Orbán Viktor nagyon ért a politikához, viszont most rendesen benézte a dolgokat és addig pattogott, míg végül keményen helyre lett rakva. Úgy néz ki, kénytelen lesz meghátrálni CEU-ügyben, és hiába voltak korábban durvább lépései, ebből az apropóból iskoláztatják nála fajsúlyosabb szereplők, amitől percek alatt hullott darabokra az „Orbán Viktor világpolitikai játékos”-mítosz. De vajon hová vezet mindez? Brüsszeli fegyverletételhez, rossz hangulatú moszkvai beszélgetésekhez, Orbán bukásához?
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Orbán elsősorban hatalomtechnikus, aki mindent aszerint mérlegel, hogy erősíti vagy gyengíti-e a pozícióját, ezért csak az erőből ért. A CEU-ügyben alapvetően négy csoport tesztelte, teszteli a hatalmát: a magyar tüntetők, az uniós politikusok, az amerikai diplomácia és a tudományos elit. Ezek a „támadások” viszont nyilván nem egyformán befolyásolták a miniszterelnököt abban, hogy hátrálásra kényszerül.
A tudományos elit nyomásának hatását rögtön el is felejthetjük: Orbánt annyira érdekli az értelmiség, mint egy marék gyufa, mert tudja, hogy a választók nagyon kis csoportját befolyásolják. Amiben nagy szerepe van annak is, hogy az utóbbi években sokat tettek azért a fideszesek, hogy hiteltelenítsék az értelmiségieket.
A demonstrációk hatása már kérdéses, mert Orbán több tízezres tömeg előtt sem hajlik meg, csak akkor, ha azt méri neki valamelyik házi kutatóintézet, hogy az ő választói és potenciális választói is utcára vonultak valamiért (lásd netadó). Másrészt a Fidesz egyébként sem a budapestiekre támaszkodva nyer választásokat, a más városokban összeverődő pár száz fős tömeg pedig nem üti meg az ingerküszöbét.
A CEU és a civil törvény miatti több tízezres tüntetések mégis fontosak voltak, butaság lenne bagatellizálni őket. Ha nincs ilyen látványos felháborodás magyar részről (külföldi és külföldről reptetett tüntetők, na persze), akkor az EU és az USA fellépése könnyen a visszájára sülhetne el, amiből Orbánék politikai tőkét kovácsolhatnának. Csak újabb külföldi támadások, amelyek Magyarország szuverenitását sértik, tessék csak szépen kitölteni a konzultációt, mert ezt nem hagyhatjuk – mondhatnák.
Így viszont 70-80 ezer dühös ember ad nyomatékot a diplomáciai nyomásnak.
Az Európai Bizottság korábban is több ügyben felkérdezte Magyarországot, a héten viszont koncentráltabban foglalkoztak a „magyar-üggyel.” Ehhez már hozzáedződtek a fideszesek és ügyes manőverekkel még belpolitikai hasznuk is volt belőle, most viszont úgy tűnik, betelt a pohár az unióban és már különféle szankciók is felmerültek Magyarországgal szemben. És ha valami zavarja Orbánt, akkor az például az uniós pénzcsap elzárásának lehetősége, mert az kinyírná a magyar gazdaságot, és a Fidesz oligarcháinak is nagy érvágás lenne.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A CEU-botrány, a civil törvény és a Brüsszelt ostorozó nemzeti konzultáció már az Európai Néppártnak (EPP) is sok volt, saját pártcsaládjából is nem várt pofonokat kapott a Fidesz. Az uniós frontot azonban kár lenne túlértékelni, mert egyrészt lassan és nehézkesen mozdul az EU-s gépezet, másrészt túl keményen sem léphetnek oda Magyarországnak, nehogy Orbán újdonsült nagy haverja, Putyin karjaiba rohanjon. Mondjuk egy ilyen nyilvánvaló szakítás jó eséllyel Orbán végét jelentené, úgyhogy mozgástere van az Uniónak.
A szorosabb brüsszeli póráz hatalmas arcvesztés lenne itthon, valamint Putyinék is a szőnyeg szélére állítanák az utóbbi időben velük egyre egyértelműbben flörtölő Orbánékat. Ez mondjuk legyen a fideszesek baja.
Azonban a CEU elleni támadás legnagyobb eséllyel azon csúszott el, hogy Orbán arra számított, a Soros Györgyöt politikai ellenfélnek tartó Trump-adminisztráció majd szemet huny az amerikai egyetem elleni támadás felett. Ezt viszont nagyon benézték, mert az amerikai érdek és a demokratikus működés védelme még mindig fontosabb Trump USÁ-jában is, mint egy politikai csetepaté. Trumpék teljes mellszélességgel sorakoztak fel a CEU mögött, és Orbán annyira még nem veszítette el a realitásérzékét, hogy Amerikával keménykedjen.
Tehát amilyen sebességgel átnyomta a „csaló egyetemeket” megrendszabályozó törvényt az Orbán-kormány, most olyan szédületes tempóban kell elindulniuk az ellenkező irányba. Nehéz nem kárörömmel nézni, ahogy a bürokratikus-, adminisztrációs- és jogi kamu indokokat bemagoló fideszesek tanulhatják az új leckét, hogy miért nincs mégse semmi baj a „fantomegyetem” CEU-val. Egy hét alatt eljutottak a „CEU így nem működhet tovább” mantrától a „keresünk valami jogi kiskaput” mondásig. Innen is gratulálunk az intellektuális dupla leszúrt Rittbergerhez!
Mondhatja Kósa Lajos, hogy a CEU csak egy „mellékhadszíntér”, magyarázhatja szegény Palkovics László, hogy a magyar kormány eddig sem akart egyetemeket elüldözni, nehéz ezt a vergődést másnak látni, mint csúfos politikai bukásnak.
Innen viszont elkezdődik az értelmezési háború, ami egyelőre teljesen nyitott és bárki kijöhet belőle pluszban és mínuszban is. Egyelőre nehéz megjósolni, mik lesznek a következmények, mert sok múlik a szereplőkön.
Vajon Orbán akkora kártyás, hogy eleve erre a végkifejletre számított, és a maga javára fordítja, hogy „Soros György magyar ügybe szólt bele?” Tesztelte az USÁ-t és az EU-t, most viszont újra kézbe veszi az irányítást, miután sikeresen megmutatta, hogy bárki bármit mond, igenis valós konfliktus feszül a magyar és a nyugati érdek között?
Előkerülnek az eddig fogalmatlanul háttérbe húzódó ellenzéki pártok és sikerül tágítaniuk a NER-en ütött rést? A tüntetőkkel egy generációba tartozó Momentumnak sikerül meglovagolnia a demonstrációkat? Vagy az az olvasat jön be, hogy a CEU-ügy csak casus belli volt, és akkora az elégedetlenség az Orbán-rendszerrel szemben, hogy nem túlzás azt vizionálni, hogy „rendszerváltásig” nincs megállás? Igazából bármi lehet, mert egy biztos: régóta először van olyan helyzet, hogy valós tétje van az ellenzéki politizálásnak.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
