Németh Szilárd szerdán a Heti TV Pirkadat című műsorának volt a vendége, ahol a Breuer Péter műsorvezetővel kissé csapongó, helyenként szürreálisba hajló beszélgetés során megvitatták a vallás kérdéseit, a kommunizmus bűneit, Kásler Miklóst és természetesen a kormány családpolitikáját. Németh kitért arra is, hogy a kormány mennyire fontosnak tartja a minél szorosabb együttműködést az egyházakkal.

A 2016-ban indított és kiemelten a hazai és nemzetközi zsidó közösség történéseivel foglalkozó Heti TV reggeli adása rögtön a legelején izgalmasan indult: a műsorvezető (és a csatorna alapító főszerkesztője) elnézést kért a nézőktől „legújabb beszédhibájáért”, ami új fogsorának volt köszönhető. Az új fogsor pedig azért kellett, hogy „ne egy menekült ember képét lássák a képernyőn” a nézők. Szóval miután alapnak vettük, hogy a menekült emberek fogatlanok, esetleg ápolatlan fogsorral rendelkeznek, jöhetett is maga Németh Szilárd.

Németh és Breuer először a minap boldoggá avatott Brenner János ciszterci szerzetesről beszélgettek kicsit, akit 1957-ben 26 évesen 32 késszúrással ismeretlen tettesek meggyilkoltak. „Soha nem gondoltam volna, hogy a szocializmusban ilyen bűnöket is elkövettek” – csodálkozott Breuer. „Hát valamit megéltünk” – válaszolta Németh.

Ezek után a műsor korábbi vendége (egy nyolc gyermekkel megáldott rabbi) kapcsán gyorsan szóba is került a kormány családpolitikája. Németh először is kikelt az összes olyan sajtótermék ellen (mérgesen szemlélve közben az asztalta kihelyezett Népszava számot), amely kritizálni merészelte Kásler Miklós „tudósprofesszort” a Tízparancsolat és a halálos betegségek összefüggésével kapcsolatos nézetei miatt, majd Breuer arról beszélt, hogy egyfajta „belső bevándorlásra” lenne szüksége az országnak, amely az ő értelmezésében azt jelentené, hogy „boldog családok gyerekeket szülnek.” Németh Szilárd szerint a kormány ehhez természetesen biztosítja a szükséges feltételeket.

„A magyar kormány mindent megtett eddig is azért, hogy azt a katasztrofális demográfiai mélypontot, ami hazánkat jellemezte, azt valamilyen formában megfordítsuk. Ezt hívják családpolitikának. Ezt hívják annak a politikának, ami a magyar gyerekek érdekében próbál tenni.”

Ebben „természetesen” a kormány számít az egyházak együttműködésére is: „a családpolitikában, a szociálpolitikában, egyáltalán, a gondolkodás megváltoztatásában, az oktatásban.”

Némileg ez mondjuk ellentmond az Alaptörvényben (még) lefektetett cikknek, amely kimondja, hogy az „állam és a vallási közösségek különváltan működnek”, de persze bármikor lehet ezen módosítani. A lényeg, hogy szülessenek azok a gyerekek, legyen meg az áhított 2,1-es termékenységi ráta, még akkor is, ha ehhez a teljes magyar társadalom gondolkodását kell is megváltoztatni.

Hiszen, ahogy maga Németh Szilárd fogalmazott, „minden államnak az a dolga, hogy a polgárait megvédje. A polgárai megvédése nemcsak egy pillanatot jelent, nemcsak valami ellen, a rossz ellen való megvédést, hanem azt is jelenti, hogy a jövőnek is teszek valamit. A jövőt akkor tudjuk megélni, ha vannak utódaink.”

A jövő megélését persze akadályozhatja az is, ha a Németh Szilárd és Kásler Miklós-félék tönkreteszik a jövőnket, de ez végülis nézőpont kérdése.

A teljes adást itt lehet megnézni: