„Orbánnak vége: beállt Rokker Zsolti mögé az MSZP” – címmel írta meg a 444, hogy Erdei Sándor, a fenti művésznéven ismert humorista indul el az MSZP és a Jobbik támogatásával egy miskolci időközi választáson. De nem csak a 444 röhögte ki Erdeit (akik még azt is hozzátették gúnyosan, hogy „elszánt ellenzéki erőhöz méltót húzott az MSZP”), minden nagyobb portál elrejtett valami gúnyos kis beszólást az erről szóló cikkekben.

A dologgal több probléma is van. Egyrészt Erdei Sándor 7 éve a Miskolci Lokálpatrióta Egyesület tagja és alapítója, az ő színeikben indul most is. Tehát van köze a helyi politikához. Tényleg Miskolcon él, és büszkén vállalja azt, hogy nem hagyta el Miskolcot, függetlenül attól, hogy a fellépései miatt még kényelmesebb is lett volna Budapestre költöznie.

Másrészt attól függetlenül, hogy valaki nem szereti azt, amit Rokker Zsoltiként csinál Erdei, lehet teljesen jó politikus (és persze rossz is). Ennek valójában semmi köze sincsen ahhoz, hogy ő jól vagy rosszul képviseli majd a választóit. Ez körülbelül az a szint, mintha Gálvölgyi Jánost a Gálvölgyi-showban megformált karakterekkel azonosítaná a média, és elkezdene röhögni a nagyérdemű, hogy Gálvölgyi személyében egy debil vállal adott esetben közéleti szerepet.

Lehet, hogy érdemes lenne kettéválasztani inkább a jelölt művészeti szereplését, és magát a jelöltet,

már csak azért is, mert Erdei Sándor kultúr-antropológusként végzett, a diplomamunkáját 2002-ben Szanticskából írta, abból a faluból, amely a rendszerváltás környékén lényegében kihalt, majd a falusi turizmus virágoztatta fel. Később egyébként itt vendégházat is kezdett üzemeltetni, és 2014 után a település alpolgármestere is volt. Ha ebből az irányból nézzük, alkalmas-e politikusnak, máris más választ kapunk, nem?

A helyzet viszont az, hogy Rokker Zsolti egy kulturálisan alsóbbrendűnek bélyegzett humort képvisel, így nem érdemli meg a megbecsülést és a figyelmet. Az, amit ő csinál, az a trash, amin keresztül a felső-közép el tudja magyarázni, hogy mivel neki ez nem tetszik, nem az ő életére reflektál, nem az ő szórakozását segíti, ezért szar, és abból következőleg, hogy szar, azok, akik hallgatják és nézik, szintén idióták.

Egyébként ezzel a véleménnyel az ég világon semmi baj sincsen (talán csak az utolsó részével, de nyilván nem mindenki tartja idiótának azokat, akik Rokker Zsoltit nézik, azok közül, akik szarnak tartják a műsorát).

Én is szarnak tartom azt, amit Rokker Zsolti csinál. Csak ebből nem vonok le következtetést arra nézve, hogy ő milyen politikus és ember, nem fogok cinikusan és teljesen fölöslegesen belerongyolni az ellenzéki pártokba, amikor valószínűleg egy jó jelöltet találtak, aki egyébként nekem tetsző kulturális kódok alapján ismert.

Illetve nem fogok lefitymáló cikket írni róla azért, mert arra sem veszem a fáradtságot, hogy kicsit utánakeressek.

Ha valamit megtanulhattunk az elmúlt években, az az, hogy ez a cinikus újságírás (és persze politizálás), ami csak és kizárólag a saját kulturális közegének igényei alapján hajlandó szemlélni azt, hogy mi jó és mi rossz, szóval ez a megközelítés a társadalom, a közösségek és az ország számára is káros. Elszakítja a befogadás lehetőségétől az olvasók tömegeit, és egy olyan szituációt teremt, amiben politikai értékek, ügyek és fogalmak üresednek ki tömegek számára.

Persze maga Rokker Zsolti jelöltsége és ez a pár nyúlfarknyi hír nem ér ennyi leütést, amit ez a cikk tartalmaz, de nem egyedi esetről van szó, hanem egy tendenciáról, amiről érdemes beszélni, és érdemes szembenézni vele.