Nem kizárólag kivesznek az államkasszából a nyugdíjasok a KSH új tanulmánya szerint hanem jócskán bele is tesznek. A hivatal elemzése ugyanis rámutat, az általában csupán az államkasszán „élősködőnek” tekintett, nem aktív korúak az esetek többségében ma még rutinszerűen nem számszerűsített, külön nem bérezett munkával legalább annyira hozzá is járulnak az állam bevételeihez, mint amennyit a nyugdíjjal ebből kivesznek.
A tanulmány a KSH „láthatatlan munkával” foglalkozó kutatásának második része. Az első megállapította például, hogy a magyar GDP nagyjából a negyedével lenne több, ha abba a házimunka, gyermeknevelés is beleszámítana.
A most közzétett elemzésből pedig az is kiderül, a közbeszédben egyes hangadók által élősködőnek vagy akadálynak tekintett nyugdíjasok valójában nagyon nagy mértékben járulnak hozzá a számszerűsíthető, de „láthatatlan” nemzeti össztermékhez, főleg a gyermekek nevelésén keresztül.
Az adatokból nyilvánvalóvá válik, hogy miközben a bölcsődei, óvodai rendszer Magyarországon alulfinanszírozott, aközben a nagyszülők szerepe egyre fontosabb a gyermekekre való felügyeletben, és a nevelésben.
Ha ezekkel a magántranszferekkel korrigáljuk a korábbi számokat, amelyek szerint a hivatalos, állami újraelosztásból egy idős kétszer annyira részesül mint egy gyerek, akkor kiderül, valójában a mérleg nyelve pont a gyermekek felé billen.
Általános probléma, szögezik le a KSH munkatársai, hogy amikor az egy emberre való ráfordítást hivatalosan kiszámolják, a háztartási munka, a gyerekek otthoni ellátása, vagy más témát érintve az otthoni idősgondozás rendszeresen kimarad a képből, így a statisztikák erről a kérdésről rendszeresen torz képet adnak a társadalomnak.
A 2010-es adatokat elemezve az derült ki, hogy abban az évben a háztartási munka kisebb, elszámolható része is bruttó 1417 milliárd forinttal járult hozzá az össztermékhez, a számlákból kimaradó, de kiszámítható résszel pedig bruttó 6826 milliárd forint hozzáadott értéket képez. Ha ez utóbbi adatot is hozzáadjuk a a számlán megjelenő részhez, az összesen 8253 milliárd forint, vagyis az össztermék ezzel nagyjából 37%-al lett volna nagyobb 2010-ben a hivatalos adatnál.
Most, és az előző munkákban is kiemelik a szerzők azt is, hogy azok, akik ezt a házimunkát és gyereknevelést az idősek közül végzik, döntő részben nők, ez pedig az egyéb „láthatatlan munkákhoz” hasonlóan ismét őket érinti elsősorban a gazdaságban.
Összességében az elemzés megállapítja, hogy Magyarországon a gyermekek felneveléséhez szükséges erőforrások egyre nagyobb mértékben ezektől a családon, rokonságon belüli erőforrásoktól függenek, és hogy ezekből a közösségi erőfeszítésekből a gyermekek ugyanannyit profitálnak mint az idősek.