Szilágyi Liliána ifjúsági olimpiai-, és Európa-bajnok magyar úszó személyes hangvételű blogbejegyzést tett közzé arról, hogyan küzdött meg betegségével. Bulémiájáról, és arról, hogy milyen hatással volt rá az életmódjával járó stressz, mindeddig nagyon kevesen tudtak, mert, ahogy a sportoló írja, nem volt kész arra, hogy felvállalja.

A 21 éves élsportoló arról beszél, egész életében arra volt kiélezve, hogy okos, sikeres és mosolygós nő legyen, tökéletes testtel, „megállás nélkül ragyogva” éljen.

Ebben a környezete is folyton megerősítette, mind otthon, mind pedig az iskolában és a sportközegben: hétköznapjai és hétvégéi reggeltől estig arról szóltak, hogy a külső elvárásoknak megfeleljen.

„Az erőfeszítéseim sikerekké váltak és ez azt eredményezte hogy nagyobb elvárások elé kerültem. Természetesen még nagyobb örömmel fogadtam és egyre többet… és többet…és többet adtam, mígnem elfogytam. Megszünt a határ köztem és a másoknak való megfelelés között. Nem voltam a saját életemnek szereplője többet. Elfelejtettem hallgatni a testemre, ami egyre csak jelezte hogy ereje végét járja, és ha így folytatom nem lesz jó vége.”

A sportoló leírja azt a folyamatot, ahogyan a stressz hatására elkezdte magát hánytatni. Segítséget is kért, de elutasították, vagy kicsinyítették a problémáját. A hányást ez után bűnhődésként fogta fel, amiért nem tud tökéletes lenni, és abban is bízott, hogy fogyni is fog tőle.

A hánytatás ez után a szokásává vált, és csak két évvel ezelőtt vette észre, hogy az életmódja szó szerint „felemészti”. Rosszullétének folyamatos fizikai tünetei voltak, és csak lassan szánta rá magát, hogy segítséget kérjen. Az orvosi viszgálatok pedig kimutatták, hogy az önsanyargatásnak nagyon súlyos következményei lettek.

„A májam , a vesém, az inzulinom és az összes vitaminom és hormonom instabilan működik. Az immunrendszerem gyenge, és a bőröm semmilyen védelmet nem képez magának ezáltal. Nem csak mint élsportoló, de mint egy hétköznapi ember sem vagyok egészséges.”

– írja Szilágyi mai fizikai állapotáról.

A sportoló ugyanakkor azt írja, ma már túl van ezen a nehéz időszakon. Az étkezéssel és a bulémiával ma is nagyon nehéz a viszonya, de ma már arra figyel, hogy megismerje magát, és azt, hogy ő ki akar lenni.

Szilágyi azzal zárja posztját, hogy szerinte nagyon sokan vannak olyan helyzetben, mint amilyenben ő volt. Nekik azt üzeni, hogy a saját életüket éljék, és szeressék magukat.