Holnap jár le a kilakoltatási moratórium, ami azt jelenti, hogy május 1-jétől megindulhatnak a kilakoltatások. A kilakoltatások felfüggesztése a korábbi évekhez képest korábban kezdődött és tovább is tartott. A hosszabítást a KDNP javasolta még tavaly ősszel, amit a kormnypártok egyöntetűen meg is szavaztak. És ez volt az egyetlen intézkedés, amit a kormány tett az ügyben – lássuk be, ezt is igencsak öncélúan.

Egy politikai kampány vége előtt egy hónappal mégiscsak elég kellemetlen, ha szem előtt van több ezer ember, köztük családok és beteg, idős emberek is, akiket épp utcára tesznek.

Novemberben a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter még azt mondta, a kilakoltatások ügyében több ezer ember érintett, ezért az államnak be kell avatkoznia, majd azt is hozzátette gyorsan, csak átmeneti időre tudnak segíteni a családokon a kilakoltatási moratórium meghosszabbításával, az átfogó megoldás kidolgozása az új parlament dolga lesz.

Úgy tűnik, a kormány annyira tartja magát ehhez a kiejelentéshez, hogy ebben az évben többször is megakadályozta, hogy egyáltalán szó eshessen a problémáról. A Város Mindenkié (AVM) ugyanis több ellenzéki párt támogatásával törvényjavaslatot dolgozott ki az elhelyezés nélküli kilakoltatások betiltásáért. A törvénymódosításról minél előbb, tehát gyorsított eljárásban kellett volna tárgyalni, hogy abban az esetben, ha elfogadják, még a kilakoltatási moratórium lejárta előtt érvénybe léphessen az új törvény, és ne kezdhessék meg a kilakoltatásokat.

A törvényjavaslat először februárban került az országgyűlés elé, a Fidesz-KDNP ekkor elhalasztotta a gyorsított eljárásról való döntést, majd 5 nappal később leszavazta azt. Ezután az AVM és az őket támogató ellenzéki pártok többször is megkísérelték a tárgyalást,

a kormánypártok azonban mindig megakadályozták a döntéshozatalt, legutóbb például egész egyszerűen nem jelentek meg az ügyben összehívott rendkívüli ülésen, így határozat sem születhetett.

A kormánnyal szemben az AVM meggyőződése, hogy a lakhatás alapvető emberi jog. Az állam és az önkormányzatok kiemelkedően fontos feladata (lenne), hogy megelőzze a hajléktalanságot, gyermekes családokat pedig főleg nem szabadna utcára tenni. A gyermekvédelmi törvény is kimondja, nem lehet pusztán anyagi okok miatt elszakítani a gyermeket a családjától, ennek ellenére ez rutinszerűen megtörténik, amikor elhelyezés nélkül kilakoltatnak egy családot, majd erre hivatkozva elveszik a szülőktől a gyermekeiket.

Így a bajban lévő családoknak épp azoktól az állami szervektől kell félniük, amelyek az ő védelmüket szolgálnák.

Az AVM korábbi nyilatkozata szerint csakis a politikai szándékon múlik, hogy elfogadják-e a törvénymódosító javaslatot. Ma már tudjuk, a parlamenti többségnek nincs semmiféle szándéka a kilakoltatással fenyegetett családokkal.

Az AVM szerencsére nem hagyja ennyiben a dolgot. Amellett, hogy az önkormányzati üléseken is rendszeres tiltakoznak a kilakoltatások ellen, készítettek egy kilakoltatás-ellenes kisokost, petíciót indítottak a Bihari utca lakóinak kilakoltatás ellen, május 2-ára pedig figyelemfelhívó akciót szerveznek a Kálvin térre, ahol sajtótájékoztatót tartanak, tájékoztatást adnak az arra járó érdeklődőknek, illetve továbbra is aláírásokat gyűjtenek a petícióhoz. A kormány szerint 2018 a családok éve. Mégis hogy férhet össze ezzel a családok kilakoltatása és szétszakítás?