„Nagyon sokat romlott az oktatás, nincs semmi idő a játékra, a gyerekek nagyon elfáradnak a kötelező délutáni benntartással. A sok házi feladatra, és tanulásra estére nem marad energiájuk. Szomorúak, idegesek, agyonterheltek. Ellopják tőlük a gyerekkorukat. A tankönyvek nagyon rosszak, sokat romlik a gyerekek teljesítménye, amióta ezt a sok tanórát bevezették. A szülők tehetetlenek.”

És ez csak egy idézet a sok közül: a Szülői Hang kérdőívét, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a szülők hogy látják az oktatás helyzetét, csak eddig több mint ötezren töltötték ki (de február végéig még várják a válaszokat). És bár a kérdőív nem reprezentatív, de az, hogy ilyen sokan válaszoltak a feltett kérdésekre, mindenképpen beszédes.

Ami első látásra is kiderül belőle: a helyzet lesújtó.

A gyerekek semmi örömüket nem lelik az iskolában, túl vannak terhelve, semmi sem motiválja őket, ráadásul az oktatási rendszer nem neveli őket önálló gondolkodásra és véleménynyilvánításra.

Túlterheltség

A szülők elsöprő többsége (82,9%) szerint az iskolai kötelezettségek nem engedik, hogy a gyerek valóban gyerek lehessen, a tanulás mellett nem jut idejük játékra, sportra, családi és szabadidős programokra. Ráadásul az iskolai túlterheltség megjelenik a családban is, méghozzá állandó stresszforrásként.

Ami még jól látszik: a középiskolában jobban le vannak terhelve a gyerekek, ezen belül pedig a szakképzésben (különösen a szakközépiskolákban) nagyobb a leterheltség a szülői visszajelzések alapján.

Emellett fontos azt is kiemelni, hogy az állami és az egyházi iskolákban ugyanannyira vannak túlterhelve a gyerekek (83-83 százalék), addig az alapítványi iskolákban valamivel jobb a helyzet (71 százalék).

A szülők nagyon nem elégedettek a tanórák és a tananyag mennyiségével sem: 76,9 százalékuk szerint még egy kismértékű csökkentés sem lenne elegendő, legalább 20 százalékkal kevesebb tanórára és tananyagra lenne szükség ahhoz, hogy gyerekeik ne legyenek túlterhelve.

A Szülői Hang ezzel kapcsolatban azt is megjegyzi: bár a túlterheltség problémája már régóta hangoztatott probléma, a kormányzat részéről eddig nem történt számottevő előrelépés, és a jövőbeli kormányzati tervekről sem tudunk konkrétumokat.

Öröm, motiváció

Hány olyan tantárgy van, amit a gyerek érdeklődéssel és örömmel tanul? A szülők 6,8 százaléka szerint egyáltalán nincs ilyen, 57,5 százalékuk szerint alig 1-2 ilyen tantárgy van, vagyis az esetek nagyjából kétharmadában a szülők szerint gyerekük az iskolai idő túlnyomó részét érdeklődés és öröm nélkül töltik el.

Érdemes kiemelni, hogy e tekintetben is az alapítványi iskolák állnak a legjobban: az állami és egyházi iskolákban a gyerekek sokkal kevesebb örömöt találnak.

Önállóságra nevelés

Az oktatás egyik elsődleges célja a gyermek önállóságát segíteni: az önálló gondolkodást, önálló véleménynyilvánítást, a felelős döntések meghozatalát, és az önálló tanulás képességét.Ezen a téren viszont a szülők meglátása szerint a magyar iskolarendszer katasztrofálisan teljesít.

Hogy mennyire neveli az iskola önállóságra a gyereket? A szülők 39,5 százaléka szerint semennyire, és csaknem kétharmaduk összességében elégedetlen az iskolával ezen a téren.

„Az elmúlt években folyamatosan tanúi lehettünk annak, hogy az iskolák és a pedagógusok önállósága csökkent. Sajnos nem meglepő, hogy ennek hatása gyermekeinken is megmutatkozik” – írja a Szülői Hang.

A különböző iskolatípusok közül a legrosszabbul egyébként a szakközépiskolák teljesítenek az önállóságra nevelés tekintetében: itt a szülők alig 2 százaléka szerint valósul meg az oktatás egyik legfontosabb célja, vagyis az, hogy a felnőtt életre, a véleménynyilvánításra és önálló gondolkodásra neveljék gyerekeiket.

Összességében a szülők válaszaiból leginkább az derül ki, hogy az iskola a gyerekek számára leginkább teher, de semmiképpen sem örömforrás.

Lehet persze azt mondani, hogy a tanulás komoly dolog, de ha egy gyerek nem motivált, nem leli örömét abban, amit csinál, akkor maga a tanulás válik számára rendkívül nehézzé (ha nem egyenesen lehetetlenné). Az, hogy emellett a tanórák száma és a tananyag mennyisége is hatalmas, és az iskolai túlterheltség a családok életét is stresszessé teszi, külön elkeserítő.

Főleg, hogy azt látjuk: az elmúlt években az oktatási kormányzat a folyamatos vészjelzések ellenére sem tett semmit azért, hogy ezeken a terheken csökkentsen – sőt, inkább tovább növelte őket.

Az iskola ma sem a diákok, sem a pedagógusok számára nem egy olyan hely, ahol békés körülmények között, megfelelő felszereltséggel és támogatással, alkotó munkát lehet végezni.

5000 szülő véleménye legalábbis ez. És ki tudná jobban, hogy érzi magát egy gyerek?

„Érzésem szerint sokat romlott az oktatás. Gyermekeim szorgalmasak, igyekeznek az iskolában megfelelni, ugyanakkor a hobbijaiknak, a zenetanulásnak és sportnak is szeretnének időt szentelni, erre viszont csak kevés idejük marad. Gyakran kimerültek, kevés idejük van a családdal közösen eltöltött szabadidős tevékenységekre. Az iskolában a tanáraik gyakran cserélődnek, néha hetekig / hónapokig nincs szaktanár egy-egy tantárgyat tekintve. Az állandó tanárok is sokat követelnek, de nincs meg hozzá sem a segítő háttér, sem a következetesség. Több a szankció, mint a motiváció. Az iskolában nincs jó közösségi hangulat. Az osztályfőnöküknek kevés ideje és energiája van a tinédzserek átlagos, napi gondjaira.”

A Szülői Konzultáció eredményei itt olvashatóak teljes terjedelemben.