Évente 8-15 millió tonnányi műanyag jut a világ tengereibe, abból a körülbelül 300 millió tonnából, amit összesen termelünk a Földön. Az elmúlt fél évszázadban elképzelhetetlen nagyságú (500 millió tonna) műanyag szemét kerülhetett a vizekbe. Ebből az óriás mennyiségű, víz felszínén lebegő szemétből az áramlatok kontinensnyi szemétszigeteket hordanak össze.

Sokkoló az az előrejelzés, hogy 2050-re az óceánokban található szemét tömege meghaladja majd a halak súlyát.

Csak a tavalyi évben világszerte több mint 480 milliárd műanyag üdítős palackot adtak el. Tíz évvel korábban ennek a kétharmadát értékesítettek, 2021-re már negyedével több lehet az eladott egyszer használatos palackok száma.

A 2016-ban eladott műanyag palackoknak csak 7 százalékát hasznosították újra,
több mint a felét be sem gyűjtötték.

A Greenpeace ezért indít kampányt, hogy gyakoroljunk nyomást a legnagyobb üdítőital-gyártó cégre, a Coca-Colára, annak érdekében, hogy a globális vállalat csökkentse az egyszer használatos műanyagpalackok kibocsátását. A vezérigazgatónak címzett petíciót itt tudod kitölteni.

Ez Magyarországon is egyre nagyobb a probléma. Simon Gergely, a Mérce külsős szerzője, a Greenpeace szakértője szerint mióta egyre erősebb itthon az állam részvétele a hulladékgazdálkodásban, azóta hazánkban folyamatosan csökken a csomagolási hulladék újrahasznosításának az aránya. Míg 2011-ben 59,3 százalék volt, 2014-ben – ami az utolsó elérhető adat – már csak 52,3 százalék az újrahasznosítás aránya.

Más fajta vízszennyezés is van a vizeinkben, a mikroműanyag szennyezés. A fél centinél kisebb műanyag darabokat nevezik mikroműanyagoknak. Ezek az apró szennyezések döntően két módon kerülhetnek a vizeinkbe, vagy a szennyvíztisztítókon keresztül, a szintetikus szövetből készült ruhák mosásából és a kozmetikai szerekből, vagy a környezetben jelen lévő nagyobb méretű műanyag hulladékok fizikai-kémiai aprózódásával.

A hazánkban egyedüliként a mikroműanyagok vizsgálatával foglalkozó laboratórium eredményei alapján a Tiszában köbméterenként 4,9 darab 300 mikrométernél nagyobb, de 2 milliméternél kisebb, míg 62,5 darab 15 és 300 mikron közé eső plasztikrészecske található. Ezek az adatok a nemzetközi eredmények tükrében is jelentősek, hiszen a 300 mikrométernél nagyobb tartományban a Duna ausztriai szakaszán 0,3 részecskét, olaszországi tavakban 1-4 részecskét, míg a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként.

Az ivóvízben is ott találhatóak a mikroműanyagok. A világtengerekben lebegő mikroműanyag jelenlétét már több kutatás is kimutatta, az ivóvíz műanyagtartalmát azonban első ízben vizsgálták. A kutatásról beszámoló jelentés egyik szerzője, Sherri Mason szerint a palackozott vízben is benne van. Az Invisibles: The Plastic Inside Us (Láthatatlanok: A bennünk lévő műanyag) című riport lehetséges megoldásokat is felsorol a problémára. A hulladékot nemcsak a vízben, hanem az ételben is megtaláljuk. A Greenpeace 2016-os riportja szerint a tányérunkra kerülő tengeri élőlények is tele vannak már mikroműanyagokkal.

Simon Gergely szerint a megoldások között szerepel az, hogy ki kellene tiltani mikroműanyagot a kozmetikumokból. Brutálisan magas, de legalább érzékelhető és nem kijátszható termékdíjat kellene kivetni eldobható műanyag csomagolóanyagokra, zacskókra, PET palackra a szakértő szerint. A műszőrme és más műanyag ruhát is mellőzni kell, mert ezek mosása során rengeteg mikroműanyag került a vizekbe, ahogy műszálas ruhából eleve. Szükség volna egy olyan visszaválthatós palack rendszer újraindítására, az ásványvizek esetében is, amely segít az újrafeldolgozni a palackokat.