A lehető legalkalmasabb pillanatban került a napvilágra Dr. S. Ágnes ügye, aki sikertelen pályázata miatt évek óta perben áll a CEU Roma Programjával: a pályázó által képviselt narratíva teljes szinkronban áll azokéval, akik kitartóan keresik a fogásokat az intézményen. Pedig a CEU Roma Programjában nem Soros-katonákat képeznek.
A CEU Roma Programjának egy évfolyama, a hátsó sorban a szerzővel
Dr. S. Ágnes a Magyar Nemzetnek fejtette ki véleményét. Elmondása szerint felvételi pályázata pozitív elbírálásának politikai meggyőződése szabott gátat. További akadályokat látott túlképzettségében, valamint abban, hogy életkorából adódóan ideológiailag már nem formálható, ami a még sokat látott Soros-bérenc képzőket is elrettentette. Az elutasítás mögött szerinte az áll „hogy a fiatalabb alapdiplomásokhoz képest idős vagyok és túlképzett. A koromból, képzettségeimből, tapasztalatomból, valamint politikai nézetemből adódóan már nem vagyok formálható, képlékeny, azaz az előbbiekből következően nem tudnak belőlem a szájuk íze szerinti, irányítható vezetőt formálni.”
Ágnes nem volt rest információkat gyűjteni a felvételt nyert roma hallgatókról és szorgalmas munkájának meg is lett az eredménye: kiderült, hogy a fiatalok zöme végzett már önkéntes munkát különböző civil szervezeteknél. Ez ugye önmagában terhelő bizonyíték a balliberális kötődésre. Ezzel szemben S. Ágnes a Balog Zoltán nevéhez köthető alapítványnál volt gyakornok, ezért számára mi sem természetesebb, hogy őt a CEU konzervatív cigány értelmiséginek címkézi.
Engem, aki a fent idézett panaszossal egyidőben nyújtottam be a pályázatomat és nyertem felvételt a CEU Roma Programjába, rendkívül elkeserít ez a felszínes, kétpólusú látásmód, mely egy teljesen egyedülálló program megítélését próbálja így szétrombolni.
Az említett szervezeteknél önkéntes munkát végző fiatalok többek közt hiánypótló módon azon dolgoztak, hogy párbeszéd induljon roma és nem roma fiatalok között. Mások hátrányos helyzetű gyerekek számára szerveztek tanodai programokat. De bűnlajstromukon szerepelnek olyan tevékenységek, mint kulturális rendezvények szervezése, valamint roma közösségépítés. Olyanok is voltak, akik arra vetemedtek, hogy jogsegélyt biztosítottak olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek, akiket a hatóságok részéről vegzálás vagy méltánytalan bánásmód ér.
Jól látható, hogy S. Ágnes bizony felült a kormány civilellenes hangulatkeltésének, és minden alapítványt és azoknál önkéntes munkát vállaló romát Soros-bérencnek titulál. Ezek közül a tevékenységek közül melyiket nem tudja összeegyeztetni, akár egy önmagát politikai értelemben konzervatívként meghatározó roma értelmiségi fiatal? Azon célkitűzések mögé, amiket a szóban forgó roma szervezetek megfogalmaztak, akár a keresztény-konzervatív Balog Zoltán is felsorakozhatna.
Politikai értékrend és politikai szándék között azonban óriási különbség van.
A jelenlegi kormány valóban nem érdekelt minőségi integrált oktatást biztosítani roma és nehéz sorsú gyerekeknek. Esze ágában sincs a feudális jellegű közmunka program helyett olyan munkahelyeket teremteni, ami nem nélkülöz minden perspektívát. Meg sem fordul a kormány fejében a magyarországi roma közösségek integrálása a többségi társadalomba, hozzáértő szakemberek segítségével.
Ezzel szemben kedves elfoglaltsága a rendszerhez lojális Farkas Flórián patronálása, aki bűvészeket megszégyenítő módon tüntette el a romák felzárkóztatására szánt 1,5 milliárd forintot.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A kormány kártékony roma politikájának a konzervatív értékrendhez semmi köze nincsen. Ha volna, nem üldöznék azokat a programokat, amiket olyan roma fiatalok végeznek, akik felelősséget éreznek közösségük iránt, és emberi jogok alatt nem „szépelgő handabandát” értenek.
Mi, CEU-s roma diákok a kontinens különböző pontjairól érkeztünk, eltérő történelmi háttérrel rendelkező országokból, olyan városokból és településekről, melyek merőben mást kínáltak kinek-kinek, és még ezen felül sokféle, színes kultúrájú roma közösségekből.
Mi sem természetesebb annál, amikor roma identitásunkról kérdeznek, húszan mondunk húsz félét, mégis mindegyikünk válasza tökéletes. Közösségeink nehézségeit eltérő okokban keressük, akár a kisebbség-többség viszonyát saját tapasztalásainkon átszűrve is láthatjuk sokféleképpen. Hagyján, hogy nincs azonos világnézeti meggyőződésünk, de népünk élethelyzetének javítását is eltérő területeken kutatjuk, és az sem elképzelhetetlen, hogy egymástól merőben eltérő stratégiák alkalmazásában látjuk az üdvösséget.
Egyikünk Jézusban hitt, másikunk pedig Allah tanításait tekintette mérvadónak, és ez csak egy része a csoportbeliek különböző hitbéli meggyőződéseinek. Akadtak közöttünk elkötelezett feministák, és olyanok is, akiket a biológiai- és társadalmi nemek viszonya teljesen hidegen hagyott. Voltak köztünk melegek és leszbikusok, de olyanok is, akik vallásukkal vagy világnézeti meggyőződésükkel összeegyeztethetetlennek tartották az azonos neműek házasságkötését. Sőt, voltak köztünk muszlim melegek, és olyan keresztény vagy muszlim hívő emberek is, akik hitét nem zavarta össze a heteronormatívtól eltérő párkapcsolat.
Személyesen ismerek olyan, azóta végzett roma diákot, aki egyenesen az EMMI épületéből, egészen pontosan a miniszter titkárságáról érkezett a programba, majd a mesterképzést követően azonnal vissza is tért. A Soros György fémjelezte ideológiai átprogramozás ezúttal is elmaradt.
Minket nem a politikai világnézetünk kötött össze, hanem az egymás iránt érzett szeretet és tisztelet, és a közös cél egy élhetőbb, igazságosabb és jobban működő társadalom kialakítására, melyben a romáknak helye és szerepe van.
A programban tanítók és munkatársak elsősorban kritikus gondolkodásra ösztönöztek, észérveken alapuló vitákat generáltak, nem hátrány, éppen ellenkezőleg, előny volt a csoport diverzitása, hiszen a különböző látásmódok összehangolása előre visz egy-egy probléma tisztán látásában.
Ha mindenképpen meg kell nevezni embereket, akik jelenlegi világnézetemre hatással voltak, akkor azok a diáktársaim. Szabad volt egyet nem érteni a tanárral, sőt soha sem a feladott tanulmány visszamondása volt a cél, sokkal inkább annak a megértése, és mi lehetne a megértésnek legnagyobb fokmérője, mint az, hogy képesek vagyunk-e kritikát megfogalmazni.
Azt hiszem, sokunk nevében állíthatom, hogy mi romák nem vagyunk érdekeltek a nagy politikai szembenállási őrületet másolni, minden civil kezdeményezés mögé állót felcímkézni.
Szívből kívánom, hogy legyenek a nemzeti együttműködési rendszerben olyan roma programok, ahol, ha másokét nem, legalább a jobboldali roma társaim hangját meghallják, ahova be tudják vinni személyes érintettségükből adódó látásmódjukat, ahol szakmai észrevételeik kikezdhetik a rendszer kőkemény ellenállását, amit a romák integrációjával szemben tanúsít szinte minden területen. Ezzel párhuzamosan nekünk tenni vágyó roma értelmiségieknek, függetlenül politikai világnézetünktől, folytatnunk kell munkánkat, ahol tudjuk. Akár civil szervezeteknél, alapítványoknál, ahol nem valami hatalmas láthatatlan erők érdekei képviseltetnek, hanem elsősorban az ország valamennyi roma lakosáé, a romák érvényesülése pedig össztársadalmi érdek.
Márton Joci
A szerző a CEU Roma Programjának hallgatója volt
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
