A létbizonytalanságtól, kiszámíthatatlanságtól és anyagi nehézségektől félnek a magyarok, de a többség alapvetően optimistán tekint az ország sorsára. Az egészségügy romló helyzetét, az elszegényedést, a növekedő társadalmi különbségeket, a nyugdíjrendszer összeomlását és a migrációt tekintik legtöbben az országra leselkedő veszélyként, az ellenzéki pártokkal kapcsolatban pedig a legtöbben szkeptikusak.

Ezek a következtetések rajzolódnak ki a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung közös kutatásából, mely egy tavalyi, a magyarok álmait és reményeit feltérképező kutatás folytatása. A Magyar Rémálom című kutatás 2017 októbere és 2018 tavasza között, hét helyszínen készített fókuszcsoportos beszélgetéseken, illetve egy március 28. és április 5. között készült reprezentatív felmérésen alapszik.

Az adatok tanúsága szerint az embereket leginkább pozitív érzelmek jellemzik, 70 százalék mondta, hogy a kérdőívezést megelőző egy hétben boldognak érezte magát. A negatív érzelmek közül az elvárások miatti szorongás bizonyult a legjellemzőbbnek, ezt 39 százalék tapasztalta. Félelmet 25, gyűlöletet pedig 17 százalék érzett, miközben a megkérdezettek 80 százaléka mondta azt, hogy nem volt rá jellemző a gyűlölet, utálat érzése.

A boldogság egyértelműen kor, nem és végzettség függvénye is: minél fiatalabb valaki, annál nagyobb gyakorisággal tapasztalja meg ezt az érzést, ugyanez igaz a magasabb végzettségű, és emiatt feltehetően jobb anyagi helyzetben lévő emberekre is. Nyolc százalékkal több férfi számolt be arról, hogy a boldogság jellemezte az előző hetét, mint amennyi nő.

Gyűlöletről átlagnál gyakoribb mértékben számoltak be a férfiak (19%), a szakmunkásképzőt (20%) és a legfeljebb 8 általánost végzők (19%), illetve a két legszegényebb régió lakói, Észak-Magyarország (25%) és a Dél-Alföld (20%) is.

Hasonló tendenciák megfigyelhetők a félelem esetében is, pár jelentős kivétellel. Míg a gyűlöletről a férfiak, félelemről a nők számolnak be nagyobb arányban (28%), végzettség szempontjából pedig a legfeljebb nyolc általánost végzettek ugranak kiemelkedően az átlag fölé (37%), miközben a többi végzettségi kategóriában átlag alatt marad a félelem előfordulásának gyakorisága.

Az elvárások miatti szorongás megoszlása elég egységes képet mutat, valamivel hangsúlyosabban szembesülnek ezzel a negyvenes éveikben járók, valamint a nők.

„Mitől félünk a legjobban? A holnaptól…”

A kutatás feltérképezte azokat a személyes félelmeket is, amelyek leginkább foglalkoztatják a magyarokat. A megkérdezettek előre megjelölt problémák kapcsán jelezhették, hogy mennyire éreznek félelmet velük kapcsolatban, majd pedig spontán módon is megnevezhették azt a három témát, amellyel kapcsolatban a legerősebb a félelemérzet. Mindkét esetben eléggé hasonló eredmények jöttek ki.

Az előre megadott problémák esetében az első öt helyen ezek az ügyek végeztek:

1. bizonytalanabbá válik az anyagi helyzete; nem fogja tudni fizetni a számláit (a megkérdezettek 33 százalékában ébreszt félelmet)
2. komolyabban megbetegszik, kórházba kerül (34%)
3. kiszolgáltatott lesz, a szándékaitól függetlenül alakul a sorsa (33%)
4. más kultúrájú emberek, bevándorlók költöznek a közelébe (32%)
5. az élete bizonytalanná, kiszámíthatatlanná válik (32%)

Érdekes adat továbbá, hogy a hatodik helyre, hibahatáron belül befutott a klímaváltozástól és természeti katasztrófáktól való félelem (31%).

A spontán megnevezett legtöbb félelmet okozó három problémánál majdnem ugyanezt a rangsort találjuk:

1. az élete bizonytalanná, kiszámíthatatlanná válik (30% mondta ezt TOP3-ba)
2. komolyabban megbetegszik, kórházba kerül (24%)
3. bizonytalanabbá válik az anyagi helyzete; nem fogja tudni fizetni a számláit (23%)
4. kiszolgáltatott lesz, a szándékaitól függetlenül alakul a sorsa (21%)
5. más kultúrájú emberek, bevándorlók költöznek a közelébe (20%)

A legérdekesebb kérdés, hogy milyen társadalmi tényezők befolyásolják a legszélesebb körben elterjedt félelmek rangsorát. A bizonytalanságtól való félelem minden társadalmi kategóriában az első helyre került, két kivétellel:

a főváros lakói között a migráció került az első helyre, a 60 évnél idősebbek pedig a betegséget jelölték meg leggyakoribb félelemforrásként.

Az 50 éves kor komoly vízválasztónak számít: míg ötven alatt főként anyagi természetű félelmek dominálnak, ötven fölött már erősebb szerep jut a betegségektől és kiszolgáltatottságtól való félelemnek. A lakhatás elvesztése egyetlen csoportban, a legfiatalabb 18-29-es korosztályban jelenik meg az első öt félelemforrás között.

Érdekes megoszlást mutat a migráció kérdése is: a spontán felidézés esetén a migráció említésének gyakorisága a végzettséggel egyenesen arányos: a legmagasabb végzettséggel rendelkezők említik a leggyakrabban, a szakmunkás végzettséggel rendelkezők esetében be sem fért a TOP5 félelemforrás közé. Ehhez képest a közvetlen rákérdezések esetében azt látjuk, hogy a végzettség szintjének csökkenésével nő a migrációtól való félelem intenzitása.

Ez arra enged következtetni, hogy nem a migráció jelenti a legégetőbb problémát a nehezebb anyagi helyzetben élőknek, ám a migránsok elleni riogatás kétségtelenül ezekben a csoportokban lelhet táplálóbb talajra.

Miközben Budapesten a migráció az első számú veszélyforrás, addig a megyeszékhelyek lakóinál a TOP5-be se fér be. A vidéki városok lakói az ötödik, a községek esetében a második helyre fut be.

„A kapitalizmusban, aki lemarad, az megy a szemétbe. Csak a hollandok és az amerikaiak engedhetik meg maguknak, hogy segítsék a saját szegényeiket.”

A személyes félelmektől nem elválasztható, ám a politika számára közvetlenebb cselekvést lehetővé tévő félelmek azok, amelyek az ország sorsára vonatkoznak. Alapvetően a pártpreferencia határozza meg, mennyire vagyunk bizakodók, de összességében a megkérdezettek 61 százaléka valamilyen mértékben optimista. A fideszesek 84 százaléka bizakodó, az MSZP-sek, jobbikosok és bizonytalanoknak pedig épp csak fele (51-50%).

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan ügyek, amelyek félelmet ébresztenek az emberekben. A TOP5-ös lista itt is főként a létbiztonsággal és az állami szolgáltatásokkal kapcsolatos:

1. romlik az egészségügy helyzete (54%-ban ébreszt félelmet)
2. nem lesz nyugdíja a következő generációknak (50%)
3. egyre nőnek a társadalmi különbségek a szegények és gazdagok között (49%)
4. egyre romlik az oktatás színvonala (46%)
5. egyre romlik a környezet állapota (45%)

A migráció csupán a kilencedik helyet kapta meg, a megkérdezettek 39 százalékában ébreszt félelmet ez a kérdés.

Picit változik a rangsor, amikor a listából a három legaggasztóbb problémát kell kiválasztani. Az egészségügy itt is első helyen szerepel, második helyre az elszegényedő társadalom, harmadik helyen a társadalmi egyenlőtlenségek, negyedik helyen a nyugdíj, az ötödiken pedig a migráció szerepel. Ahogy a személyes félelmek esetében, úgy itt is, az első lista azt mutatja, mennyien félnek egy-egy dologtól, míg a második inkább a félelem intenzitását mutatja, vagyis, hogy melyiktől félnek jobban az emberek.

A 30-39 korosztályt leszámítva minden egyes társadalmi kategóriában az egészségügy romlása okozza a legerősebb aggodalmat, az említett korosztályban azonban a szegénység kúszott a rangsor élére.

Ez a kérdés egyébként a többi társadalmi csoport esetében sem irreleváns; a második helyet foglalja el.

Világosan kitűnik, hogy az ország jövőjét érintő kérdésekben meglehetősen egységes a társadalom különböző csoportjainak problémaérzékelése. Az is szembetűnő, hogy leginkább olyan ügyek aggasztják az embereket, amelyek hagyományosan a baloldali, jóléti politizálás témái kellene, hogy legyenek.

Melyik párttól féltjük az ország jövőjét?

A nyíltan pártpolitikai vonatkozású kérdések megerősítik a korábbi hasonló kutatások eredményeit: a magyar állampolgárok meglehetősen szkeptikusak az ellenzéki pártokkal kapcsolatban, és még mindig a Fideszről hiszik el a legtöbben, hogy jó irányba tudná vezetni az országot.

A kormánypárt az egyetlen, amelytől kevesebben féltik az ország jövőjét, mint amennyien nem féltik (38 százalék félti vs. 46 százalék nem félti). Az ellenzéki pártok mindegyikéről a megkérdezettek legalább 50 százaléka mondja azt, hogy féltenék az ország jövőjét, ha hatalomra kerülnének. Legelutasítottabb a DK, az ő kormányzása esetén 59 százalék féltené az ország jövőjét. A DK-t az MSZP követi (57%), majd a Momentum következik (56%). A Jobbik és az LMP miatt 53 százalék aggódna.

A Fidesztől legjobban az ellenzéki pártok szavazói, a 40-49 év közöttiek, illetve a vidéki városokban élők féltik a legjobban az ország jövőjét, az 50 felettiek, a szakmunkás végzettségűek és a legfeljebb 8 általánost végzettek pedig a legkevésbé.

Ebből az is következik, hogy az ellenzéki pártoktól a Fidesz-szavazók és az alacsonyabb végzettségűek, főként a kutatás szerint legelkötelezettebb kormánypárti szavazótábornak számító szakmunkások tartanak leginkább, de a különböző ellenzéki pártok szimpatizánsai is aggódnának a vetélytárs hatalomra jutása miatt.

A Jobbik kormányzóképességét az ötven alattiak és a megyeszékhelyek lakói látják a legpozitívabb színben, az MSZP-szavazói pedig a legnyitottabbak a többi ellenzéki párt felé.

A várakozásokkal ellentétben nem Budapesten, hanem a vidéki városokban aggódnak a legjobban a negyedik Orbán-kormány miatt. Egyúttal – lakhely szerint vizsgálva – a vidéki városok lakói körében a legkisebb a félelem a baloldali erőktől.

A Magyar Álom, a Szociáldemokrata értékek Magyarországon, illetve a Nőügyek2018 című kutatások után A Magyar Rémálom beilleszkedik abba a füzérbe, amelynek segítségével átfogó képet kaphatunk a magyar társadalom legfontosabb közéleti, politikai relevanciával rendelkező értékeiről, problémáiról, vágyairól és félelmeiről. A négy felmérés együttes erővel szembesít bennünket, milyen fontos szerepe és milyen nagy mozgástere lenne a baloldali politika számára, hogyha rátermettséggel, kreativitással és emberek iránti mély elkötelezettséggel rendelkező politikai szereplőkkel lennénk megáldva.