Tőkés László 1986-ban lett Temesvár református lelkésze. A fiatal egyházfi prédikációiban rendszeresen felszólalt a falurombolások, a rendszer ellen. Ennek következtében 1989 végén megfosztották szószékétől, és el akarták távolítani a városból. Hívei megszervezték a lelkész védelmét, minden nap más és más támogatói álltak őrt a lelkész háza előtt.

Tőkés december 11-én, a Magyar Televízió Panoráma című műsorának adott interjút, amiben bírálta a rendszert, és nemzetközi segítséget kért ügyében. 1989. december 16-án a rendőrség egységei foganatosítani akarták Tőkés kilakoltatását. Az őt támogatók ezt nem hagyták, sőt csatlakozott az utca népe is. Románok, és magyarok vegyesen. A kilakoltatás megakadályozásából, pedig tüntetés nőt ki.

A tüntetők végigvonultak Temesvár utcáin és megpróbálták bevenni a pártszékházat, ezt végül a rendőrség egységei akadályozták meg vízágyúval és könnygázzal.

Az összecsapások másnap újra kezdődtek. Vasárnap reggel a tüntetők már sikeresen elfoglalták a pártszékházat feldúlták azt és a pártállam iratait szórták ki az utcára. Az államhatalom, csak a katonaság bevetésével tudta visszaszorítani a tüntetőket. A katonák pedig éleslőszert használtak, több tüntetőt is lelőttek, utcai harcok kezdődtek. A temesváriak Molotov koktéllal próbálták megállítani a hadsereg páncélosait.

December 18-án Temes megyében kihirdették a rendkívüli állapotot, a tüntetések más városokra is átterjedtek. Az összecsapások pedig folytatódtak Temesváron. A hírhedt Román állampárti titkosszolgálat a Securitate egységei, volt, hogy a kórházakba is utánamentek a sebesülteknek és ott helyben lőtték le őket. A boncolásokat megtiltották, az áldozatok személyazonosságot igazoló papírjait elvették, 40 ember holtestét pedig Bukarestbe szállították, ott elhamvasztották, a hamvakat pedig a csatornába szórták.

December 20-án bekapcsolódott a tüntetésekbe a helyi munkásság is. A 300 ezres város főterén mintegy 100 ezren demonstráltak. Estére a városközpontot már a felkelők ellenőriztek. Másnap a hírhedt Zsíl-völgyi bányászokat az államhatalom vonatokkal szállította a városba, hogy szétverjék a tüntetéseket, de legtöbbjük átállt a forradalmárokhoz.

December 21-én Ceaușescu tömeggyűlést hívott össze Bukarestben, miközben a diktátor beszélt, a hangszórók egyszer csak zúgni kezdett, és a tömegben petárdákat dobtak. Az emberek megzavarodtak menekülni kezdtek, a mellék utcákba érve pedig a hangadók már Ceaușescu ellenes jelszavakat kezdtek skandálni. Ez az a pontja a történetnek, amely miatt sokan előre megszervezett államcsínyként fogják fel a román forradalom történetét, ugyanis erre az epizódra, a hangszórókra, a petárdákra, a mellékutcában hirtelen Ceaușescu ellenesé váló tömegre, nem tudtak még olyan minden hitelt érdemlő elméletet felállítani, ami igazolná a történet spontaneitását. Ezzel szemben persze olyan 100%-is biztos elmélet sincs, ami a történetek előre megszervezett voltát igazolná.

Mindenesetre a tömegrendezvény után Bukarestben is elindultak a tüntetések. A délután folyamán a karhatalmat, és a katonaságot is bevetette a diktátor. Sokan maradtak aznap örökre az utcán.

December 22-én vállt országossá a forradalom, és aznap győzött is. Bukarestben a katonaság átvette az irányítást Ceaușescutól, aki miután elhagyta helikopterrel a várost, már sehol se tudta irányítani a katonaság és a belügy egységeit. Este már autóstoppal kellett menekülniük. Végül a hadsereg fogta el őket

December 23-án, és 24-én a Ceaușescuhoz hű erők lendültek ellentámadásba, Bukarest különböző kulcsfontosságú pontjait próbálták elfoglalni de sikertelenül.

December 24-én Ion Illiescu a frissen kinevezett kormányfő, rendeletben hagyta jóvá a Ceaușescu házaspár rögtönítélő bíróság elé való állítását. A bírósági tárgyalás le is zajlott, ahol a diktátor párt többek között népirtás bűnéért ítélték el. Majd rögtön ki is végezték.

A harcok ezután már lecsendesedtek. A különböző összecsapásokban több mint 1000-en haltak meg, többségük a harcokban, a Ceaușescu elleni tüntetéseknek kicsivel több mint 150 áldozata lett.

Az 1990. májusi választásokon a politikai párttá alakult Nemzeti Megmentési Front győzött, államfőnek pedig vezetőjét Ion Iliescut választották.

Forrás: múlt-kor/ritkanlathatotortenelem.blog.hu/Wikipedia