Mivel túl sok tudományos bizonyíték támasztja alá az ember okozta klímaváltozást, ezért a tagadói meg sem kísérlik cáfolni az összeset: elég egyet meghazudtolniuk, hogy ezzel aztán kihúzzák a szőnyeget az összes többi alól. Ezeket a makacsul szajkózott magányos ellenérveket nevezték el amerikai kutatók „zárkődominónak” (angolul keystone domino; a keystone szó szerint zárkövet jelent, ami az építészetben az építészetben a boltívek középtengelyébe a boltozás végén legfelül, utolsóként elhelyezett nagyobb kőnek felel meg). A Bioscienece folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint jellemzően egy nagyobb téma olyan kisebb részleteiről van szó, amelyek könnyedén megragadják az emberek figyelmét: a globális felmelegedés esetében ilyenek például a jegesmedvék.

A kutatók szerint a zárkődominó-effektus a konteó- és áltudományos blogok tudatosan alkalmazott stratégiája, amelynek az a célja, hogy egyetlenegy ellenőrizhetetlen hazugság terjesztésével megváltoztassák az olvasó benyomásait egy sokkal összetettebb, árnyaltabb jelenséggel kapcsolatban. Ha például a jegesmedvékről sikerül elhíresztelni azt, hogy az életkörülményeik és a túlélési esélyeik alig változtak az elmúlt években, és valójában kiválóan alkalmazkodnak a környezeti hatásokhoz, azzal a tagadók körében a klímaváltozásról alkotott kép egészét befolyásolja – dacára minden ellenőrzött mérésnek és valódi kutatási adatnak. Az olvasó az úgynevezett asszociációs elutasítás folytán a témához kapcsolódó más állításokat is elkezd kétségbe vonni. Egyetlen hazugság tehát képes eldönteni a valódi bizonyítékok dominósorát.

A tudósok által a kutatás során vizsgált 45-45 tudományos, illetve a klímaváltozást elutasító blog nem meglepő módon homlokegyenest az ellenkezőjét állította a jegesmedvék helyzetéről és a sarki jégsapkák méretének változásáról. A figyelemre méltó különbség az volt a két blogtípus között, hogy míg a valódi tudományos oldalak számos különböző, ellenőrzött forrásra hivatkoztak több érv alátámasztásához, a tagadóblogok szinte kizárólag a jegesmedvékbe kapaszkodtak. Ezeknek a cikkeknek a nyolcvan százaléka egyetlenegy forrást, Susan Crockford zoológus blogját vette hivatkozási alapul, aki szerint a jegesmedvék köszönik, nagyon is jól megvannak az enyhülő sarkokon. Az sem zavarta őket ebben, Crockford valójában sohasem végzett vizsgálatokat sarki jegesmedve-populációkon, és egyetlen lektorált cikket sem írt a témában. Egyetlen dolgot tett: azt mondta, amit azáltudomány hívei hallani szerettek volna.

A trükk pedig messze nem csak bloggerekkel és jegesmedvékkel működik. Ugyanez a játék kezdődött el akkor is, amikor a kormánypropaganda megtalálta a saját Susan Crockfordját. Mégpedig azzal, hogy a saját hivatkozási alapjává tette Andreas von Rétyi ufológus és konteószakértő A multimilliárdos globális hálózata és az általunk ismert világ vége című kötetét, és akinek a Soros Györgyről szóló könyvéből a múlt hónapban a Fidesz-frakció nem átallott ötezer darabot rendelni. Soros Györgyről tehát elegendő annyit tudni, mint a jegesmedvékről, és máris tudjuk, mi újság a háttérhatalommal.