Parlamenti pártból munkás-és lakóhelyi tanácsok, szövetkezetek és szakszervezetek szövetségévé válhat a brit baloldal, helyi szerveződéseken keresztül bénítanák meg a konzervatív May-kormány hátralévő hivatali idejét. Az előző pártvezető, Ed Miliband már próbálkozott hasonlóval, akkor nem jött be. Most viszont a Munkáspárt bal- és jobbszárnya együtt munkálkodik a terven.

Nemrégiben egyelőre szerény létszámú, de annál nagyobb jelentőségű alosztály nőtt ki a brit ellenzéki vezér irodája mellett. A Munkáspárt „Közösségszervező Osztálya” lehet a 21. század baloldali tömegpártjainak egyik új mintája, szervező elve pedig a demokratikus szocializmus.

A brit ellenzéki Independent írása szerint Corbyn és szövetségesei, akik két év alatt 500,000-esre tornázták fel a tagságot, hogy megvédhessék a Munkáspártot attól, hogy jobboldali parlamenti szárnya újra átvegye felette az uralmat, most új terven dolgoznak, amely meg is mozgatná az eddig csak pártban szavazó újakat.

A brit parlamenti demokrácia az ország történetének nagy részében olyan pártokból állt amelyek legfőbb feladata volt minél több képviselőt a Westminster alsóházába juttatni. Mivel a szigetország választásain nincs pártlistás szavazás, ezért az nyer, aki tisztán több körzetből juttat be képviselőt a parlamentbe, a többiekre leadott szavazatok is elvesznek. Corbynék ezt a rendszert is rég kritizálták, most azonban új módszerrel vennék fel a küzdelmet a választókerületeket javadalomként kezelő, és sokszor a való élettől elszakadt képviselőkkel szemben.

A Munkáspárt az új tervek szerint az eddig működő választókerületi pártszervek (Constituency Labour Party – CLP) határain túlterjeszkedve, helyi alapon, albérlő-közösségeket, munkahelyi kollektívákat, új, kisebb szakszervezeteket alakítana ki, méghozzá a párt zászlaja alatt, de széles autonómiával.

Így, ahogyan az online újság megjegyzi, „mikor a jövőben a Munkáspártra gondolunk, a parlamenti zöld székekben ülő öltönyös figurák helyett könnyebben eszünkbe juthat a sztrájktüntetésen az első sorban menetelő dolgozók képe, ha Corbyn tervei sikerülnek.”

A párton belüli, mostanra szélesebb egyetértést a tervben mutatja, az is, hogy az előző, mérsékeltebben baloldali pártvezető, Ed Miliband saját választókörzetében, az észak-angliai Doncasterben már szerveződnek is a közösségi Munkáspárt tanácsai, Miliband maga pedig lelkesen segédkezik a tervek megvalósításában.

A rendszer legfontosabb előnye az lehet, hogy a demokratikus szocializmus elvei szerint lép túl a hierarchikus polgári párt szerkezetén, és baloldali néppárttá válik. Ennek reményeik szerint az a gyakorlati haszna, hogy az új rendszer segítségével hatékonyabb ellenzékké válhatnak: helyben akadályozhatják meg a Munkáspárt, és a vele szövetséges nagy szakszervezetek eszközeivel az egyszerű gyárbezárásokat, a bérek visszavágását, a háztulajdonosok visszaéléseit, segíthetik azokat, akiket az egyre inkább leépülő szociális rendszer hátrahagyott, és megszervezhetik a romló közegészségügy dolgozóit, rezidens orvosait is.

Corbyn és szövetségesei kiemelték, a közösségi Munkáspárt terve enyhítheti, hátráltathatja ugyan a konzervatív kormány szerintük káros tevékenységét, de

a rendszer csak akkor válhat igazán működőképessé, ha a Munkáspárt kormányra is kerül a közeljövőben, ekkor ugyanis a kormány rendelkezésére álló forrásból ennek a direktebb formájú demokráciának a megerősítését, függetlenítését is tervezik, hogy az így mindenféle felsőbb, központi hatalommal szemben hatékony ellenállásra, és aktív közösségek megszervezésére is képes legyen.

A félmilliós ellenzéki tagság hatékonyabb megszervezésének persze gyakorlati, rövidtávú célja is van. A 2015-2017 között csatlakozók túlnyomó része nem jár el a CLP-k ülésére, a tavaly nyári, rendkívüli választások alatt azonban a Corbynt az elnökségig repítő, miniszterelnöki kampányát szervező ifjúsági mozgalom, a brit Momentum hatékonyan szervezte meg az újakat a kampányhajrában, ezzel maximálva a 35 év alatti, aktív szavazók számát. Ezt az energiát tapasztalt közösségi szervezők, aktivisták biztosították, akik mindig is jobban érezték magukat, ha a közvetlen környezetükben, az egyetemeken, munkahelyeken és lakóközösségekben kellett akciókat indítani. Corbynék úgy döntöttek, nem kívánják őket egyszerű pártaktivistává átfazonírozni, inkább ők alakítsák át a pártot.

A brit ellenzéki Munkáspárt a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 2 százalékponttal (41,2%) vezet a Theresa May vezetésével kormányzó Toryk előtt (39,4%). A szélsőjobbos UKIP a Brexit sikere után továbbra is válságban van, a politikai térképről szinte eltűnt.

(Independent, Britain Elects // Címoldali kép: Chatham House, Facebook)