A betegség kiszolgáltatottá tesz – a beteg kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott, mert a betegség sokszor félelmet és beszűkült tudatállapotot szül. Kiszolgáltatott, mert nem érti az orvosi nyelvet, mert egy áttekinthetetlen szervezeti monstrummal találja magát szemben, amikor betéved az egészségügybe. Kiszolgáltatott, mert nem tudja, mi fog történni vele, mert információ-hiányban szenved. Még hosszan sorolhatnám, de talán a legfontosabb már elhangzott. A beteg informáltsága kulcsfontosságú az ellátás során, több szempontból is: nemcsak a beteg közérzetét, az ellátás hatékonyságát javítja, hanem költségcsökkentő tényező is lehet.

Fotó: babaszoba.hu

Többek között az információ-hiányból is fakadó kiszolgáltatottság érzete hozta létre a Másállapotot a szülészetben! mozgalmat, amelynek képviselői a közelmúltban a Közélet Iskolája és a Város Mindenkié csoport közös szervezésében megvalósult nyári egyetemen számoltak be munkájukról és tapasztalataikról.

 A Másállapotot a szülészetben! egyik elsődleges célja, hogy a terhesség és szülés témakörében szerzett egyéni tapasztalatokat összegezze, és ezek segítségével felhívja a mikro-és makroszintű döntéshozatal – tehát mind a szülésznők, orvosok, kórházi vezetők, illetve az egészségpolitika – figyelmét a szakterületen tapasztalt negatívumokra.

Egyik fő fókusza a mozgalomnak, hogy megfelelő információ birtokába juttassa a szülés előtt álló nőket, és egyben lehetővé tegye, hogy a jól informált, dönteni képes szülő nő akaratát figyelembe vegye az ellátórendszer és a szülést lefolytató orvos az olyan kérdések eldöntésében, mint például a  császármetszés, a gátmetszés, a szülési póz megválasztása, az aranyóra, a szülés helyének megválasztása.

Emellett a mozgalom célja a nemzetközi irányelvek tényleges meghonosítása a hazai gyakorlatban. (Egyébként jelenleg négy éve nincs érvényes szülészeti protokoll hazánkban, amely iránytűként és a számonkérés alapjául szolgálhatna.)  

Ezekkel a célkitűzésekkel a mozgalom az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 6 minőségi ellátással kapcsolatos alapelve közül a páciens-központú ellátás fogalmának tesz eleget (a további öt a hatékonyság, hatásosság, megfelelő időzítettség, biztonságosság és a méltányosság), és beteljesíti a gondolkodás, akarat és cselekvés autonómiájának tiszteletére irányuló orvosetikai alapelvet.

Céljaik elérése érdekében szerveztek már szülészeti erőszakkal kapcsolatos felvonulást, flashmobot a Magyar Orvosi Kamara előtt a hálapénz elleni tiltakozásul, de részt vettek már a Magyar Kórházszövetség idei kongresszusán is, lassú szemléleti változást elindítva. Mindeközben folyamatosan gyűjtik a szülésélményeket, amelyeket visszacsatolásul igyekeznek eljuttatni az érintett kórházak felé. Munkájuk során a WHO szülésre vonatkozó irányelveit próbálják meg Magyarországon szélesebb körben alkalmazottá tenni.

A hasonló célokért küzdő KANGA egyesület pedig szülészetválasztó adatbázist hozott létre, ahol a kismamák választ kaphatnak az egyes kórházak szülészeti gyakorlatának részleteivel kapcsolatos kérdéseikre, például az egyes szülészeti eljárások arányára, dúla igénybevételének lehetőségére stb. Igaz, az adatbázis nem teljes, sok szolgáltató nem, vagy csak hiányosan adott válaszokat a feltett kérdésekre, a kezdeményezés mégis úttörő.

Magyarországon a szülészetekkel kapcsolatos szakmai – statisztikai adatok részletezettsége egyébként hosszú múltra tekint vissza, és nemzetközileg is kiemelkedő az 1931-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, átalakításokkal működő a Tauffer Vilmos nőgyógyász által létrehozott Tauffer- adatbázis.

Részben a Tauffer-adatbázis alapján íródott például a magyar egészségügyi rendszer 2013-15-re vonatkozó teljesítményértékelési jelentésének azon fejezete is, amely az alacsony kockázatú szülések esetében előforduló császármetszéseket taglalja minőségi indikátorként, amely kérdésként a Másállapotot a szülészetben! mozgalom diskurzusaiban is sokszor elhangzik. Az adatok alapján az ilyen császármetszések aránya 8,5 százalékkal magasabb Magyarországon mint az EU-átlag. Ennek okai és hatásai igen vitatottak, itt most csak azt emelném ki a statisztikákból, ahogy a hátrányos és nem hátrányos helyzetű településeken szülő nők esetében a császármetszési arányszámok között kb. 10 százalékos különbség figyelhető meg. Ez véleményem szerint orvosszakmai indokokkal nehezen támasztható alá.

Forrás: A Magyar Egészségügyi Rendszer Teljesítményértékelési Jelentése 2013-15, 729. o.

Forrás: A Magyar Egészségügyi Rendszer Teljesítményértékelési Jelentése 2013-15, 734. o.

A KANGA Egyesület adatbázisa a meglévő statisztikákhoz hozzáteszi a ’beteg’ – a szülő nő – szempontjait. A kezdeményezést áthatja az a felismerés, hogy az ellátás ’szolgáltatás’, amit a vajúdó nő tudatosan vesz igénybe.

Miért fontosak ezek a kezdeményezések általában az egészségpolitika, illetve a betegjogok szemszögéből?

Az 1950-es évektől egyre szélesebb spektrumot átfogó, az eredetileg egyéni jogvédelmet célzó (pl. kapcsolattartás joga) mára időnként az egészségügyi rendszert alapvetően befolyásoló (pl. hozzáféréshez való jog) betegjogok alapját a tájékozott beleegyezés elve (informed consent) adja. A betegjogi nullpontnak tekintett USA-beli Salgo-perben merült fel először ez a fogalom, ahol is a járási zavarokkal jelentkező betegen beavatkozást (translumbalis aortographiat) végeztek; ebbe a beteg beleegyezett, azonban a műtétet követően mindkét lábára lebénult – a bíróság kártérítést ítélt meg számára, mert megítélése szerint az eljárás veszélyeiről, hátrányairól, szövődményeiről is tájékoztatni kellett volna, csak ezek tudatában lett volna beleegyezése ’valós’.

Az elv azóta persze kikristályosodott, és a jelenlegi magyar betegjogi szabályozásnak is alapját adja, az orvosi felelősség egyik legjobban és legtöbbször számonkért területe. Hogyan érhető azonban el, hogy a beteg megfelelően informált legyen? A felelősségi szabályok a kezelőorvosra hárítják ezt a feladatot, és persze elsősorban és jogilag valóban az ő kompetenciája felvilágosítani a páciensét egy sor dologról: érthető nyelven a betegség diagnózisáról és várható kimeneteléről, a terápiás és diagnosztikus beavatkozásokról, annak időpontjáról, kockázatairól, szövődményeiről, alternatív eljárásokról stb; folyamatosan, a teljes ellátás ideje alatt, kérdésfeltevést lehetővé téve. A tájékozott beleegyezés elve és számonkérése jelenti a kiegyensúlyozott – nem paternalisztikus, nem információs asszimetrián alapuló – orvos-beteg viszony alapját.

Forrás: Az OBDK 2015. évi szöveges szakmai beszámolója, 7. o.

Forrás: Az OBDK 2015. évi szöveges szakmai beszámolója, 8.o.

A mai magyar ellátórendszerben – ahogyan a fenti statisztika is mutatja – nem érvényesülnek maradéktalanul ezek a kívánalmak, annak ellenére sem, hogy tudományosan bizonyított, hogy

az informált beteg jobban együttműködik a kezelése során, nem beszélve arról, hogy a stílusában is megfelelő kommunikáció olyan mértékben tudja befolyásolni az együttműködést, hogy azzal jelentős, egyes kutatások szerint 30 százalékos kiadás-csökkenés érhető el.

Valóban van tehát olyan vetülete az ellátás minőségének, a betegjogok érvényesülésének, amely nem kerül pénzbe.

A  tájékozott beleegyezés elvét kiteljesítheti adott esetben egy a Másállapotot a szülészetben! csoporthoz hasonló mozgalom a fent említett módszerekkel. Ez nagyon fontos még akkor is, ha létezik állami szerv a betegjogok érvényesítéséért. Ez utóbbi ma az EMMI önálló szervezeti egységeként működő Integrált Jogvédelmi Szolgálat (leánykori nevén OBDK), amely azonban a 2010-ben megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelethez képest szűkebb jogosítvánnyal bír.

Egy demokratikus értékeken nyugvó társadalom, illetve ezen belül konkrétan a szociális alrendszerek is akkor működőképesek, ha a benne szereplő egyének jogaikkal tisztában vannak és azokért fellépni képesek. Ma Magyarországon a betegek ilyen irányú szocializációja, és érdek-érvényesítési képessége hiányzik. A Másállapotot a szülészetben! ebben is új minőséget jelent.

(És akinek kedve támadt hasonló csoport indításához, annak kapóra jöhet a Közélet Iskolája soron következő képzése.)

Nagy Gyöngyi