A német Ostpol oknyomozó klaszter arra kért 17 kelet-európai újságírót, hogy mutassák be röviden, kit tartanak országuk leginkább befolyásos nagytőkésének. Az összeállítás Lettországtól egészen Azerbajdzsánig és Bosznia-Hercegovináig megközelítőleg teljes képet ad arról, kik jelentik térségünk pénzügyi hatalmát.
Magyarországot a listán D. Kovács Ildikónak, a 24.hu újságírójának, Mészáros Lőrinc-profilja képviseli. A jellemzés kiemeli Mészáros vagyonának rendkívüli jellegét. Hangsúlyozva, hogy a volt gázszerelő csupán 2011 óta a Fejér megyei Felcsút polgármestere, mostanra azonban Orbán Viktor barátja mégis több, mint kétszáz cégben és két futballklubban érdekelt, vagyona pedig átlépte a százhúszmilliárd forintot. Ezzel pedig ő vált a legrövidebb idő alatt oligarchává.
Mészáros viszont igen komoly mezőnyben versenyezhet. Románia legbefolyásosabb milliárdosa például Dan Voiculescu, aki ugyan 2014-es romániai börtönbe zárása után ugyan hatalma, vagyon nagy részét elvesztette, médiahálózatát és bértollnokai azonban szabadulása utámn is megtartotta. A romániai kommunista elithez kötődő milliárdos így tehát újfent politikai tényezővé válhatott.
Alisher Uszmanov orosz milliárdos mindenképpen a lista vezetője. A bányaiparban meggazdagodott Uszmanov Vlagyimir Putyin közeli szövetségeseként jelenleg a Gazprom főtanácsadója, vagyonát pedig 12,5 milliárd dollárra becsülik.
A teljes térségre jellemző, hogy az 1990 utáni – békés avagy erőszakos – rendszerváltozások a legtöbb helyen nem voltak képesek teljesen eltörölni az 1990 előtti, államszocialista elit befolyását. A legtöbb országban ennek az elitnek a tagjai lettek a nagy privatizátorok, és társadalmi befolyásukat máig is megtartották. Szerbia vezető milliárdosa, Miroslav Mišković például Slobodan Milosevic szerb nacionalista rezsimje alatt tett szert offshore milliárdokra, és ma is a leggadagabb ember országában.
A másik alaptípust azok az „újgazdag” politikai tényezők képviselik akik valóságosan a kelet-európai perifériás vadkapitalizmusban magukat megszedve léptek át a politikába. Ilyen ember például az örmény Gagik Tszarukján, aki 2003-ban „Fejlődő Örményország” néven alapított pártot, és akkor lett alkoholkereskedőből parlamenti képviselő, majd a nemzeti olimpiai bizottság elnöke. Vele éppen ellentétes karriert járt be Anar Mammadov azeri üzletember és Deljan Pejevszki bolgár oligarcha is, ők előbb lettek politikusok (Mammadov egyenesen miniszter) és utána szupergazdagok.
