Pénteken a Közös Ország mozgalom kampány és Agóra nyitó eseményén 8 ellenzéki párt vezetője szólalt fel, és tett hitet amellett, hogy mindent el fognak követni, hogy egy igazságosabb választási és választási eljárási rendszer jöjjön létre. A szervezők kérése az volt, a pártok ne egymással foglalkozzanak, és ne is az „összefogással”. Mondják el egyszerűen, ők milyen országot akarnak, 5 percben. Ez nem sikerült.

Pártvezetők az Agóra nyitó rendezvényén szeptember 1-én, az Alkotmány utcában, fotó: Molnár Ádám, forrás: nepszava.hu

A 8 párt vezetője közül talán Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc mondott legtöbbet erről a beszédében. De egyik se volt olyan, ami után világosan látnám magam előtt, mi következne a kormányváltás után. És hát Gyurcsány Ferenc nyilván nem tudta kihagyni, hogy összefogásozzon, és bár rajta kívül többen beszéltek a szervezők kérésének ellenére az összefogásról, a fődíjat Bokros Lajos vitte el. Ő lényegében csak és kizárólag erről beszélt, és ellőtte még a legnevetségesebb toposzt, a minden más gondolatot, véleményt és vitát kizáró, „aki nem fog össze mindenkivel, az Orbán Viktor szekértolója” mondatot is.

De hogy is van ez? Az együttműködést úgy állítjuk be, mint az egyetlen járható utat, de ezt egy olyan beszédben tesszük, amiben megszegjük az együttműködés alapját jelentő kérést, hogy nem beszélünk az összefogásról?

Bokros Lajos beszédével és ezzel az egész retorikával, amely továbbra is jellemzi a választási együttműködést, érdemes kicsit foglalkozni. A magát mérsékeltnek, racionálisnak és liberálisnak beállító Bokros ugyanis itt felült az összefogás retorika ringlispíljére, és lényegében egy demagóg, antidemokratikus, a választókat lenéző beszédet mondott.

Az összefogás-retorika alapja ugyanis az, hogy ha a pártok együttműködnek, akkor majd minden megoldódik, csak ezt kell kivárni. Ez a retorika nem veszi figyelembe a 2014-es választási kampány tanulságait, nem hajlandó a választóknak elmondani, hogy egy ilyen együttműködés megteremtésének mik lennének az igazi feltételei. Hogy ez ellentétes a politikai logikával és a választók valós igényeivel, és csak akkor lehet sikeres, ha meg tudja szólítani azokat az embereket is, akik nem az összefogás eljövetelére várnak, hanem egy olyan vízióra Magyarországról, amiben lehet hinni.

De Bokros még rátett erre is egy lapáttal, és azt mondta, félre kell tenni minden más gondolatot, minden ellentétet, minden politikai elképzelést és csak az összefogásra kell koncentrálni.

De ha félretesszük ezeket, akkor mi marad a pártokból? Semmi.

Valójában, ha a 2014-es összefogásból tanulhatunk valamit, akkor az annyi, hogy csak az összefogás miatt nincs értelme összefogni. A pártok közötti együttműködésnek akkor van értelme, ha ezzel képesek új szavazókat behozni, vagy egyáltalán a saját szavazóikat megtartani.

2013 márciusában, a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány összefogás-vita kezdetén, a teljes népességben, a közvélemény-kutatók átlagában a Fidesz kb. 27, az MSZP, a DK és az Együtt közösen kb. 21, míg a Jobbik 10 százalékon állt. Egy évvel később, 2014 áprilisában a Fidesz 44%-ot, az Összefogás 28-at, míg a Jobbik 20%-ot szerzett.

Ebből azért talán le lehet vonni a következtetést: itt valami nagyon el lett rontva. Mégis, Bokros és a régi balliberális elitből többen mintha ebből nem tanulnának, újra azt a kürtöt fújják, ami egy tartalom nélküli, egymást ütő, kényszerösszefogás korszakát akarja elhozni. Amiben az a politikai érv a másikkal szemben, hogy ő nem akar mindent feladni és velünk összefogni, tehát akkor Orbán kiszolgálója.

Csakhogy a választókat ez nem érdekli. Igen, a választók akarnak együttműködést, legalábbis a baloldali, liberális választók, és a bizonytalanok nagy része biztosan. De azt is akarják, hogy legyen hitük szavazni. Ehhez viszont pont nem az értékek feladása vezet, nem az, ha az összefogást önmagában tekintjük értéknek és célnak, hanem az értékek összeadása. Egy olyan helyzet, ahol a különböző pártokra azért tud valaki szavazni, mert meglátja bennük saját politikai koncepcióját, azt a Magyarországot, ahol élni akar.

De ha az összefogásról úgy van szó, mint az egyetlen üdvözítőről, akkor ezek az értékek meg se fognak jelenni, és nem a forradalomba rohanunk, hanem vissza 2014-be.

Ezen a ponton pedig egy felelős politikus nem hergeli a választókat a csettintésre összejövő összefogás álmával, amit csak akarni kell, mint a WC-n. Hanem elmagyarázza, hogy működik a politika, nyugalomra int. Nem megzsarolni vagy belekényszeríteni akarja a másikat egy összefogásba, aminek a vége biztos kudarc, hanem meggyőzni akarja őt és a választókat arról, milyen lenne a jó együttműködés. Nem kilúgozni akarja a politikát a politikából, és soha meg nem valósuló vágyálmokkal traktálni az egyébként is rászavazókat, hanem víziót adni az összes szavazónak, ami miatt hihet benne. És nem pusztán az összefogás a célja, hanem egy olyan együttműködés, amely olyan politika talaján áll, amit a választók elfogadhatnak, és tudnak rá szavazni.

Ez ugyanis egy politikus feladata, nem a tét és értelem nélküli összefogás. Aki ma csupán annyit harsog, hogy „összefogás kell”, az csak pozíciót akar szerezni a választási győzelemhez nem elegendő, balliberális politikai táboron belül.

Pont ezért volt szörnyű ez a 8 felszólalás a Közös Ország Mozgalom Agórájának nyitó eseményén. Mert Gulyás Márton és a többi szervező felismerte, tartalom kell a politikába, és azt kérte a politikusoktól, a tartalomról beszéljenek, de erre alig voltak képesek.

A legnagyobb tapsot pedig a buborékban élő balliberális tábortól Bokros Lajos kapta, aki nem mondott mást, csak azt, összefogás kell.

Pedig a saját magát istenítő, tartalom nélküli összefogás mantrázásával, a másik támadásával (hogy az miért nem akar részt venni az összefogásban), csak egyre kisebbre zsugorodik a balliberális buborék. És nemhogy kormányváltásra, de még a Fidesz parlamenti többségének megakadályozására se lesz esély.