A Népszava megszerezte a teljes pályázati anyagot, amelyet a kerecsendi önkormányzat három tagja részben túlárazásra és a közpénzek elherdálásra hivatkozva szavazott le.
Kerecsenden egy csaknem félmilliárdos pályázatra mondtak nemet, amely a szegregáció felszámolására irányult volna, többek közt közösségi terek, sportpályák is épülhettek volna a pénzből, az egész falu javára.
Az alpolgármester, Prokaj Milán egy önkormányzati ülést követő fórumon válaszul a lakosok kérdéseire felolvasta a pályázati adatlap néhány tételét, mi szerint például a közel 500 millió forintból egyéni fejlesztési tervre másfél millió forintot, kommunikációra 3,6 millió forintot, egészségi életmód tanácsadásra alkalmanként 40 ezer forintot, jogi tanácsadásra óránként 25 ezer forintot, roma kulturális napra 1,7 millió forintot szántak, fociedzőre 1,3 millió, honlapfeltöltésre 900 ezer forint jutott volna. Kiégés elleni tréningekre pedig hat főnek, útiköltséggel együtt 680 ezer forintot terveztek. A falu hittan oktatója , a szintén képviselő Simon Szilvia szerint – írja a Népszava – a bődületes tételek elsősorban a pályázatíró munkadíjáról szólnak, nem a falu, és nem is a romák érdekeit szolgálják.
A lap ezért szerezte meg a teljes pályázati anyagot, amit aztán elemezésre átadtak egy debreceni pályázatírónak, akinek szakterületéhez tartoznak a közösségfejlesztésre kiírt tenderek is.
A szakértő szerint a deszegregációs pályázat minden tétele megfelel a jogszabályoknak, arra azonban felhívta a figyelmet, hogy a jogszabályok azért meglehetősen tág teret hagynak a közpénz elköltéséhez. Olyannyira, hogy például a tanácsadói óradíjak például „visítva súrolják a felső határt”, és ugyanez igaz a projektmenedzsmentre szánt munkadíjakról is.
Emellett rámutatott arra is, hogy olyan tanulmányok megírásáért fizettek volna milliókat a szakértőknek, amelyeknek anyagát a projekt során alkalmazott (és tehát fizetett) alkalmazottak is meg tudták volna írni saját munkaidejükben.
Ráadásul olyan tanulmányokra szánnának körülbelül 1-1 millió forintokat, amelyek törzsanyaga a tapasztalatok szerint „konzervként” már kész van, csak rá kellett volna igazítani a településre.
A Népszava ezek után megkereste a projektet előkészítő és abban résztvevő cégeket is, ahonnan azonban válaszul a Magyar Szupervizorok és Szupervizor Coachok Társasága (MSZCT) díjszabási táblázatát kapták meg. Amiből egyébként kiderült, hogy a nonprofit szervezetek számára, uniós projekt esetén nyújtott negyvenöt perces foglalkozás díját bruttó 19.050 forintban állapították meg, ami annyit tesz, hogy egy háromórás foglalkozás például valóban közel 80 ezer forintba kerül, ráadásul ez csak a minimumdíj, ennél többet is lehet kérni. Főleg, mivel szupervizorokban Kerecsend nem bővelkedik, így Egerből, Miskolcról vagy Budapestről kell hívni szakértőt, ami plusz útiköltség, ráadásul az utazás időtartamára még megilleti a szakembert óránként bruttó 1270 forintos átalánydíj is.
De azt is érdemes kiemelni, hogy néhány, a kerecsendi önkormányzat szerint túlárazott tétel esetében inkább félreértésről vagy az adatok meg nem értéséről van szó: a fociedző például három év alatt kapna 1,3 millió forintot (ami havi 40 ezer forintot jelent), és a honlap 900 ezer forintos működési költsége is ugyanennyi időre szól. A kiégés elleni tréning pedig a szociális szférában, ahol nagy fizikai és lelki terhelésnek vannak kitéve a munkavállalók, egyébként kifejezetten fontos és hasznos, így kifejezetten sajnálatos, hogy sok területen legfeljebb pályázati pénzekből tudják biztosítani, ráadásul keveseknek.
Ami viszont biztos: Kerecsenden nem lesz deszegregációs projekt, ami egyben rámutat arra is, hogy a pályázati kiírások mennyire tág teret adnak arra, hogy a közpénz értelmes dolgok helyett sokszor túlárazott és felesleges szakértőkre és papírmunkára menjen, miközben épp a sérülékeny csoportoknak való tényleges segítség háttérbe szorul.
