Úgy tűnik, a Józsefváros után Kőbányát is elérte a dzsentrifikáció.
Nagy visszhangja volt a tavalyi év második felében a Hős utcaiak kálváriájának. A helyi „gettó” felszámolását az önkormányzat állami támogatással valósítaná meg, csakhogy ehhez az is szükséges, hogy a borzasztó körülmények közt élő lakosokat az önkormányzati tulajdonú lakásokból kipaterolják. A szegény sorsú lakóknak jóformán semmi segítséget nem nyújtottak, hogy otthont találjanak maguknak, a bérlőket pedig szép sorban kirakosgatták a lakásokból.
Ahogy az lenni szokott, itt is előfordult, hogy az önkormányzat szörnyen rossz cserelakás-ajánlatokkal próbálta a lakók szemét kiszúrni – például olyan épületben lévő lakást is ajánlottak a Bihari utcában, amelyet szintén le fognak bontani.
És itt el is érünk a probléma lényegéhez: Kőbányán ugyanis, csakúgy, ahogy a Józsefvárosban történt, a „gettók” felszámolása, a helyi, szegénységben élő emberek, családok kiszorítása, tovább tolása folyik éppen – egyik helyről a másikra, addig, amíg végleg bele nem fáradnak. És ez az igazi tragédia.
A Bihari utcában ráadásul egy olyan épületet ítéltek most lebontásra, amelyet 2005 és 2011 között, mintegy 700 millió forintért újíttatott fel az akkor még baloldali vezetésű önkormányzat. A felújítás végül az eredeti tervekhez képest megcsúszva készült el, 2010 után pedig az önkormányzat új, fideszes vezetése feljelentést is tett a projekt körüli feltételezett csalások miatt. Ám a rendőrség a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.
2016 nyarán viszont – tehát alig 5 évvel a felújítás befejezése után – az önkormányzat azt is megállapította, hogy a ház életveszélyes, ezután pedig a jegyző elrendelte a lebontását. A lakók kiköltöztetését megkezdték.
Érdekesség, hogy a hivatalos szakértői jelentés szerint a korábban fel nem újított függőfolyosók kerültek annyira rossz állapotba, hogy nincs lehetőség a javításukra, új folyosókra lenne szükség. A Magyar Nemzet közérdekűadat-igénylésére kiadott dokumentumból viszont az már nem derült ki, hogy mennyibe is kerülne ez. Márpedig a fideszes vezetés arra hivatkozva bontatná el a teljes házat, hogy a beruházás túl drága lenne.
A Város Mindenkié (AVM) csoport 2017 őszén került kapcsolatba a még megmaradt lakókkal. Tavaly december végén a 72 lakásból már csak 35-ben éltek még, közülük azok, akiknek határozatlan idejű lakásbérleti szerződésük volt, jogosultak cserelakásra, akikkel azonban az önkormányzat határozott idejű szerződést kötött (az AVM szerint ez Kőbányán az utóbbi időben általános gyakorlat), azoknak nem kötelező cserelakást biztosítani.
Így fordulhat elő az, hogy több olyan család is maradt a lebontás előtt álló épületben, akiknek az önkormányzat az épület tervezett bontására hivatkozva szerződésük hosszabbítását sem teszi lehetővé.
Őket az elhelyezés nélküli kilakoltatás és a hajléktalanná válás fenyegeti.
A Város Mindenkéé csoport ezért tavaly decemberben nyílt levélben fordult Kőbánya polgármesteréhez, Kovács Róberthez, és arra kérték, hogy a Bihari utcai helyzetről tartsanak közmeghallgatást, ahol minden érintett lakó megfelelően tájékozódhat és ők maguk is elmondhatják kéréseiket és követeléseiket. Erre a nyílt levélre azonban válasz nem érkezett.
A Város Mindenkié néhány nappal ezelőtt törvénymódosítást kezdeményezett, hogy a jövőben ne fordulhasson elő az, hogy gyerekes családokat lakoltatnak ki otthonukból. Mint írják:
„Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy május 1-től tovább folytatódjon az a bevett, ám törvénytelenséget eredményező gyakorlat, mely szerint gyerekes családokat akár önkormányzati lakásokból is mindenféle elhelyezés nélkül kilakoltathatnak”.
Így a helyzet rendezése érdekében végül határozati javaslatot nyújtottak be a testület elé, amelynek lényege: a polgármester készítsen olyan tervet, ami számol az épület helyrehozásával is, nemcsak a szanálással, az önkormányzat pedig minden jelenleg ott lakó számára garantáljon elhelyezést.
Holnap reggel az önkormányzat képviselő-testületi ülést tart, ahol többek között tárgyalni fogják a Bihari utca 8/c alatti szociális bérlakástömb sorsát is.
Elkeserítő gyakorlat, hogy az önkormányzatok a szegénységben élők támogatása helyett inkább a probléma láthatatlanná tételének gyakorlatát űzik. Azzal, hogy a szükséglakások felszámolásakor olyan cserelakásokat ajánlanak fel a lakóknak, amelyek hasonlóan rossz körülmények közé száműzik őket, csak tovább gördítik a nehéz helyzetben lévő emberek, családok ügyét, de meg nem oldják azokat. Csakhogy ha egyes kerületekből szisztematikusan, a városrehabilitációra hivatkozva peremkerületekbe – majd onnan még tovább – szorítják őket, valójában nem tesznek mást, csak eltüntetik szem elől a nyilvánvalót: hogy a városvezetés ahelyett, hogy szociális alapon támogatná a rászorulókat, inkább a saját érdekeit tartja szem előtt. Ez pedig felelős politikusoktól elfogadhatatlan magatartás.
