Egy évvel vagyunk a 2018-as országgyűlési választások előtt. Nehéz belátni, hogy mi mindenre van ez hatással, de az elmúlt hetek gazdaságpolitikai cikk-cakkjait figyelve egyre biztosabbnak tűnik, hogy a voksolás közelsége alapjaiban határozza meg a Fidesz-KDNP kormány gazdaságpolitikáját (is). Eddig is tudtuk, hogy a kormányok a választási években hajlamosak többet költeni, akár a költségvetési deficit növelésének terhére is, hiszen a pótlólagos kifizetések (jövedelmek) kifizetődnek pótlólagos szavazatokban.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter (Kép forrása: 444.hu)
A választási költségvetés fogalma közismert, és bár az osztogatás hatásossága nem tekinthető állandónak és nem is számítható ki teljes bizonyossággal, mégis rutinszerűen alkalmazott eszköz. A kormány persze mindig tagadja, hogy választási költségvetés készül, de ezt tekinthetjük a szokásos ügymenet részének. Az adatok magukért beszélnek.
Forrás: KSH (2017: tervezett egyenleg)
A választások előtti évben valahogy mindig megtörik a csökkenő trend… persze rossz az, aki rosszra gondol.
Most azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról a jelenségről, amely a gazdaságpolitika szabályozói oldalát érinti. A mindenkori kormányok igyekeznek saját képükre, ideológiájuk mentén formálni a szabályozói környezetet, rajta keresztül pedig a gazdaság szerkezetét, működésmódját. Az elmúlt hetekben több esetben láthattuk, hogy a kormányzat bejelentett bizonyos szabályozás-változtatást, majd pár hét elteltével elállt szándékától, visszavonta az előterjesztést. Lássuk ezeket az eseteket!
A kereskedelmi törvény módosítása
Az elmúlt hetekben napvilágra került a kereskedelmi törvény tervezett módosítása, amely növelte volna a kiskereskedelmi üzletláncok közvetlen adóterheit (parkolók adóztatása), előírta volna az egységnyi területre jutó foglalkoztatottak számát (létszámgazdálkodás szabályozása), maximálta volna a reklámköltést, és egyéb módokon is növelni akarta a kiskereskedelmi láncok költségeit.
Az érintettek természetesen tiltakoztak, az ellenzéki pártok nemtetszésüknek adtak hangot, a (még) független média pedig leszedte a keresztvizet a javaslatról. A tervezett módosítás főleg a nagy külföldi láncok – Tesco, Auchan, Aldi, Lidl, Spar, Penny – működését nehezítette volna, időnként nem teljesen ésszerűtlenül (a városszéli bevásárlóközpontok okozta járulékos társadalmi költségekről lásd cikkünket itt), néha viszont teljesen elmeháborodott módon (a reklámköltés korlátozásának célja a módosítás szövege szerint a fogyasztók tájékozottságának növelése lett volna). A javaslat elfogadásának összes hatása nehezen lett volna kiszámítható, de az áruházak költségeinek növekedése valószínűleg kisebb-nagyobb pótlólagos árnövekedést okozott volna.
Azután nemrég arról érkezett hír, hogy a kormány mégsem nyújtja be a fent említett törvényjavaslatot, mert az – kormánypárti politikusok nyilatkozatai szerint –, a kisebb egységeket és a hazai láncokat is hátrányosan érintette volna. Illetve mert nem időszerű.
A munka törvénykönyvének módosítása
Szintén az elmúlt hetek témája volt a munka törvénykönyvének tervezett módosítása, amely a munkaidőkeretet emelte volna meg, valamint a munkavállaló hozzájárulása nélkül is módosíthatóvá vált volna a munkaidő-beosztás. A tervezett változtatások a munkáltatók jogainak kiterjesztését jelentették volna, vagyis hátrányosabb helyzetbe hozták volna a munkavállalókat, a tőke érdekeinek megfelelően tették volna még rugalmasabbá a hazai munkapiacot. A szakszervezetek igencsak indulatosan reagáltak a tervezett változtatásokra, az ellenzék és a média egy része egyenesen új rabszolgaságot kezdett emlegetni. A tervezett változtatások tehát túl azon, hogy rosszabb helyzetbe hozták volna a munkavállalókat, konfliktust eredményeztek volna a munkaerőhiány miatt erősödőben lévő szakszervezetekkel.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A javaslat végül lekerült a gazdasági bizottság napirendjéről, azaz a kormány lényegében visszavonta arra hivatkozva, hogy azt a május 3-án megrendezésre kerülő versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma elé viszi. Lázár János kancelláriaminiszter azt mondta, hogy a széleskörű tiltakozás hatására a kormány újragondolja a tervezett változtatásokat.
Tanulság
A fenti példák jól mutatják, hogy egy a választásokra készülő kormány (kormányzó pártok) hogyan farol ki olyan jogszabályi változtatásokból, amelyek erős érdeksérelmeket okoznának nem csupán egy szűk választó csoport tagjai számára, de a választók sokaságát illetően, beleértve a Fidesz-KDNP szavazók egy részét is. A külföldi kiskereskedelmi láncok adóztatása az árak növekedésén keresztül, a munkaidőkeret növelése munkavállalóként okozott volna plusz költséget (kárt) a saját szavazóknak, fordíthatott volna el sokakat a Fidesz-KDNP támogatásától a 2018-as választásokon.
A fenti példák – akárcsak a tervezett internetadó esete anno, vagy a vasárnapi boltbezárás feladása – azt mutatják, hogy a kormánypártok nem tartanak ki saját politikai kezdeményezéseik mellett, ha azok vélt vagy valós elutasítottsága magas a saját szavazóbázison belül. Különösen igaz ez egy évvel a választások előtt.
Azonban fontos leszögeznünk, hogy a reklámadó emelése, mint a független média további ellehetetlenítésének eszköze, a kiskereskedelmi multik további szívatása (a nemzeti, azaz CBA uralta, kiskereskedelem megteremtésének szándéka), vagy a munkaadók érdekeinek pártolása a munkavállalókéival szemben szerves része marad a Fidesz-KDNP kormány politikájának.
Az orbáni nemzeti konzervatív gazdaságpolitika egyszerűen ezt az utat járja, ilyen a természete. Nemzeti gazdasági klientúrára épülő, a hazai nagytőkét támogató, a véleményeket befolyásolni képes független médiát és egyéb szervezeteket (lásd civiltörvény) maga alá gyűrő sajátos kapitalizmus modell ez, amely a nemzetközi tőke (multik) jelentős részével nem konfrontálódik, sőt egyenesen kedvező feltételeket biztosít számára.
Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy egy 2018-as választási győzelmet követően a fenti javaslatok újra elő fogak kerülni – ahogy a vasárnapi boltzár kérdése is –, hiszen jelen tárgyalásuk pusztán nem időszerű.
Vagyis, ha valaki azt hitte volna, hogy a kormány feladta, az téved, pusztán időt nyertünk, nem ütközeteket.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
