Hogy mégis mit gondol Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a romákról, afelől nem sok kétségünk van, miután nem is olyan régen kifejtette, hogy nincs még eldöntve, a határon túli magyarul beszélő cigányság „tehertétel-e vagy erőforrás”. Így persze már az sem igazán meglepő, hogy az erőforrásminiszter a határon belüli cigányságot is hasonló módon kezeli. Inkább, mint hogy beismerje a felügyeletére bízott ágazatok hiányosságait.

Fotó: neppart.eu

A magyar egészségügy világszínvonalú – ezt pedig Kövér Lászlótól tudjuk. Olyannyira, hogy Magyarországon körülbelül 32 ezer ember halála lett volna megelőzhető 2014-ben, ha megfelelő lett volna az egészségügyi ellátórendszer, és hatékonyabb a népegészségügy. Ez több mint a negyede az összes halálesetnek – vagyis ha egyszerűbben akarjuk mondani, minden negyedik ember életben maradt volna, ha nem rohad szét az egész rendszer.

Felelőse ennek a döbbenetes hanyagságnak persze nincsen, hogy is volna, ha világszínvonalú egészségügyről beszélünk?

Szinte borítékolható volt, hogy előbb-utóbb azért lesz magyarázata ennek az ellentmondásnak. Bár Balog Zoltán miniszter általában nem érzi úgy, hogy fontos lenne kommentálnia a felügyeletére bízott ágazatokban (oktatás, egészségügy, szociális szféra, sport, egyházak, civilek, család, soroljuk még?) feszülő problémákat, arra azért valahogy mindig sikerül rámutatni, hogy valaki más felelős ezekért a bizonyos problémákért.

És hát ki lehetne tökéletesebb bűnbak, mint a cigányok?

Tán már el is feledtük, hogy például az oktatás romló eredményeiért Balog szintén a szegénységben élő és roma diákokat tette felelőssé. Anélkül, hogy egy pillanatra is felidézte volna, hogy az oktatásban folyamatosan jelenlévő szegregációt ő maga se fékezi meg, hogy ők adtak lehetőséget arra, hogy 16 éves korukban végzettség nélkül essenek ki a rendszerből a diákok, és végül közmunkán találják magukat, bebetonozódva a szegénységbe, örökre.

De ez csak egy kis kitérő volt, hogy lássuk, miként lesz okozatból ok a cigányság, ha a rendszerszintű problémák magyarázatáról van szó.

Mi is történt most? Balog az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális bizottsága előtt parádézott, olyan hangzatos kijelentéseket téve, mint például hogy „mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz Magyarországon.”

Szuper, csodálatos! Valóban kiemelkedően fontos lenne, hogy Magyarországon minden ember számára egyenlően hozzáférhető egészségügyi ellátórendszer épüljön ki. Hogy ettől a magyar kormány az elmúlt években egyre csak távolodott, azt viszont ne felejtsük el… És azt se, hogy nem mindegy, milyen színvonalú ellátást képes nyújtani ez az egyenlően hozzáférhető rendszer – ebben is vannak bőven restanciáink.

Inkább nézzük meg, milyen nehézségei vannak ennek az amúgy üdvözlendő elképzelésnek, Balog szerint. Külön probléma – magyarázta az emberi erőforrások minisztere –, hogy a romák közül sokan az „eltérő életmódjuk” miatt nem tudják átlépni azt a „küszöböt”, ami az ellátórendszerben való részvételhez szükséges. Ezért az egyenlő esélyek megteremtése nem csak azt jelenti, hogy biztosítják a szektornak a szükséges erőforrásokat és a finanszírozást, hanem azt is, hogy segítenek kialakítani egy olyan „szociokulturális hátteret” a romáknak, ami átlendítheti őket az akadályokon.

Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.

Mi történik itt megint? Balog Zoltán szerint tehát a romák azért nem tudják átlépni az egészségügyi ellátórendszer küszöbét sem, mert eltérő az életmódjuk. Hogy ez azt jelenti-e, hogy szegénységben élnek, s így mondjuk nem fizetnek TB-t, az még a legjóhiszeműbb olvasata ennek a kijelentésnek. Az utána következő okfejtés viszont a megjavítandó szociokulturális háttérről már nem más, mint nettó rasszizmus, ha lefejtjük róla a körítést.

Mit akar sugallni Balog? A megfelelő szociokulturális háttér kialakítása mit akar jelenteni? Hogy megtanítják a cigányoknak, hogy járjanak el az orvoshoz? Hogy elmesélik nekik, hogy fontos a prevenció? Hogy megmagyarázzák nekik, milyen fontos befizetni a TB-t? Hogy a jelenlegi szociokulturális hátterük arra predesztinálja őket, hogy önszántukból maradjanak távol az amúgy világszínvonalú egészségügyi rendszertől, amelyben minden bajukra lenne segítség?

Balog egyértelműen arra utal, hogy a mélyszegénységben élő romák azok, akik rontják itt a statisztikákat. Azzal, hogy nem tesznek meg mindent az egészségükért.

Hagyjuk is most azokat az ócska toposzokat, melyekben a cigányságot, mint elmaradott népcsoportot jelenítik meg, amelyet ki kell kupálni, hogy aztán majd mi jól segíthessünk rajtuk – az egész elképzelés úgy, ahogy van, nevetséges.

Maradjunk annyiban, hogy ma egy szegénységben élő ember számára (roma-e vagy sem), az egészségügyi rendszer nem egyenlően hozzáférhető. És itt nem csak arról van szó, hogy ezek az emberek önszántukból inkább belehalnak a betegségeikbe ahelyett, hogy kezeltetnék magukat.

Hanem arról, hogy maga a rendszer nem nyújt megfelelő szolgáltatást: nincs elég háziorvos, aki egyáltalán el tudná irányítani az embereket a megfelelő kezelések irányába. Nincs szociális védőháló, amely megfigyeli és segíti azokat, akiknek erre szükségük van. De ma Magyarországon még az se mindegy, hogy éppen hol lesz beteg az ember: hogy mekkora eséllyel épül fel bárki egy daganatos betegségből, azt az is döntően befolyásolhatja, hogy az ország melyik részén kezelik, akkora eltérések vannak ugyanis a régiók között (felszereltségben és kapacitásban is). És akkor képzeljük el, hogy egy szegénységben élő ember hogyan jut hozzá egy ilyen helyzetben a megfelelő ellátáshoz…

És ne menjünk el amellett se szó nélkül, hogy Balog megint a szegények és a romák nyakába akarja varrni az egész miskulanciát. Ám nem rajtuk múlik az, hogy ők maguk elvesznek az egészségügyi ellátórendszerben. Ahhoz, hogy mindenki egyenlően hozzáférhessen az egészsége megőrzéséhez és megóvásához szükséges ellátáshoz, először is arra lenne szükség, hogy ez az ellátórendszer ne fetrengjen önmaga romjain. Az orvoselvándorlás megállítása, a kórházak eladósodásának megfékezése, a prevenciós tevékenységek körének kiszélesítése (igen, az iskolákban is!) már most is a körmére ég az ágazatnak – és ez teljesen független attól, hogy kinek milyen (és mitől?) eltérő életmódja van. Viszont létfontosságú ahhoz, hogy mindazok, akiket jelenleg ez az ellátórendszer ellátni képtelen, előbb-utóbb hozzáférhessenek a számukra szükséges szolgáltatásokhoz.

És még mielőtt Balog embertelen módon kipécézné a cigányságot, újfent csak homogén, arctalan tömegként (tehertétel-e vagy erőforrás, ez itt a nagy kérdés, ugye?) azonosítva és megbélyegezve egy csoportot, és a szociokulturális hátterükre meg az eltérő életmódjukra fogná, hogy amiatt nem olyan szépek a statisztikai görbék az egészségügyben, talán előbb nézzen körül a saját portáján!

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pont az a hely, ahol félrecsúsznak ezek a dolgok – az egészségügyé éppúgy, ahogy az oktatásé, a hazánkban élő kisebbségeké, a családpolitikáé és még sorolhatnánk… Bűnbakképzés helyett ideje lenne érdemi lépéseket tenni a helyzet megváltoztatására.