Az utóbbi hónap egyik legfontosabb hazánkat érintő politikai eseménye, hogy az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (angol rövidítése LIBE) kijelölt rapportőre, a holland Judith Sargentini, a magyar demokráciáról és jóléti államról lesújtó képet nyújtó jelentéstervezetet tárt a LIBE elé.

Ez a magyar jogállamiságot, demokráciát és szociális jogokat átfogóan értékelő jelentéstervezet úgy találja, hogy Magyarországon világosan fennáll a kockázata, hogy súlyosan megsértik az Unió alapértékeit. A jelentéstervezet ezért azt javasolja az Európai Tanácsnak, hogy indítsa meg, az újságírók által csak „atomfegyverként” emlegetett, az Európai Unióról szóló szerződés 7(1) cikkelye szerinti eljárást, amely akár egy tagállam tanácsi szavazati jogának felfüggesztésével is járhat.

Több okból sem valószínű, hogy idáig valaha is eljussunk.

Egyrészt, ha a LIBE bizottság júniusban, majd az Európai Parlament szeptemberben el is fogadná a jelentést, az Európai Tanácsban Orbán Viktor kormánya a lengyel kormány vétójára nyugodtan számíthatna.

Mégis, a jelentéstervezet és annak áprilisi vitája megmutatta, hogy a kormánypropaganda állításaival ellentétben korántsem csak pártpolitikai alapon támadják a magyar kormányt (szerintük „Magyarországot”).

A konzervatív, kereszténydemokrata Európai Néppártnak, melynek a Fidesz is tagja, több képviselője is megdöbbent Szíjjártó Péter minősíthetetlen hangnemű, sorosozó, összeesküvés-elméleteket szajkózó fellépésén. A jelentést a LIBE bizottság több néppárti tagja is támogatja.

Bár Sargentini a Zöldek képviselőcsoportjában ül, a jelentéstervezet nem az ő magánvéleményét, vagy magyar ellenzékiek aggodalmait tükrözi, hanem a többi között a Velencei Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az ENSZ, az EBESZ, az Európa Tanács különböző bizottságainak, szakosított szerveinek jelentésein, határozatain, szakvéleményein, vizsgálati eredményein, valamint az Európai Emberi Jogok Bírósága döntésein alapul.

A javaslattervezet tényeket rögzít tehát, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének rendkívül szomorú mérlegét vonja meg.

Világosan megmutatja, 2010 óta hogyan épült le a jogállam, hogyan kerültek veszélybe legalapvetőbb jogaink, hogyan veszélyezteti Orbánék szociál- és társadalompolitikája a szegényeket, a romákat, a nőket, az LMBTQ embereket, és mindenkit, aki bérből és fizetésből él, nincsenek megtakarításai.

Tehát honfitársaink többségét, mivel az egyébként is ellentmondásos, nem túl jól teljesítő jóléti államot szinte tejesen leépítették (beleértve a hozzájáruláson alapuló, tehát nem alanyi jogon járó munkanélküli juttatást is). Az emberek túlnyomó többségét egy hirtelen állásvesztés, egy maradandó károsodással járó baleset vagy egy komolyabb megbetegedés választja el a lecsúszástól, hiszen nincs, ami megfogná.

A kormány erre az alapos, tényeken alapuló jelentéstervezetre, amely, ha elfogadják, az ország elleni komoly uniós szankciókkal járhat, és amely már így is az EU többsége és Magyarország közötti egyre táguló szakadék és elszigeteltségünk jele, egy csúsztatásokkal, tudatos ferdítésekkel, elhallgatásokkal, mellébeszéléssel és sajnos hazugságokkal teli „információs füzettel” válaszolt. Elkeseredve és megdöbbenve olvastuk az egymás után következő arcátlanságokat. A magyar kormány ismét nem csak arrogánsan és felelőtlenül, hanem szégyenteljesen is viselkedik.

Nem az olvasó hibája, ha erről az egészről nem sokat hallott, ha nincs tisztában a történések súlyával, ha nem hallott a kormány vérlázító magatartásáról. Ugyanis, bár a magyar sajtó többé-kevésbé beszámolt az eseményekről, nem volt senki, aki ezeket a híreket, eseményeket egy világos keretbe helyezve kommunikálta volna a magyar emberek felé. Az ellenzéki pártok semmilyen szervezett politikai munkát nem végeztek ezen a téren, de másban sem. Ehelyett az egymásra mutogatással, az összefogásról való beszéddel vannak elfoglalva (a választások április 8-án voltak egyébként).

Illetve újabban Orbán embertelen, alkotmányellenes, és a nemzetközi jogba ütköző, valamint a zsidó-keresztény kultúra alapjait tagadó (ti. az emberiség egyetemes, minden ember morálisan egyenlő) menekültpolitikájának és a nem létező tömeges bevándorlás elleni uszításának megsüvegelésében utaznak.

Pedig a „Sargentini-jelentés” világosan megmutatja, hogy a magyar ún. politikai elemzők és sok baloldali politikus sulykolta dilemma arról, hogy a jogállamiság védelme nem érdekli a választókat, helyette az embereket érintő szociális problémákról kell beszélni, nem létezik.

A jogállamiság elleni támadás, a menekültekkel szembeni bánásmód (mert igen, a kerítés csak súlyos jogsértések és az erőszak állandósításával „működik”), a nők, a kisebbségek jogainak megtagadása, szociális jogaink felszámolása, az uszító propaganda, az egyre nagyobb korrupció, a nyilvánosság megszállása, az EU-val való folyamatos konfliktusok, az európai közösségtől való tudatos távolodás egymástól elválaszthatatlan, mert egy egymásból logikusan következő lépésekre épülő, tudatos politika eredménye.

Eközben a demokratikus értékek és az EU tagságunk támogatottsága Magyarországon hagyományosan magas. Érhetetlen, hogy a magyar ellenzék miért hallgat, miért nézi tétlenül, hogy Orbánék teljesen elszigeteljék az országot az Unióban, hogy a népszavazásokkal megerősített euroatlanti integráció helyett, a magyarság évezredes törekvéseivel szemben álló szövetségi politikát folytassanak.

Ezért döntöttünk úgy Nagy Zsófiával, az ELTE TáTK egyetemi oktatójával, hogy bár nem szeretnénk, ha hazánkat vádolnák és szankciókkal sújtanák, nem hagyhatjuk a kormány Sargentini-jelentésre kiadott információs füzetét válasz nélkül. Úgy véljük ugyanis, hogy az ország valós érdeke az, hogy megfeleljen azoknak az értékeknek, amelyek az európai közösség alapjául szolgálnak.

Ezért hazafias kötelezettségünknek tartottuk, hogy magyar állampolgárként és társadalomtudósokként kritikusan megvizsgáljuk, és válaszoljunk a kormány információs füzetére. Az alábbi linken található jelentés a mi álláspontunkat és kutatásunkat tükrözi a magyarországi társadalmi és politikai helyzetről, a Sargentini-jelentés és a magyar kormány információs füzetének struktúráját követve.

A magyar kormánnyal ellentétben mi nem gondoljuk, hogy tévedhetetlenek lennénk: amit írtunk, az a mi legjobb kísérletünk arra, hogy hozzájáruljunk a vitához, kizárólag saját személyes forrásainkra és tudásunkra hagyatkozva. Célunk továbbá, hogy más felelős állampolgároknak megmutassuk, hogy a hasonló egyéni kezdeményezések szükséges és hatékony eszközei lehetnek a változásnak.

Arra kérünk mindenkit, aki osztja aggodalmainkat, hogy küldje el ezt és minden hasonló jelentést az európai parlamenti képviselőknek, és hozza szóba az ügyet a saját közösségében is, és szólítson fel közös értékeink védelmére.

Ezúton fejezzük ki hálánkat a sok szakértőnek, kutatónak és egyetemi oktatónak, akik tanácsaikkal és javaslataikkal nagylelkűen hozzájárultak válaszunk elkészültéhez.

A kormány információs füzetére adott válaszunk ezen a blogon található, angol nyelven. A bevezető pedig mind magyarul, mind angolul elérhető.