1967. június 2-án Nyugat-Berlinben egy nyugatnémet rendőr, Karl-Heinz Kurras agyonlőtt egy fegyvertelen fiatal tüntetőt, Benno Ohnesorg-ot. Az esemény jelentős szerepet játszott a nyugat-németországi ‘68-as tüntetéshullám kialakulásában, és annak eszkalációjában. Ohnesorg szinte rögtön a baloldali diákmozgalom mártírjává vált, meggyilkolásának története a mai napig elevenen él a (német) baloldali mozgalmak tagjai között.

De mi történt azon a napon a Német Opera környékén, és mi vezethetett odáig, hogy egy ártatlan fiatal rendőri erőszaknak essen áldozatul?

A politikai háttér

A baloldali diákszövetség (Sozialistische Deutsche Studentenbund – SDS – nem ez az eszdéesz, nem is ez, pláne nem ez) a Német Szövetségi Köztársaság Parlamenten Kívüli Ellenzékének (Außerparlamentarische Opposition – APO) volt a legerősebb csoportja. A csoport eredetileg az SPD-nek (Német Szociáldemokrata Párt) volt ifjúsági szervezete, ám a ‘60-as évek elején tagjait kizárták a pártból, többek közt azért, mert hevesen ellenezték az SPD politikáját Németország újbóli felfegyverzésének támogatására.

Amikor nagykoalíció alakult 1966-ban az NSZK kormányzására a CDU és az SPD között Kiesinger kancellár (a náci párt tagja 1933 és 1945 között) vezetésével, és a szövetségi kormány nekilátott az alapvető állampolgári jogok korlátozásának, a szocdem árulás miatt kiábrándult baloldaliak a szövetségi parlament falain kívül kezdték szervezni magukat.

Egy szétveretett tüntetés

1967 június 2-án, a néhány napja az NSZK-ban hivatalos úton lévő perzsa sah, Mohammad Reza Pahlavi és felesége látogatást tett a Német Operában, Nyugat-Berlinben. A műsoron Mozart Varázsfuvoláját adták. A látogatás ellen a sahot Amerika bábjának tituláló, kínzásoktól, emberi jogok tiprásától kísért kegyetlen diktatúrája ellen fellépő APO tüntetést szervezett.

A békés és viszonylag humoros tüntetést (többen papírzacskóból készült, a sahot és feleségét ábrázoló maszkot viseltek) brutális kegyetlenséggel támadták meg. Első körben a sah titkosszolgálatából toborzott „szimpátia-tüntetők” estek neki a tüntetésnek, a transzparenseiket tartó botokkal, mindezt a rendőrség óvó semmittevése közepette. A perzsa bértüntetők támadását követte egy olyan lovasrohammal, vízágyúval, válogatás nélküli gumibotozással kísért rendőrattak, amilyenről még Gergényi Péter is csak álmodni merne.

Jellemző, hogy a nyugat-berlini rendőrfőnök a támadás másnapján alig leplezett élvezettel magyarázta az újságíróknak, hogy a tüntetés szétverésénél alkalmazott taktikát ők bizony májashurka-taktikának nevezik, mivel úgy présleik ki a centrumból a tüntetőket az oldalak felé, mintha hurkát masszíroznának.

Egy lövés

A brutális rendőrroham elől menekülők között volt Benno Ohnesorg 26 éves diák, a nyugat-berlini Freie Universität hallgatója, a Ça Ira diákcsoport tagja. Ifjú feleségétől – akivel épp közös gyermeküket várták – a tumultusban elszakadva, egy épület parkolóján keresztül igyekezett menekülni. Futás közben több rendőr is bántalmazta, majd a egyikük, név szerint Karl-Heinz Kurras közelről tüzet nyitott rá.

A golyó a koponyáját ütötte át, összeesett, és anélkül, hogy visszanyerhette volna eszméletét, még aznap éjjel meghalt.

Aki a piszolyt elsütötte

Karl-Heinz Kurras, még az akkori rendőrségen belül is megvetett, erőszakos, iszákos ember volt. Viszont az, hogy közben „bedolgozott” a hírhedt kelet-német titkosszolgálatnak, a Stasinak, csak az utóbbi években derült ki. Az akkori, félfasiszta mundér becsületét kitartóan védelmezőknek viszont csalódniuk kell: semmilyen összefüggést nem sikerült az évek során felfedezni Ohnesorg kivégzése és a Stasi elképzelései között.

A sokszor elemzett jelenetsor egy tömeghisztéria közepén eszét vesztő, vadállatian erőszakos ember képét mutatja. Évtizedekkel később, 2009-ben, amikor a Tagesspiegel riportere otthonában meglátogatta, könnyedén közölte, hogy Ohnesorgot „szórakozásból lőtte agyon”.

Következmények

A német hatóságok időt és energiát nem sajnálva igyekeztek eltussolni az ügyet (az Ohnesorgot ellátó orvos például eltávolította a golyó általi roncsolást mutató koponyadarabokat, a közelben álló rendőrök persze nem láttak semmit, még úgy sem, hogy Kurras konkrétan egyikük vállára támaszkodott tüzelés közben). A bíróság végül felmentette, és ezzel csak olaj került a tűzre a gyilkosság miatt amúgy is elkeseredett és dühös hangulatban.

Ez az eset és a nem egész egy évvel későbbi gyilkossági kísérlet a Diákszövetség népszerű szónoka, Rudi Dutschke ellen alapvető hivatkozási pontok lettek a hetvenes évek nyugat-német baloldali városi gerillái körében az állami szervek elleni támadások megideologizálásánál. Az mártírrá váló Ohnesorg kivégzésének napja adta a nevét az anarchista Június 2. Mozgalomnak, de hősként ünnepelte a viszonylag híres Vörös Hadsereg Frakció is.