Az IMF tavalyi adatok alapján idén februárban adott ki egy tanulmányt arról, hogy a szegénység és az aluliskolázottság közvetlen összefüggésben áll a várható élettartammal világszerte, és ezáltal egyben fel is hívja a figyelmünket a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fontosságára.
A tanulmány szerint ugyanis az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők átlagosan rövidebb ideig élnek, mint az iskolázottabbak, mivel az eltérő képzettség eltérő bevételt és életszínvonalt, így eltérő lehetőségeket is jelent az egészségmegőrzéshez.
Az alábbi diagramon eltérő iskolázottsággal rendelkező 25 éves fiatalok várható élettartama látható országonként átlagolva. A kék pont az alacsony, a piros pont a magas iskolázottsággal rendelkezők várható élettartamát jelzi.
Az IMF 23 országot vizsgált, köztük magasabb és átlagos bevétellel rendelkező nemzeteket is. Szembetűnő, hogy a különböző országok között mekkora szakadékok vannak.
Míg Olaszországban például 4 év az eltérés a magasan iskolázottak és az aluliskolázottak átlagéletkora között, addig Magyarországon ez 14 év.
Az átlagéletkorok közti szakadékok óriási veszteséget jelentenek az emberek és országaik számára – jegyzi meg a tanulmány. A rossz egészség a munkából való kieséshez vezet, ami alacsonyabb jövedelmet jelent. Alacsony jövedelemből pedig nehéz egészségesen élni, ezáltal egy ördögi kör jön létre.
A munkaerő rossz egészségügyi állapota pedig végső soron az egész ország termelékenységének és gazdasági növekedésének kárt okoz.
És hogy mi a megoldás?
Az egészség javítása olyan tényezőktől függ, mint például bevétel, tanultság, táplálkozás, környezet, higiénés és egészségügyi szokások. Emellett kulcsfontosságú a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Az országoknak sokoldalú megközelítésre van szükségük – a pénz azonban mindenhol létfontosságú szerepet játszik az egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdésében.
A tanulmány szerint ehhez egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyhöz, javítani kell az egészségügy minőségén, emellett étkeztetési programra, az egészségtelen szokások megadóztatására és az egészségügyi adók mérséklésére lenne szükség.
Ahhoz, hogy a szegényebbek is megfelelő ellátáshoz jussanak, elsősorban a kevésbé fejlett, vidéki területeken lenne nagy szükség fejlesztésekre, az anyagi erőforrás egy részét pedig az egészségügyi dolgozók ösztönzésére kellene fordítani. Azonban az egyenlő hozzáférés sem vezet automatikusan egyenlő használathoz – hangsúlyozza a tanulmány, ezért fontos informálni, oktatni az embereket az egészség fontosságáról, hogy ha kell, igénybe is vegyék az egészségügyi szolgáltatásokat.
Emellett pedig hatékony megoldásnak tartják a dohányzás, a cukor és az alkohol megadóztatását, ami az egészségmegőrzés mellett még növelheti is az állami bevételeket, ellenben mérsékelni kellene az egészségügyi adókat, leküzdeni a korrupciót és a költségeket olyan költséghatékony dolgokra költeni, mint például a betegségek megelőzésére.
