Az Amazon online kereskedelmi cég tulajdonosa, Jeff Bezos az idei Black Friday után a világ leggazdagabb embere lett. A cég hatalmas raktárjaiban idén már több mint 540 ezren dolgoznak világszerte, minimálbérért, lelkileg és fizikailag megterhelő állásokban. A vállalat terjeszkedik, és újabb tevékenységekbe fog, egyre nagyobb profitot termel; más cégek felvásárlásával „fejlődik”, és hatalmas adattömegeket átvizsgálva, egyre többet tud a vásárlókról. Közel a monopolhelyzethez, a következő évtizedben elérheti az egy billió dolláros forgalmat. Erre a folyamatra és az ellenállás lehetőségére mutatott rá a múlt pénteki, szinte egyedülálló olasz és német Amazon-sztrájk.

A fogyasztói társadalom legfontosabb ünnepét több ezer olasz és német munkás használta arra, hogy elmondjon valamit az Amazonról és az ott tapasztalt munkakörülményekről. Ez a vállalat híresen rossz munkakörülményeket és megterhelő műszakokat nyújt a fizikai munkásoknak, az irodai dolgozókat pedig a brutális, egymás elleni harc folyamatos légkörében tartja. Ennek ellenére nem sikerült a szakszervezeteknek fogást találni rajta, a mostani sztrájkig csak Németországban voltak munkabeszüntetések.

Miért érdekes az Amazon?

Kezdetben online könyvesbolt, ami folyamatosan terjeszkedve és tőkéjét növelve mára már szinte minden áruval foglalkozik, saját márkás elektronikus termékeket ad el, de digitális zenét, könyvet és alkalmazásokat is; hatalmas szerverparkokat üzemeltet. Folyamatos terjeszkedéssel és a kisebb cégek felvásárlásával (eddig több mint 80-at sikerült bekebelezni) számításaik szerint egy évtizeden belül elérik az egy billió dolláros bevételt.

Ez akkora erő, ami egyértelműen átalakítja a kereskedelem képét, a hagyományos boltok eltűnése és az ezzel járó munkahelyek megszűnése olyan trend, ami nagyban átalakíthatja a jövő munkaerőpiacát is. Az Amazon ebben a folyamatban élharcos, burjánzása maga alá temeti a független könyvesboltokat, és sok kiskereskedelmi láncnak okoz problémát az online vásárlás nagy ütemű terjedése. Ezért fontos megnézni, milyen mintát szab az Amazon a jövő munkahelyeinek.

Milyen az Amazonnál dolgozni?

Sikerének sok oka van; a kezdetektől használta az adatbányászat eredményeit a marketing területén (és ahogy később látjuk, ellenőrzésre is), ezért is vált a monopolhelyzetre törő techcégek egyik prototípusává. Számunkra érdekesebb a munkához való hozzáállása.

A vezetési irányelveikből kiderül, hogy legfontosabb értékei: a takarékosság, a hatékonyság, az (ön)kritika képessége, mindez alávetve egy fanatikusan vevő központú szemléletnek. E mögött a munkások teljes kizsigerelése rejlik: minimálbérért, ideiglenesen foglalkoztatottak hada. A munkások teljesítményét valós időben követik, ha az algoritmusok szerint valami rendellenes történik (túl hosszú szünet két tárgy vagy művelet között stb.) a menedzsment egyik tagja órákon belül ellenőrzi, mi történt.

A munkások nagy része munkaerő-közvetítőn keresztül dolgozik. Ez megkettőzi a hatalmi szerkezetet: a foglalkoztató az ügynökség lesz, így a munkahelyi problémákat sokkal nehezebb számon kérni (és lehetetlen lesz a szakszervezeti mozgósítás).

Ez a cégnek minden szempontból előnyös: a létszámot folyamatosan igazíthatja igényeihez, nem kell leépítésekkel és hosszútávú juttatásokkal törődnie. Szimbolikusan az uralom terhe is lekerül a belső menedzsment válláról, olyan helyzetet létrehozva, ahol elméletileg az ügynökség emberei, gyakorlatilag mindenki a főnököd.

A raktári munkások nagy része a létminimumot nem meghaladó bérekért végzi 10 órás műszakokban a sokszor 15-20 kilométer gyaloglással járó munkát. Ez önmagában is megterhelő, de a folyamatosan ott lévő ellenőrzés és szigor, valamint az átmeneti munkából fakadó bizonytalanság súlyos terhet ró a mentális egészségre is.

A folyamatos megfigyelés állandó idegességet okoz, ezt a főszezon végét követő leépítéskor felváltja a bizonytalanság érzése (ami szintén rontja a mentális egészséget). Ezek után érthető, hogy egy angol felmérés szerint a megkérdezettek 91%-a nem ajánlaná barátjának, hogy dolgozzon az Amazonnál.

Nem jobb a helyzet az irodai dolgozók között sem, bár itt a fizetés kevésbé jelent problémát, a „takarékosság” és „hatékonyság” jegyében vívott harc a 3 óra alatt kiszállított macskakonzervekért itt is szedi áldozatait. A New York Times riportjában beszámol a folyamatos hajtással járó munkahelyi „kultúráról”: a munka-magánélet teljes felborulása, asztaluknál síró felnőtt emberek, cégen belüli névtelen besúgóhálózat, a kommunista Kína sötét éveire emlékeztető (ön)kritika a gyűléseken.

A munka jövőképe

az Amazonon keresztül vizsgálva disztópikusnak, sötét utópiának tűnik: valós idejű ellenőrzés mellett, megterhelő körülmények között végzett feladatok, amelynek bérezése csak segélyekkel kiegészítve éri el a méltó emberi élethez szükséges minimumot.

Ez a foglalkoztatási és üzleti modell többféleképpen járul hozzá a társadalmi igazságtalanságok létrejöttéhez. A bizonytalan foglalkoztatás és az alacsony bérek létrehoznak egy létbizonytalanságban tengődő réteget, a prekariátust. Az ő védelmüket még a mostani sztrájkok alatt sem tudták elérni, az olasz sztrájkot szervező CGIL (Európa legnagyobb szakszervezete) azt javasolta, az ideiglenes szerződésű munkások ne vegyenek részt a sztrájkokban.

Az alacsony bérek miatt élelmiszersegélyt, lakhatási segélyt és adójóváírást kapnak az ilyen helyeken dolgozók, hogy bérük elérje a létminimumot. Az Amazonhoz hasonló utat járó Walmart munkásait egy (vitatott) számítás alapján, az állam 6,2 milliárd dollárral segítette a megfelelő életszínvonalhoz (ugyanebben az évben az áruházláncot üzemeltető cég 6 milliárd dollár körül adózott).

A neoliberális átalakítás az állam leépítésére tört, közben mégis annak segítségére szorul saját rendszerének fenntartásához. Ezek a cégek sokat vesznek ki a közösből, de visszaadni kevésbé szeretnek.

Az Apple adóelkerülési malőrjei ismertek, az Amazon sem tesz másként. Az Egyesült Királyságban elért 10,8 milliárd angol font után 4,24 milliót adózott, ez kevesebb mint fél százalékot jelent.

A munkaerőpiac átalakulása a neoliberális fordulat tökéletes győzelme, annak a jele, hogy a tőke logikája mindent maga alá temetett. Olyan változtatásokat hozott, amihez a dolgozói érdekképviselet nem tudott alkalmazkodni. A multinacionális vállalatok nemzeteken átívelően érvényesíthetik akaratukat, koordinálhatják erőfeszítéseiket. A bizonytalan idejű, átmeneti szerződések pedig teljesen legális eszközei a cégeknek, olyan eszközök, amik csakis az ő érdeküket szolgálják. A szakszervezetek nem tudnak nemzetek között fellépni a munkások érdekében, és a kikölcsönzött munkaerő képviseletét sem tudták sikerrel ellátni eddig.

Mi a teendő?

Többen felismerték az Amazonban dolgozók helyzetének fontosságát, de a német ver.di szakszervezet volt az első, amelynek sikerült lépnie. 2013-ban az Amazon első sztrájkját szervezték meg, és azóta több mint 150 sztrájknapot eredményezett az elhúzódó konfliktus. Azt akarják elérni, hogy javuljanak a munkakörülmények (egy angol felmérés szerint a munkások 78%-a találta túl rövidnek a szüneteket); a bérek pedig feleljenek meg a kereskedelmi szektor minimumának.

Az olasz szakszervezetek célja, hogy részesüljenek az elért profit egy részéből, hogy megváltoztassák a „fojtogató légkört” és a kötelező túlóra intézményét. Mindezt úgy, hogy az országban a munka már kiváltsággá vált a magas munkanélküliség miatt, ezzel gyengítve a szakszervezetek pozícióit.

Az Amazon helyzete rávilágít az egyre duzzadó techcégek hatalmára és növekvő befolyására, amit az adatok kifinomult használatával és hatalmas tőkéjük erejével érnek el. A megváltozott szerepű nemzetállamok, a hanyatló politikai baloldal szereplői és a szakszervezetek pedig egyelőre a partvonalról figyelnek.

Száz éve, sok szempontból sokkal nehezebb helyzetben nyert a 99%. Akkor a szakszervezeti vezetőket egyszerűen meglincselték a régi monopolkapitalisták bandái, ma (legalábbis nyugaton) szerteágazóak és láthatatlanná váltak az ellenőrzés és a hatalom eszközei. Ezért kell megérteni ezeket a folyamatokat, és felismerni, hol koncentrálódik a hatalom, és hol lehetnek az ellenállás új központjai, hol az új gyár, és kik az új hatalmasok.