Balog Zoltán két hónappal ezelőtt még azzal kampányolt, hogy

„már nem a kilátástalanság, a perspektívanélküliség jellemzi a szociális munkát, mint korábban.”

Az emberi erőforrások minisztere azt ugyan elismerte, hogy az elmúlt évek bérfejlesztése „még mindig kevés”, és hogy „továbblépésre van szükség”, de úgy tűnik, hogy ez a továbblépés most inkább egy helyben toporgást jelent.

Pedig épp tegnap a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Czibere Károly is mesés béreket álmodott a szociális szférában dolgozóknak (mondjuk őt egy MTI-grafikon rögvest meg is cáfolta), de a nagy számháborúban eddig az nem igazán derült ki, hogy végül is mennyivel nő, ha egyáltalán nő a szociális munkások bére.

Leginkább nullával.

A Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezetének táblázatából nagyszerűen kiderül, hogy az ágazaton belüli bérrendezés csak nagyon keveseknek, és csak nagyon keveset hoz pluszban a konyhára.

Az idei és a tavalyi bértábla összehasonlításából már alapból felsejlik, hogy a bérek 0 és 19.500 forint közti összeggel nőttek január elsejétől, ami azért nem egy őrülten nagy összeg. Csakhogy ez az úgynevezett béremelés kizárólag

a minimálbér és a garantált bérminimum emeléséből adódik, illetve azoknál a diplomás kollégáknál, akiket idén utolért a bérminimum, elvégezték a szükséges korrekciót.

Valójában tehát ennyivel nőnek az ágazati bérek, ha a bérminimumok emelkedését figyelmen kívül hagyjuk:

Igen, bizony, nem csalás, nem ámítás!

Tény, hogy van, akinek (15-16 év munkaviszonnyal, az I fizetési kategóriában) 19.500 forinttal nő a bére, másoknak (23-24 év munkaviszonnyal, a G fizetési kategóriában) 608 forinttal.

De a szociális munkások túlnyomó többségének semmilyen kézzel fogható pluszt nem hoz a kormányzat által oly nagy mellénnyel lobogtatott béremelés, a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedésén felül.

A táblázatban egyébként nem számolnak a közalkalmazotti bérkompenzációval, illetve az olyan egyéb illetményelemekkel, mint például a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, illetménynövekedés, egyéb rendszeres pótlékok, így a tényleges bruttó illetmény eltérhet az ebben rögzítettnél – de azért azt fontos jelezni, hogy a szociális szférában dolgozók bérének rendezése jól láthatóan 2018-ban sem valósult meg.

Novemberben a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete nyílt levélben azt kérdezte Balog Zoltán minisztertől:

„Várható-e a közeljövőben a szociális ágazati életpályamodell bevezetése, ezzel a szociális dolgozók megfelelő megbecsültsége, vagy marad a terület a mindenkori minimálbérek által meghatározott kereseti viszonyokkal jellemezhető? „

Most megérkezett a válasz:

Nem, nem várható, és igen, marad.

Egészen elképesztő, hogy ezek után Czibere államtitkár még tegnap is képes volt győzelmi jelentést harsogni az ágazati béremelésről, mintha Balog Zoltánnal karöltve egy teljesen más univerzumból magyarázná a béremeléseket.

Csoda, hogy nem nőtt meg közben az orra.