99 éve ezen a napon gyilkolták meg Hermina úti villájában gróf Tisza Istvánt, Magyarország kétszeres miniszterelnökét (1903-1905; 1913-1917). Tiszát az 1918 október 28-án kirobbant őszirózsás forradalom nyomán egy csoport, feltehetően a frontról hazatérő katona lőtte agyon.

Az egykori miniszterelnök szobrát 2014-ben helyezték el és avatták fel újra a Kossuth téren. Tisza alakjának ilyen „rehabilitációja” nem véletlen, hiszen a vaskalapos politikusként számon tartott gróf jól illeszkedik a jelenlegi kormány emlékezetpolitikai koncepciójába.

Bár Tisza neve eggyé vált az óriási emberáldozatokat követelő és széleskörű nyomort okozó első világháborúval – a merénylet közvetlen oka is valószínűleg ez lehetett -, ő volt az egyedüli vezető politikus a Monarchiában, aki 1914 nyarán ellenezte a Szerbia elleni fegyveres fellépést, amely aztán a világégés első lépésévé vált. Pár hetes ellenkezés után azonban neki is be kellett állnia a sorba, második miniszterelnöki ciklusának további részében maga is oszlopává vált a háborús politikai gépezetnek.

Tisza nevéhez a háborún kívül rengeteg más konzervatív politikai lépés is kapcsolódik. 1912 május 22-én őt választották az Országgyűlés elnökévé, erre válaszul másnap, május 23-án százezres munkástömeg vonult Budapest utcáira, Tisza kinevezése és a hadi készülődés ellen, illetve az általános választójogért tüntetve.

A demonstrációt rendőrök és katonák oszlatták fel brutálisan: hat ember meghalt és több százan megsebesültek. Az esemény „vérvörös csütörtökként” vonult be a történelemben.

Tisza nemcsak az utcán, de a parlamenten belül sem a demokratikus jogok tisztelőjeként híresült el. Házelnöki megbízatása idején erőszakkal törte le az ellenzék obstrukcióit, fegyveresekkel vezettetett ki ellenzéki honatyákat, és vita nélkül verte át a T. Házon az ún. véderőtörvényt, a hadsereg reformját megvalósítani hivatott jogszabályt. A véderőtörvény körüli felfordulás során törtek először Tisza életére, Kovács Gyula ellenzéki képviselő revolverével kétszer is rálőtt, de a golyók az elnöki emelvénybe fúródtak.

A korabeli haladó ellenzék, a szociáldemokraták és polgári radikálisok számára Tisza alakja egyet jelentett az elnyomó, reakciós, antidemokratikus úri renddel, a kortárs Ady Endre a vérvörös csütörtök után írott versében a „vad, geszti bolond”-nak nevezte a grófot.