Talán az egyik legnehezebb. Megélni és elbeszélni. Újrakezdeni utána, felállni és folytatni. Tovább menni, mintha oly könnyen el lehetne felejteni. Nem emlékeztetni magadat, és nem emlékezni, hogy megtörtént. Szégyenkezni, mert azt mondják azoknak, akikkel megtörtént, hogy szégyenkezni kell. Utálni magadat, mert megtörténhetett veled is. Nyelni egyet, vagy óvatosan témát váltani, ha egy társaságban valaki elmeséli valaki másról, hogy „képzeljétek, a Kinga…”. Szülőknek sem mondani, és nem egyszer egyedül végigcsinálni. Végigcsinálni, amit soha nem akartál megtenni, és ami után saját magadnak is nehéz a megbocsátás.
Egy biztos, továbbra is gyereket akarsz majd, családot. De most más döntést kellett hoznod.
Nőnek talán az életben az egyik legnehezebbet: abortuszt végigcsinálni.
Magyarországon a fenti képek és élmények mindennaposak. S mert persze mindig akad valaki kívülálló, aki meg tudja mondani, miért és hogyan lehetett volna megelőzni az adott nőnek az abortuszt. A felelőtlenség abszolutizálása, a „tehet róla” diskurzus élesítése, a „jobb, ha el se kezded” hangneme veszi körül azokat a nőket, akiknek életük egy pontján olyan döntést kellett hozniuk, amelyet az előbbiek miatt nem tudnak, vagy csak nehezen tudnak megosztani másokkal.
Holott elvileg és papíron ők egy olyan Magyarországon élnek, amelynek választott kormánya családbarát intézkedései következtében csökken hazánkban az abortuszok száma.
Egyrészt az elmúlt 30 évben szinte folyamatos volt a csökkenés, de 2016-ban így is még mindig 30 000 abortuszról beszélhetünk.
A szám magas, és bár az abortuszon átesett tinédzserek száma csökkent, de sajnos csak kis mértékben. Magyarországon az elmúlt években nőtt a 15-19 éves korosztály szülésszáma (kb. 10.000 tinédzser szült).
Ebben a felelősséget a magyar állam is viseli, amely mulasztásban vétkes. Több ezer fiatal lánynak, nőnek nem nyújt segítséget, kiteszi őket annak a kockázatnak, hogy olyan döntést kelljen hozniuk, amely őket számos értelemben megviseli. Fentebb utaltam rá, milyen (társadalmi) környezet veszi körül ezt a témát, hogy egy terhesség-megszakítás egy fiatal nő életében milyen terhekkel, következményekkel és lelki vívódással jár.
Pedig törvény rendelkezik arról, hogy a magyar állam „elősegíti a fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését.”
Ehhez képest ma Magyarországon a fogamzásgátlók használata súlyos anyagi kérdés, áruk miatt az azokhoz való hozzáférés szűkös. A havi fogamzásgátló tabletták 3000-4000 forintnál kezdődnek, ennek terhét az esetek túlnyomó többségében a nők viselik, és a kevésbé jó anyagi helyzetben lévők családtervezése kockázatos és kiszámíthatatlan.
Egy 2015-ös kutatás szerint a nők 21 százaléka egyáltalán nem védekezik szex közben. A fentieket figyelembe véve ez nem lehet véletlen, viszont ebből a véletlenből további kockázatok fakadnak.
Magyarország az egyetlen uniós ország, ahol vényköteles az esemény utáni tabletta, ami megint csak megnehezíti a hozzáférést, egyúttal a nőkre vonatkozó kockázatokat állandósítja, szűkíti a döntés lehetőségét. A kockázatokhoz hozzájárul az is, hogy a vénykötelesség miatt minél később jut valaki tablettához, annál inkább kérdéses a hatás.
Mindennek megakadályozása végett, a megnyugtató családtervezés és a nőkre nehezedő kockázatot és terhet csökkentendő a következő változtatásokat kellene bevezetni: korszerű fogamzásgátló-, esemény utáni tabletta TB-támogatása és gyógyszertári elérése, prevenció és felvilágosító programok erősítése, szülők, pedagógusok, szakemberek bevonásával.
Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a változtatások nem járnának együtt az abortusz népszerűsítésével vagy a családtervezés támogatásának csökkenésével. Véleményem szerint is a család a jövő garanciája, a biztonság tere, az érzelmi közösségek közül az egyik, ha nem a legfontosabb. Viszont a politikának feladata, hogy tegyen a fiatal nők által szinte kizárólagosan viselt felelősség könnyítéséért, a nem kívánt terhességek visszaszorításáért, a nők által viselt kockázatok csökkentéséért.
Nincsen abban vita, és magam is kiemelt problémának és kihívásnak tartom hazánk demográfiai válságát, viszont azt kezelni nem kockázatokkal és véletlenekkel lehet. Ehhez követni kell például az Európai Bizottság és az Európai Gyógyszerügynökség javaslatát, mely szerint vény nélkül elérhetővé tennének olyan tablettát, amit 72 órával az aktus után be lehet venni. Az sem véletlen, hogy 19 országban van szabadpolcos hozzáférés, 76 további országban gyógyszertárból direkt elérhető, vény nélkül hozzáférhető a sürgősségi-esemény utáni tabletta.
Kövessük azokat, a nők döntési szabadságát szélesítő, a kockázatokat csökkentő, az abortuszok számát visszaszorító intézkedéseket, amelyekkel a gyermektervezésre vonatkozó döntések nem véletlenek, hanem a kívánt, vállalt és boldog jövő termékei lehetnek!
Ez lehet az alternatívája a „titokba húzódásnak”, a véletlennek, a bizonytalanságnak.
