2 napja azon rágódik a Fidesz médiája, hogy Konrád György lelövetné Orbán Viktort. Persze nyilván ez így nem igaz, de nem is a félreérthetőség a legfontosabb kritika Konrád mondásával kapcsolatban, hanem a szellemi igénytelenség.

Konrád György ezt nyilatkozta ugyanis a HVG-nek: „Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceaușescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.”

Ez a mondatsor nyilván nem arról szól, hogy Konrád lelövetné Orbánt, még csak nem is azt, hogy ezzel fenyegeti. Ez egy elemzés, amelyben Konrád a Ceaușescu-Orbán párhuzamot megvonva próbálja megfejteni a magyar jövőt, valamiféle rejtelmes mozgásokra hivatkozva. Konrád ehhez a rejtelmes erőhöz még annyit tesz hozzá a HVG online kiadása szerint, hogy a magyarok uniópártiak, ez okozhatja a rejtelmes mozgásokat.

De vajon van értelme egyáltalán ennek az elemzésnek és párhuzamnak? A Securitatéval (a román diktatúra titkosszolgálata) ellátott, ceaușescui elnyomó rendszer és a mai Orbán-rendszer között lehet párhuzamot húzni? Vagy az áramhiánnyal küzdő, zuhanó jólétet termelő 80-as évek végi Romániát a mai Magyarországgal? Nem lehet inkább, hogy az egyetlen párhuzam Orbán és Ceaușescu között, hogy állami pénzből húztak fel focicsapatot a falujukban? Mert más nem nagyon van.

Ebből következőleg az olyan elemzéseknek, hogy majd a forradalom elsöpri Orbánt ugyanúgy, mint Ceaușescut, nem sok értelme van. Két okból sem. Egyrészt még mindig nem tisztázott, hogy a romániai forradalom végkimenetelében mennyi volt pontosan a spontaneitás, és mennyi a párt Ceaușescu-ellenes részének szerepe. Másrészt pedig egyáltalán nem látunk forradalmi tömegeket Magyarországon.

Az pedig egy hamis illúzió, hogy a kormánnyal és a rendszerével való elégedetlenség már önmagában forradalmi tömeget képezne. Főleg ma Magyarországon, ahol a politikai aktivitásra képes, hatalommal, erőforrással és szervezettséggel rendelkező középosztályszerűség fejlődésére és jólétére vigyáz a rendszer.

Ez a hamis forradalmi illúzió pedig arra való, hogy elhitessék magukkal és az ellenzéki szavazókkal is a balliberális holdudvar vezetői, hogy már majdnem itt a forradalmi pillanat. Abba a hamis illúzióba ringassák magukat, hogy a győzelem csak egy lépésre áll, csupán hátra kell dőlni és várni, hogy bekövetkezzen.

Csakhogy ez egy csapda, a politikai változások nem előzmények nélkül történnek meg. Ahhoz politizálni kell, ideológiai alapokat, intézményeket felépíteni, megépíteni azokat a fórumokat, ahol az elégedetlenség felszínre törhet, kinevelni azokat a politikusokat, akik irányítani tudják ezt az elégedetlenséget. A Konrádéihoz hasonló hamis illúziókkal pont az a probléma, hogy a politika megtanulását és megértését, és ezzel pont a cselekvést lehetetlenítik el.

Tehát lehetne mit kritizálni a Konrád-interjúban, könnyen le is söpörhetné a Fidesz körüli média, de nem ezt teszik, hanem egy mítoszt erősítenek vele. A nemzetre rárontó gyilkos baloldalét. Bayer Zsolt már publicisztikát is írt az író szavaiból, amelyben Konrád kijelentéséhez hozzácsap még néhány random kommentelőt, akik azt írják, lelőnék Orbánt, és kész is a kép az ellenségről.

Bayer se akar vitatkozni, pedig könnyen nyerhetne. Ő csak gyűlöletet, perc érdekeket, politikai hatalmat akar learatni gazdái, az országot foglyul ejtő oligarchák számára.

Nem akar intellektuális teljesítményt lerakni, megvizsgálni az ország helyzetét, értékelni azt. Nem nyerni akar, szellemi fölényét bebizonyítani, hanem azt, hogy a másik eltaposandó. Hogy itt „vagy ők, vagy mi”-re megy ki a játék.

Ez ma a magyar közélet. Gyűlölet, hamis illúziók, szellemi igénytelenség minden oldalról, a vita, az értékelés képességének teljes hiánya azoktól a megszólalóktól, akik véleményvezérként hatással vannak a választókra. Akkor miért várnánk el ennél alaposabb értékelést és annak kívánását a magyar választóktól maguktól?