Mivel pénteken nem létező harcot vívott Magyarország miniszterelnöke Brüsszelben az EU-csúcson, ezért hagyományos, pénteki szózata a Kossuth Rádión végül vasárnapra csúszott. Megérte kivárni, Orbán Viktor káprázatos teljesítményt nyújtott.

Azt csak az igazán mazochisták tudják megszámolni, hogy hány alkalommal emlegette Orbán a migránsokat és a migráció elleni harc fontosságát, viszont azt érdemes külön kiemelni az interjúból, hogy mindezt hogyan ágyazta olyan kontextusba, ami a kormánytól meglehetősen életidegen.

„Az egész európai kultúra arra épül, még ha mi férfiak nem is vagyunk e tekintetben hibátlanok, de mégiscsak arra épül, hogy a nők és férfiak közötti egyenjogúságot elfogadjuk. A férfiak tudomásul veszik, hogy úgy kell viselkedniük, úgy kell az életet berendezni, hogy a nőkkel egyenjogúnak tekintjük magunkat, és mindig megadjuk a nekik kijáró tiszteletet, sőt, valamivel többet is, mint ami kijár. Ez az európai kultúra sarokköve.”

Természetesen mindez Orbán mondandójában oda futott ki, hogy az európai kultúra eme sarokkövét (mármint a nők iránti tiszteletet) is veszélyeztetik a migránsok.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy maga Orbán, illetve kormánya vajon tényleg hisznek és tesznek-e a női egyenjogúságért.

A sort érdemes onnan indítani – már ami a miniszterelnököt illeti – hogy egy szép napon, amikor Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet visszahívásáról kérdezték, mosolyogva közölte:

„Nőügyekkel nem foglalkozom.”

Ebből azért nem nehéz kisakkozni, hogyan gondolkodik Magyarország miniszterelnöke a nőkről (legyenek azok akár olyan magas pozícióban is, mint például egy washingtoni nagykövet…).

Aztán ott van az immár klasszikussá vált, Orbán Ráhel és Tiborcz István esküvőjét megelőző Blikk-interjú, amelyben olyan örökbecsű mondatok hangzottak el, mint például:

„A főzésbe sajnos nem tudok besegíteni, annyi időm nincs, de lesz ott asszony elég.”

Ami jól példázza, az asszonyok Orbán szerint milyen tevékenységek elvégzésére alkalmasak (már amikor nem a szemüket törölgetik).

Ne feledkezzünk meg arról az örökbecsű esetről sem, amikor újságírók (történetesen nők) kérdezték arról, hogy szerinte lenne-e szükség egy olyan állami felvilágosító kampányra, ami a szexuális zaklatások megelőzését szolgálná, akkor Orbán lazán csak visszakérdezett:

„Randevúzni akarnak velem?”

És ne feledjük: Orbán Viktor, a női egyenjogúság élharcosa volt az, aki nőnapon az egész Parlamentben nem talált máshol asszonyokat, csak a konyhában, ahol zsebre dugott kézzel közölte, hogy ezen asszonyok nélkül éhen halna.

Persze, nem szabad igazságtalannak lenni, hiszen Orbán Viktor is megmondta, nem azt kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál.

Szóval vegyük ezt is sorra, mit tett ez a kormány a női egyenjogúságért, vagy úgy általában, a nőkért:

Még fideszes színekben volt polgármester a vakkomondoros Balogh József, amikor kiderült, hogy élettársát súlyosan bántalmazta. Lemondatták? Elmarasztalták? Kiközösítették? Nem, dehogy, kapott egy kis pénzbüntetést, 2014-ben már függetlenként választották polgármesterré, boldogan éli világát.

Tegyük hozzá: a tavalyi év második felében a világon átsöprő #metoo-kampány a magyar kormányt úgy, ahogy van, hidegen hagyta, a nők elleni erőszak megelőzését szolgáló bármilyen intézkedés pedig jóformán témaként sem merül fel a köreikben.

A nőket az erőszaktól védő Isztambuli Egyezmény ratifikálása rendre elcsúszik a Fidesz-KDNP kormányon, sőt, Németh Szilárd még azt is kifejtette, hogy amíg az ő kezükben van a hatalom, erre ne is számítson senki.

És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy Orbán miniszterei között egyetlen egy darab nő sem akad, de még csak nem is tervezi, hogy ilyen pozícióba nőket ültessen, mert

„Emlékszem, szegény Lamperth Mónika mit kapott.”

Mindeközben Czunyiné Bertalan Juditról, a Fidesz egyik képviselő-jelöltjéről Orbán úgy nyilatkozott elismerően, hogy szerinte az egyik legférfiasabb parlamenti képviselő volt.

Így néz ki az egyenjogúság?