„Az országot nem Gyurcsány, nem Orbán és nem Vona fogja megváltani,
hanem Te – készülj rá!”

(a Közélet Iskolája egyik képzésének résztvevője)

2018 áprilisában országgyűlési választások lesznek Magyarországon. Ebből egyelőre annyit érzékelünk, hogy a kormány egyre mélyíti a változó célpontokra irányított gyűlöletkampányát, a Jobbik továbbra is erős, a magukat liberálisnak és baloldalinak tartó pártok pedig töketlenkednek. De mi közünk van mindehhez nekünk, civil szervezeti dolgozóknak, önszerveződő csoportok tagjainak, szabadúszó aktivistáknak és társadalmi mozgalmak szimpatizánsainak?

A Közélet Iskoláját 2014-ben azért hoztuk létre, mert úgy éreztük, sokkal komolyabban kell vennünk azt az elmaradást, amit a rendszerváltás (illetve még régebb) óta görgetünk magunk előtt – meg kell tanulnunk demokratikusan élni. Mert, ahogyan egy képzésünk résztvevője mondta: „a demokrácia nem főnév, hanem ige – ha nem csináljuk, akkor nincs!”

Bár a magyar társadalom 1989 után formailag demokráciává vált, a gyakorlatban a társadalom többsége nem kapott hozzáférést a demokrácia gyakorlásához szükséges tudatossághoz és azokhoz az eszközökhöz, amik egy valóban demokratikus társadalom működéséhez szükségesek. Sokan csak sodródunk az árral, vagy egyre inkább elfordulunk a közügyektől, mert úgy érezzük, a politika kiábrándító, nincs beleszólásunk és nem nyújt számunkra perspektívát. Ebbe beletartozik azoknak a napi szintű sérelmeknek az elfogadása, amik az állam vagy az állam képviselői részéről érnek minket (minek tegyek panaszt? úgysincs értelme!) és a nagyobb szabású érdekvédelmi tevékenységek elhanyagolása is – a nagynak induló mozgalmak elhalnak, a korábban aktív emberek befelé fordulnak vagy külföldre mennek, sok civil szervezet inkább csendben marad, csak hadd végezhesse nyugodtan a munkáját.

A 2010 óta kiépülő Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) egyre inkább elnyomó, kirekesztő, fojtogató és egyre kevesebb a hitünk abban, hogy Magyarországon lehetséges a szolidáris, egyenlőségre törekvő és a kiegyenlítő újraelosztást előtérbe helyező kormányzás. Nem csoda, ha nem okoz különösen nagy érdeklődést a civil szervezetek körében az, hogy 2018 áprilisában egy igazságtalan és tisztességtelen választási rendszerben újra elmehetünk szavazni.

A civil szervezetek azért is vannak nehéz helyzetben a NER-ben, mert ők maguk is bűnbakká váltak: bekerültek azok közé az üldözött csoportok közé, amikre az állam kommunikációs és büntető gépezete teljes erejével lesújt. Megpróbálnak minket ellehetetleníteni, megfélemlíteni, erőforrásainkat nullára csökkenteni, tenni akarásunkat megtörni. És ha ez megtörténik, akkor a NER elérte célját: akkor végleg megszűnik az a lehetőség, hogy a civil szervezetek az állampolgárok hangját felhangosítsák, kifejezzék igényeiket, érdekeiket, megvédjék jogaikat és kiharcolják a méltóságteljes élethez szükséges feltételeket. Akkor maradnak zárványok, jószándékú szervezetek, amik tenni akarnak, de rendszerszinten nincs hatásuk. Legfeljebb majd túlélnek, kibekkelnek és várják a csodát.

A demokrácia akkor működik, ha az állam képviselőit soha nem hagyjuk szabadon „garázdálkodni”, hanem folyamatosan nyomás alatt tartjuk, kérésekkel és követelésekkel bombázzuk, felügyeljük, felelősségre vonjuk és meggyőzzük az igazunkról. Erre nagyon sokféle lehetőség van két választás között is, a rendelkezésre álló érdekvédelmi eszköztár szinte kimeríthetetlen, és minden szervezet és állampolgár a saját hitvallása, habitusa szerint alkalmazza ezeket. A Közélet Iskolája képzésein mi is ezeket adjuk át hónapról hónapra a több száz résztvevőnek, aki egy évben megfordul nálunk.

Hiszünk abban, hogy a demokrácia gyakorlata valójában a választások között bontakozik ki, de abban is, hogy az érdekvédelmi munkával a választások idején sem szabad felhagyni. Csak azért, mert egy választáson pártok versengenek egymással, nem jelenti azt, hogy a „civileknek” ne lenne vele dolga.

A választás az egyik legfontosabb politikai pillanat minden állampolgár életében. Itt dől el, milyen ideológia és értékrend alapján fogják irányítani az országot, és az is, hogy a következő években kik lesznek az érdekvédelmi munkánk célpontjai – kiknek kell címeznünk a követeléseinket, kiknek a kezében lesz a megoldásokhoz szükséges erőforrások feletti ellenőrzés, kiket kell majd meggyőznünk és kikhez kell majd eljuttatnunk az üzenetünket. Ha ezt a lehetőséget elszalasztjuk, kulcsfontosságú döntésből és lehetőségből vonjuk ki magunkat.

De a 2018-as választásoknak ennél még sokkal nagyobb a tétje. Most nemcsak arról van szó, hogy melyik párt nyeri a választást, hanem arról, hogy mennyire betonozódik be a 2010 óta következetesen épített társadalmi és politikai kirekesztés és gazdasági kisemmizés, aminek a következtében ma sokkal több ember él Magyarországon szegénységben és elnyomásban, mint a rendszerváltás óta valaha. Ezt a rendszert a Fidesz nevű párt építette ki, de maga a rendszer nem pártpolitikai kérdés, hanem a társadalmi igazságosság és a magyar társadalom hosszú távú jövőjének a kérdése. A 2018-as választásokon valójában nem pártokra szavazunk, hanem vagy megerősítjük a NER-t vagy elutasítjuk azt.

Ebben a helyzetben a civil szervezetek, önszerveződések és társadalmi mozgalmak nem tehetnek úgy, mintha 2018 tavaszán nem történne semmi különös és minden menne a szokásos – elnyomó – kerékvágásban. Ha nem szeretnénk erőszakos eszközökkel vagy lázadással szembeszállni a NER ellen, akkor a folyamatos nyomásgyakorlás és érdekvédelem mellett a választás az egyik legnagyobb esélyünk, hogy megfosszuk korlátlan hatalmuktól azokat, akik miatt nem tudjuk elérni a céljainkat és sokszor még a munkánkat is alig tudjuk végezni.

A civil szerveződések nagyon sokféleképpen viszonyulhatnak a közelgő választásokhoz és nem szeretnénk megmondani, hogy kinek mi a feladata – ezt minden szervezetnek magának kell eldöntenie habitusa, céljai és missziója alapján. Az viszont biztos, hogy

a civil szervezeteknek kell, hogy legyen valamilyen viszonya a választásokhoz és ahhoz a rendszerhez, amiben most élni kényszerülünk.

Vagyis rá kell szánniuk az időt és az energiát, hogy végiggondolják, mi lehet a dolguk, szerepük, üzenetük 2018 áprilisában és az azt megelőző időszakban. Lehet, hogy sok civil szervezet úgy fog dönteni, hogy semmit nem tesz, mert nem akar beszállni a „politikába” – ez is elfogadható álláspont (bár már önmagában ez a döntés is politikai), ha tudatosan alakították ki és nemcsak jobb híján alakult így.

De az is lehet, hogy a tudatos tervezés hatására sok szervezet úgy dönt, van felelőssége a választások kimenetelében. Lehet, hogy ez szakpolitikai lobbizás vagy számonkérés lesz a kormány vagy az ellenzéki pártok felé. Lehet, hogy az induló pártok, jelöltek és programjuk értékelése lesz az. Esetleg a választók segítése abban, hogy felmérjék, mely formáció képviseli a legjobban az érdekeiket. Lehet, hogy egy civil szervezet a tájékoztatást tartja a legfontosabbnak, pl. úgy, hogy saját tagjai, aktivistái, ügyfelei között beszélgetéseket, tájékoztató fórumokat szervez a választási rendszerről, a választás tétjéről vagy a választási lehetőségekről. Az is lehet, hogy egy civil szervezet úgy dönt, a választási mozgósításban van dolga – abban, hogy minél több embert elérjen és meggyőzzön arról, hogy van értelme szavazni. A jelenlegi választási rendszerben ugyanis csak akkor van esély a Fidesz által saját magának előre megszavazott túlerő legyőzésére, ha a lehető legtöbben mennek el szavazni és így a parlamenti mandátumok elosztása közelíteni tud a pártok valós támogatottságához.

Nagyon sokféle megoldás és megközelítés lehetséges, de egy biztos: „civilként” nem tehetjük meg, hogy úgy teszünk, mintha ezen a választáson semmi sem múlna. Elnyomó rezsimeket igenis el lehet űzni választási úton is – de ehhez az kell, hogy higgyünk a változás lehetőségében és ne maradjunk csendben, amikor van esély tenni valamit. Hogy aztán áprilisban ne úgy ébredjünk fel a választás másnapján, hogy mi mindent tehettünk volna, de a „politikától” való félelmünk vagy a szerepünk feletti hosszas dilemmázás miatt tehetetlenek voltunk. A politika a miénk, és ha elveszik tőlünk, azzal a NER már az előtt győzött, hogy kiírnák a választások pontos dátumát.