Az visegrádi országok lakossága körében végzett felmérést a GLOBSEC biztonságpolitikai elemző központ. A kutatásban a pozsonyi székhelyű NGO többek közt arra volt kíváncsi, hol képzelik el magukat Kelet és Nyugat között a csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok. Harminc év távlatából mennyire látják sikeresnek a rendszerváltás projektjét.

Kelet és Nyugat közt

A kutatás elsősorban arra erősít rá, hogy a visegrádi országok lakossága hasonlóan látja országa geopolitikai helyzetét, és többnyire „Kelet és Nyugat közé” képzeli az országát.

Lengyelország képez ez alól részleges kivételt, a többi államban azok vannak a legtöbben, akik országukat valahova Kelet és Nyugat közé helyeznék a geopolitikai térképen (47-56%), második helyen pedig azok vannak, akik szerint az ország a „Nyugathoz” tartozik (38-45%). A lengyeleknél éppen fordított a helyzet (31, illetve 42%). Szintén Lengyelország kivételével a visegrádi fiatalok „nyugatosabbak” szüleik és nagyszüleik generációjánál:

a magyar fiataloknak például 69%-a sorolná a nyugati országok közé az országot, szemben a teljes lakosság 45%-ával.

Ebben a kérdésben is a lengyelek lógnak ki: míg a teljes lakosságot nézve „nyugatosaknak” számítanak, itt fordított irányú a trend, mint a többi országban: a fiatalok relatív többsége sem a Nyugathoz, sem a Kelethez nem sorolná az országot.

A keleti orientáció mindenhol erős kisebbségben van: a hagyományosan NATO- és EU-szkeptikusabb szlovákokon kívül (13%) mindenhol súlyos kisebbségben vannak azok, akik az országot „Keletre” képzelik (3-5%).

Hasonlóan gondolkodnak az emberek abban a tekintetben is, hogy hasznos-e számukra az uniós tagság: mindenütt 51 és 62% közé esik azok száma, akik szerint az Európai Uniós tagság jó az országnak, és 6 és 16% közé azoké, akik szerint rossz. Ennek megfelelően

egy uniós tagságról szóló népszavazáson mind a négy visegrádi országban erős többségben lennének azok, akik az ország ezt meghosszabbítanák (Szlovákia: 66%, Csehország 69%, Magyarország 75%, Lengyelország 80%).

Látványos a csehek között a tagságot támogatók gyarapodása az egy évvel ezelőttihez (41%) képest, ami talán az elmúlt egy év parlamenti és elnökválasztásainak köszönhető, amelyek során az uniós tagság kérdése központi téma lett.

Az idősek nagy része jó szívvel gondol ’89 előttre

Nagyobbak az eltérések a közép-kelet-európai országok populációi körében azzal kapcsolatban, hogy pozitív vagy negatív fejleménynek tartják a szovjet-típusú államberendezkedések megdőlését: mindenhol jelentős többségben vannak azok, akik pozitívan gondolnak a rendszerváltásokra, de az északabbi országok lakossága jobb szívvel gondol ’89-re. A csehek 81%-a ítéli meg pozitívan, és 16%-a negatívan a rendszerváltást, a lengyelek is hasonlóan vannak (74 kontra 13%). Valamivel megosztottabbak a magyarok (62 kontra 20%) és a szlovákok (67 kontra 24%).

A 24 éven aluliak közt Magyarország kivételével mindenhol nagy többségben vannak azok, akik pozitív fejleményként tartják számon a vasfüggöny leomlását, a magyar fiatalok relatív többsége (42%) azonban nem tudja eldönteni, hogyan válaszoljon erre a kérdésre.

Még jelentősebb eltérésekre bukkantak a kutatók, amikor az iránt érdeklődtek, mikor lehetett jobb élni, ’89 előtt, vagy ’89 után.

Míg a lengyelek és a csehek közt jelentős többségben vannak azok, aki szerint a ma élőknek jobb az élete (70 és 64%), addig ezt a szlovákoknak és a magyaroknak csak a lakosság 35%-a gondolja így.

A szlovákok közt ráadásul többségben vannak azok, akik szerint a múlt rendszerben kifejezetten jobb lehetett élni.

A jelentés szerzői kiemelik, hogy a rendszerváltás előtt tapasztalt stabilitás és szociális biztonság iránti nosztalgia különösen az idősebb generációkban és a „sérülékeny csoportok” körében erős. Az 55 éven felüli magyarok 43%-a szerint jobb volt a Kádár-rendszerben élni, mint ma.

A biztonságpolitikával foglalkozó NGO kutatása a NATO-tagsággal, az orosz álhírek és egyes népszerű összeeskövés-elméletek penetrációjával kapcsolatban is feltett kérdéseket.