Saját pártjának emberei, a Fidesz és egy rivális, de potenciálisan szövetséges párt száll rá a legesélyesebb miniszterelnök-jelöltre, hogy alig egy év alatt kicsinálják az esélyeit. Két ellenzéki történetben is előkerülhetne ez a kép: egy liberálisabb történet egy négyéves sztorit mesélne el Bajnai Gordonról, egy baloldalibb pedig a jelent meséli el Botka Lászlóval. Egyik jelöltet sem kell szeretni, de azt érdemes látni, hogy ha a Fidesz talál magának társakat a balliberális oldalon, az éppen aktuálisan legesélyesebb miniszterelnök-jelölt kivégzésére, akkor nemhogy soha nem lesz baloldali vagy liberális irányultságú kormányváltás, hanem a végén nem lesz baloldali-liberális oldal sem.

Bajnai Gordon nem volt jó jelölt, minden valószínűség szerint elvesztette volna a csatát Orbán Viktorral szemben, de ezt már nem tudhatjuk meg soha. A stábja rosszul pozicionálta, rosszul mérte fel a politikai terepet, rosszul választott szövetségeseket, belesétált a csapdákba. De a helyzet az volt, hogy nehezen tudott volna nem hibázni egy olyan környezetben, amiben egyszerre lőtte őt a Fidesz és az MSZP is. Persze ilyen a politika, az MSZP dolga az volt, hogy megverje Bajnai pártját. De talán más is közrejátszott itt: elég csak felelevenítenünk a pletykákat az ebben az időben Habony Árpáddal kávézó magas rangú MSZP-s vezetőről, vagy visszaemlékeznünk Molnár Zsolt akkori MSZP-kampányfőnök és Ron Werber akkori tanácsadó csörtéjére, aminek lényege az volt, hogy az MSZP miért bánt akkor kesztyűs kézzel a Fidesszel.

Ma persze más helyzetet látunk Botka kapcsán, és az elmúlt napokban egyre sűrűsödnek az események. Ritka alkalom az, amikor a politikáról nagyon mást gondoló politikai elemzők, Ceglédi Zoltán és Török Gábor egyszerre utalgatnak egyfajta fideszes háttérmunkára Botka betámadása mögött.

Az elmúlt napokban Lattmann Tamás haknizta végig a magyar sajtót, hogy ő lett volna a miniszterelnök-jelölt Botka helyett, csak Botka kifúrta őt. Hogy ennek a szóbeszédnek, amit az MSZP cáfol, miért ad hitelt a magyar sajtó, az egy jó kérdés. Már csak azért is kérdés, mert Lattmann Tamásról nem sokat tudunk azon kívül, hogy nemzetközi jogász, a netadós tüntetések után egy elbukott népszavazási kezdeményezés egyik zászlóvivője volt, és a fideszes pártállam által támogatott Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Lattmann mellett megjelent Tarjányi Péter is, közösen csinálnak egy új „progresszív” mozgalmat, amelynek tegnapi bemutatásából az derült ki, hogy egyik legfőbb célja Botka megbuktatása.

Tarjányi zoom.hu néven portált is alapított (ennek furcsa ügyeiről itt írtunk) úgy, hogy nem tudhatjuk meg, ezt a portált ki támogatja. Sajtóhírek szerint ugyancsak Tarjányi volt az, aki emellett a több százmilliós újságalapítási projekt mellett megpróbált felvásárolni egy oknyomozó portált, egy elemző céget és a rádiót, de visszautasították.

Kettejükhöz kapcsolódik még Molnár Zsolt, az MSZP fővárosi fontos embere, a nemzetbiztonsági bizottság vezetője, akinek Tarjányi a parlamenti szakértője, és akiről Lattmann Tamás a HírTV-ben véletlenül kibökte, hogy előre egyeztetett vele az állítólagos miniszterelnök-jelöltéségéről szóló mostani kiszivárogtatásról. Molnár Zsolt az, akit Botka szeptemberben árulással, közvetetten fideszes kollaborációval vádolt, aztán kibékültek, vagy úgy tűnik, mégsem. Molnár korábban anti-gyurcsányista politikus volt, akiről annak idején a DK különböző blogjai fideszes kötődése kapcsán írtak, és aki most a DK-MSZP összefogás legnagyobb szószólója, és emiatt most a DK-sok minden mondatának komoly súlyt adnak.

Molnárról már volt szó a cikk elején, hiszen a Fidesz korábbi önkormányzati külsős bizottsági delegáltjának tulajdonította 2014-ben a gyenge MSZP-kampányt Ron Werber.

Ha végignézünk a fenti csapaton, nem lennénk Botka helyében.

Persze Botkát nemcsak ezek a szocik körül forgolódó emberek és egy belső ellenzék támadja. A DK és a Fidesz is repíti rá a rakétáit, érthető okokból. A Nyugati Fény nevű DK-közeli blogon majdnem több fikázó cikk jelent meg Botkáról az elmúlt hónapokban, mint Lázár Jánosról vagy Orbán Viktorról.

Ahogy Bajnainál, úgy Botkánál sem lehet nagyon dicsérni a kampányt, a kezdeti lendület után kifogyott a szufla, és Botka szép lassan belesüllyedt az ellenzéki összefogás és a lejárató kampányok mocsarába. A védelmében lehet azt mondani, hogy ezen ügyek nagy része kreált ügy, ami pont azért lett kitalálva, hogy szarral kenje össze Botkát, amiből nem lehet kimászni. De pont Bajnai esete kapcsán a stábja tanulhatott volna abból, hogy a két vagy három oldalról jövő össztűzt is túl kell élni.

Most viszont az a kérdés, túléli-e ezt Botka. Leginkább úgy tűnik, úgy élheti túl, hogy a nyakába varrják a marakodó ellenzék képét, elvitetik vele az MSZP várható rossz 2018-as szereplését, és belekényszerítik egy összefogásba a DK-val, ami meg is törné a miniszterelnök-jelölt maradék hitelességét.

Márpedig a helyzet rossz. És leginkább azért, mert bármennyire is lehet utálni az MSZP-t, ha a párt megszűnik vagy eljelentéktelenedik, az nem csupán az MSZP vége lesz, hanem a varsói gyors beérkezése. A vidéki MSZP-szavazók nagy része nem az LMP-t, a DK-t vagy valamelyik kisebb pártot fogja választani, hanem a Jobbikot. Így pedig létrejöhet egy olyan politikai tér, amiben a két nagy jobboldali párt küzd egymással a jelentéktelen baloldali és liberális erők asszisztálása mellett. Miközben a baloldal amúgy is megtépázott infrastruktúrája, tőkéje szép lassan végleg megsemmisül.

De persze lehet, hogy az MSZP túléli még ezt a kört, esetleg a baloldali, liberális térfél is életben marad. De ki akarna ezután miniszterelnök-jelöltté avanzsálni? Vagy mi értelme lenne egyáltalán, ha senki sem hajlandó kiállni és megvédeni a jelöltjét a menetrendszerűen előbukkanó támadásoktól.

Hiszen ahogy 2014 előtt a mainstream liberális szakértői elit az első kisebb megingás után már nem akarta saját hitelét égetni Bajnai mellett, nem állt ki mellette, és hagyta szépen ledarálni, úgy most ez történik Botkával is. Az őt támogató értelmiség és az MSZP őt támogató elitje figyeli csöndben és némán, hogy ledarálják Botkát. Méghozzá úgy, hogy a Fidesz darálja le őt.

Egy biztos: úgy nem lehet kormányt váltani, ha előbb a saját szövetségeseid fojtanak meg a Fidesz támogatásával és segítségével, majd utána kell még a Jobbikkal és a Fidesszel is megküzdeni, és közben semmilyen támogatást nem kapsz azoktól, akiknek amúgy érdekében állna téged támogatni, érted harcolni.

Ez így a centrális erőtér sikere, vagy ha kicsit még borúsabban akarjuk láttatni a helyzetet, akkor azt is mondhatjuk, ez a putyini belső bomlasztás és diverzió általi „ellenzékkezelés” politikájának magyarországi megjelenése.