Gabriella Nobile, egy olasz vállalkozó nyílt levelet küldött az Északi Liga elnökének, Matteo Salvininek, amiért mindkét gyereke saját bőrén érzi a gyűlöletkeltő kampányt. Fiát Kongóból, lányát Etiópiából fogadta örökbe, de mindketten Milánóban nőnek fel, csak olaszul beszélnek.

„Szeretnék köszönetet mondani Önnek, amiért pokollá tette két gyermekem életét. Önnek köszönhetően részesülhettek ugyanis egy-két felejthetetlenül félelmetes pillanatban az utóbbi hetekben”

– írta levelében, amit azóta 25 ezren megosztottak a Facebookon, és több ezren reagáltak rá üzenetben.

Gyerekeit nap mint nap inzultus éri: a 12 éves fia iskolába menet olyanokat hall, hogy „mocskos nigger, menj vissza, oda, ahonnan jöttél”, hét éves lánya pedig nem akar iskolába járni az atrocitások miatt. A gyerekek azt kérdezi anyjuktól, ha Salvini pártja nyer a márciusi választásokon, visszaküldik-e őket Afrikába.

A nő elmondta, hogy eddig is támadták a családot, de a jelenlegi kampány egyértelműen okolható a félelemért, amiben élnek.

Az Északi Liga párt szlogenje „Olaszok elsőként”, azaz igyekeznek mindenhol a másokat kizáró szólamokat hangoztatni.

Salvini pártja egyébként szövetségben áll a Marine Le Pen-féle hasonló nézetek hirdető szélsőjobboldali francia Nemzeti Fronttal.

A Facebook ‘faji alapú gyűlöletkeltésre buzdítás’ miatt előbb letiltotta a bejegyzést, majd újbóli közzététel után a nő teljes felhasználói fiókját is.

Nobile a levelet épp azzal a szándékkal tette közzé, mert úgy látta, a helyzet egyre rosszabbodik a rasszista kampány felerősödésével. A Euronews kérdésére elmondta:

„A gyermekeim olaszul beszélnek, milánói akcentussal, nem is tudnak más nyelven. Tökéletesen integrálódtak. A kezdetek óta meg kell küzdeniük a társaik rosszindulatával és inzultálásával, de erősek, én pedig megtanítottam rá őket, hogyan kell kezelniük ezeket a helyzeteket. De most valami megváltozott: azért írtam meg ezt a levelet, mert a helyzet az utóbbi hónapokban egyre csak rosszabbodik. Korábban csak a a kortársaik bántották őket, mint egyik gyerek a másikat, de ma már nem ez a helyzet. A fiam több alkalommal számolt be nekem arról, hogy felnőttek is bántották – egy alkalommal a buszon arra kényszerítették, hogy üljön el a helyéről, majd felszólították, hogy menjen vissza Afrikába, ahova való. A kisebbikem pedig annyira fél, mióta a tévé tele van ezekkel a szlogenekkel, hogy nem akar többé iskolába járni. A helyzet a választási kampány alatt szó szerint fenntarthatatlanná vált, a levelemmel ezért elsősorban arra akartam felhívni a figyelmet, hogy legalább a hangszínt vegyék egy kissé kevésbé agresszívebbre, ha már a tartalmat nem is.”