Sikeresen vezeti elnökjelölti kampányát a török hatóságok által 20 hónapja lefogott, azóta pedig érdemi vádemelés és bírósági eljárás nélkül az edirnei szigorított börtönben tartott baloldali HDP (Népek Demokratikus Pártja- Halkların Demokratik Partisi) társelnöke, Selahattin Demirtaş. Pozitív hangvételű, ismét több millió kisebbségi és többségi törökországi fiatalt megmozgató választási kampányuk részben máris keresztülhúzta a török kormány számításait. Recep Tayyip Erdoğan ugyanis arra számított, az ellenzéki vezér egyszerű terroristázása, támogatói démonizálása végleg elhallgattatja majd a pártot.
Ez nem következett be, ugyanis amikor Erdoğan tavasszal meghirdette, hogy a török választások eddigi történetében egyedülálló módon előrehozott elnök- és nemzetgyűlési választás is lesz az országban június 24-én, a HDP még szabadlábon lévő vezetői bejelentették, a bebörtönzött társelnököt indítják elnökjelöltként. Tudták, jogilag még az ankarai legfelsőbb bíróság sem tud majd a döntésbe belekötni, hiszen, ugyan az ügyészség a 45 éves, zaza kurd származású jogvédőt beszédei miatt a „terrorista Kurdisztáni Munkáspárt támogatásával” vádolja, hivatalosan még csupán két bírósági meghallgatására került sor, jogilag tehát előzetesben van.
Demirtaş és pártja ezért végül kiharcolták, hogy a bebörtönzött vezető a köztévén is kapjon műsoridőt, múlt vasárnap milliókat buzdított nyíltan a „bántalmazó, harmadosztályú megyei hivatalnokokból álló” kormány elleni kiállásra, figyelmeztetve az összes török választót arra, hogy június 24-e szerinte „az utolsó esély arra, hogy Törökország ne induljon el az egyszemélyi diktatúra” felé vezető úton.
A beszédet követően hétfőn a New York Times közölte Demirtaş angolra fordított üzenetét is a börtönből, amelyben beszámolt arról, hogyan korlátozzák fogvatartása idején még alapvető emberi jogait is. Vicces momentumként ekkor meséli el újra azt a történetet, hogyan ijedtek meg börtönőrei attól, hogy fogsága ellenére Twitter-fiókja 2017 szeptemberében ismét aktív lett. Mint elmesélte, arra gyanakodtak, hogy Demirtaş valahogyan becsempészett egy okostelefont a cellájába ezért tüzetesen átkutatták azt.
„azonban csak egy vízforralót találtak, ezzel készítjük el reggeli teánkat. Amikor őreim megbizonyosodtak róla, hogy ez a vízforraló nem használható twittelésre, végül elhitték, hogy a fiókomat kinti párttársaim üzemeltetik.”
A történet eredeti, Twitteres megjelenése után a vízforraló és a bilincs, mint szimbólumok egyre több helyen tűntek fel Instagramon, a kormány által erősen figyelt Twitteren és a házak falán is – azok a HDP-vel való szolidaritás jelévé változtak át.
Két, a teáskannát egy isztambuli ház falára graffitiző fiatalt ezért le is tartóztattak június 5-én.
A történettel az ellenzéki elnökjelölt azt illusztrálta, tőle és a HDP-től retteg leginkább Erdoğan és pártja, az iszlamista Igazság és Fejlődés (AKP). Ebben igaza is van, hiszen a török választási rendszer szerint minimum 10%-al juthat be egy párt a parlamentbe. Az, hogy az ország 81 milliós lakosságának egyötödét kitevő kurd nemzeti, illetve alevi muszlim vallási kisebbségek (a kettő keresztezi is persze egymást) kire szavaznak, eldöntheti akár a kormányzó többség kérdését is. A délkeleti tartományokban és nagyvárosokban népszerű HDP kiesése esetén a második legtöbb szavazatot kapó párt viheti el az összes mandátumát, ez pedig ezeken a területeken rendszerint a kormánypárt.
Erdoğannak pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy minden szavazatra szüksége lesz. Szorongatja ugyanis őt a kampányban a kemalista nacionalista CHP (Köztársasági Népi Párt) és új, balosabb és dinamikus jelöltje, Muharrem İnce is.
A yalovai körzetet 2002 óta képviselő, excentrikus volt kémiatanár évek óta vezette a CHP langyosabb elnökének, a most újfent miniszterelnök-jelölt Kemal Kılıçdaroğlunak a belső ellenzékét: programjában a török demokrácia helyreállítását ígéri, a török állam gazdaságban vállalt szerepét erősítené, kritizálná az USA-t, újraindítaná a kurd békefolyamatot, és ismét leülne tárgyalni Basár al-Aszad szír diktátorral is, hogy a Törökországban tartózkodó 3 millió szír menekült helyzetét rendezni tudja. Május vége óta İnce népszerűsége a felmérések szerint messze túllépett a CHP 22-25%-os határvonalán, és 35-37%-al már komolyabban fenyegeti Erdoğan 41%-át.
İnce pedig a HDP vezetőinek sorsával kapcsolatban is szembement pártja frakciójával: míg ők megszavazták a HDP képviselőinek 2016-os mentelmijog-felfüggesztését, ő nem, és kezdettől ellenezte azt.
Mostani kampánya során minden elnökjelölttel találkozni akart, így Edirnében meglátogatta börtönében Demirtaşt is.
Erre a találkozóra azonban magával vitte Demirtaş feleségét és két kislányát is. A találkozó után Muharrem İnce nyíltan kezdte el követelni Demirtaş és a többi HDP vezető szabadon engedését, megválasztása esetén pedig közkegyelmet ígért neki.
A váratlan akció végül arra késztette az ellenzék nacionalistább elnökjelöltjét, az İyi (Jó) Párt által indított Meral Akşenert is, hogy ő is kiálljon ezért, még ha óvatosabban is.
A török-kurd újbaloldali párt a 2015-ös, még viszonylag szabad parlamenti választások nagy meglepetése volt, amikor 13%-al végül bejutott a parlamentbe. A 2015 őszén kezdődő, délkeleti kurd felkelés, annak brutális leverése, a 2016 júniusi puccs és az utána következő, újságírókat, politikusokat, katonatiszteket és egyetemi dolgozókat, diákokat egyaránt érintő letartóztatáshullámok azonban látszólag széttörték a pártot, amelynek 80 képviselője be sem igen léphet az ankarai nemzetgyűlésbe.
