Ma reggel őrizetbe vették a 2007-2012 között köztársasági elnökösködő Nicolas Sarkozyt, aki közvetlen kollégáival egyetemben évek óta rengeteg munkát ad a francia igazságszolgáltatásnak. Talán nem tévedünk, ha esélyesnek tartjuk Sarkót a modern kor legkorruptabb francia államfőjének címére, még akkor is, ha az elődök sem voltak makulátlanok, és Nicolas-ra sem sikerült eddig semmi olyat rábizonyítani, ami miatt rács mögé kerülhetett volna.
A Sarkozy-klán jó tucatnyi zűrös ügyének sorában is az egyik legsúlyosabb 2007-es kampányának finanszírozása, amelyhez a gyanú szerint Moammer Kadhafi líbiai diktátor is hozzájárult néhány millió euróval.
Az ügyet a nagyközönség több remek francia oknyomozó újságíró munkájából ismerheti, ezek közül is kiemelkedik a Médiapart portál, amely évek óta újabb és újabb feltételezett bizonyítékokkal szolgált arra, hogy politikai ellenszolgáltatásért cserébe, a líbiai rezsim beszállt a konzervatív jelölt 2007-es kampányának költségeibe.
Kedden reggel adta hírül a francia sajtó, hogy a kihallgatásra beidézett Nicolas Sarkozyt őrizetbe vette a Párizs melletti Nanterre-ben a rendőrség, hogy kikérdezze a líbiai finanszírozással kapcsolatban, amelynek ügyében 2013 áprilisában indult eljárás több vizsgálóbíró részvételével. A volt elnököt 48 órán át tarthatják fogva, és lehetséges, hogy végezetül vádat emelnek ellene.
Ezzel párhuzamosan kihallgatják volt belügyminiszterét, a megnyerő Brice Hortefeux-t, akit első fokon már többször is elítéltek – rasszista megnyilvánulásért, az ártatlanság vélelmének semmibe vételéért, és fenyegetésért (Sarkozy másik súlyos korrupciógyanús ügye, a Karacsi-merénylet áldozatainak ügyvédjét akarta „összetörni”). Végül jogerősen mindhárom esetben felmentették, de mindez szépen illusztrálja, mennyire jól állt Brice-nek a belügyi tárca.
Sarkozy őrizetbe vételében fontos szerepet játszhatott, hogy január elején Londonban letartóztatták a dossziéban, és általában a francia jobboldal több generációjának piszkos ügyeiben – Chiractól Sarkozyig – fontos közvetítő szerepet játszó üzletembert, Alexandre Djouhrit.
Hamarosan elengedték ugyan, de február 27-én, három nappal azután, hogy egykori üzleti partnerét, Kadhafi volt kabinetvezetőjét, Bachir Salehet megpróbálták meggyilkolni Johannesburgban, Djouhrit újra bekasztlizták, és a hírek szerint áprilisban kiadják Párizsnak.
Mindez sokaknál kelthet hideglelést Franciaországban, miközben a gall bírák néhány hete azokat az iratokat is megkapták, amelyeket még 2015-ben foglaltak le egy svájci házkutatás alkalmával, Djouhri otthonában.
A líbiai pénzek egyik közvetítője tehát Djouhri lett volna, ezen a szálon már annyi bizonyíték gyűlt fel, hogy vádat is emeltek Sarko másik elismerésre méltó volt belügyminisztere, Claude Guéant ellen, hamisítás és adócsalás kifehérítése címén. A közszolgaként saját magát is bőségesen jutalmazó Guéant párizsi lakását finanszírozta volna líbiai pénzekből.
Ezen felül akad a szövevényes történetben egy másik kalandfilmbe illő figura, a főleg fegyverkereskedelemben élen járó francia-libanoni üzletember, Ziad Takieddine, aki 2016-ban a nyilvánosságnak és az igazságszolgáltatásnak is megerősítette, hogy Sarkozy személyesen kérte meg 2005-ben Tripoliban a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója címet is viselő Kadhafit, hogy szálljon be a 2007-es kampányba.
Takieddine ezenfelül azt állítja, hogy 2006 végén és 2007 elején maga szállított 3 pénzzel tömött bőröndöt, összesen 5 millió euróval a francia belügyminisztériumba, ahol akkortájt Nicolas volt a főnök.
Ezeket az információkat líbiai vezetők vallomásai és írásos dokumentumok is alátámasztanák, köztük a líbiai rezsim titkosszolgálatának volt főnöke, illetve az egykori olajügyi miniszter, a 2012-ben furcsa körülmények közt elhalálozott, a Dunából Bécsben kihalászott Sukri Ghanem írásos feljegyzései is.
A nyomozás eredményeiből már tudható, hogy a 2007-es kampány számos résztvevője számolt be arról, annyi készpénz állt rendelkezésükre, hogy Szajnát lehetett volna vele rekeszteni.
Érdekes kérdés, hogy mit kérhetett volna Kadhafi ezért cserébe: a témának nemrég egy bestsellerré vált könyvet is szentelő Médiapart-újságírók szerint a korábban létrejött hadi eszköz-vásárlás vagy gázüzletek mellett, Tripoli igényt formálhatott arra, hogy Sarkozy segítsen javítani a Vezér megtépázott nemzetközi hírnevén. Ezt szolgálhatta a líbiai elnök Párizsba való meghívása, amikor a diszkrét Kadhafi az Elysée-palota udvarán verte fel sátrát.
Továbbá Kadhafit érdekelhette az atomenergiához való hozzáférés, vagy egy, a francia igazságszolgáltatás által elítélt terrorista tisztára mosása. (Abdullah asz-Szenussziról van szó, aki megszervezte 1989 szeptemberében az UTA DC-10-es, Párizs és Brazaville közt közlekedő repülőjáratának felrobbantását, 170 ember halálát okozva.)
Sajnos minderről már nem lehet megkérdezni Moammer Kadhafit, akit részben tisztázatlan körülmények között öltek meg líbiai felkelők, 2011 októberében. 7 hónappal azután, hogy 2011. március 11-én Párizs kezdeményezte Brüsszelben egy repüléstilalmi zóna létrehozását Líbiában. Sarkozy egy nappal korábban, elsőként találkozott a lázadókkal, és elsőként ismerte el átmeneti nemzeti tanácsukat az ország egyetlen legitim képviselőjeként.
Az ENSZ felhatalmazásával néhány nappal később megkezdődő katonai intervenció elsődleges finanszírozója Franciaország volt. 2011. március 23-án Nicolas Sarkozy többek között Srebrenicához hasonlította a felkelők bázisát, a kelet-líbiai Bengázit, és úgy nyilatkozott, hogy „ennek a líbiai hadműveletnek második célkitűzése azzal a kérdéssel függ össze, hogy milyen a kapcsolatunk a demokrácia felé menetelő arab országokkal. A harmadik célkitűzés pedig Franciaország értékeivel. Ha nem tettük volna meg, szégyellhetnénk magunkat.”
