Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Így lehet Botkából Orbán kihívója

Ez a cikk több mint 7 éves.

Bő egy évvel a 2018-as választások előtt a Jobbikon kívüli ellenzék teljesen töredezett, a térfélen 6-7 kisebb vagy nagyobb párt is verseng, miközben újabbak jelentik be igényüket az ellenzéki szerepre (ld. például a Momentum Mozgalmat, melyről majd máskor írunk, addig is szurkoljunk nekik, hogy összejön az olimpia-népszavazás kiírásához szükséges aláírások összegyűjtése). Arról is hallani, hogy még újabb és újabb pártok alakulhatnak, szóval ’18 tavaszára akár tízre is felmehet a liberális és baloldali pályán különböző stratégiákkal mozgó pártok száma.

d_kzg20140315006.jpg

(Fotó: MTI)

Miközben egyre többen a jelenlegi garnitúrán kívülről várják a megváltást, érdemes azon is elgondolkodni, hogy ez az osztódás általi szaporodás vezet-e valahová, vagy csak szükségszerűen ráerősít a széttagoltságból adódó kérdésre: összefogás vagy sem? És ezzel meddő talajon tartja az ellenzéki politikai gondolkodást. Szóval akár az is felmerülhet bennünk, hogy milyen tartalékok vannak a már intézményesült, régi eliten belül arra, hogy újjászülessen, és 2018-ban, ha nem is leváltani, de 50 százalék alá tudja szorítani a Fideszt. (Ez az 50 százalék alá szorítás nem egy szexi politikai állítás, de érdemes lenne a realitás talaján ennek előnyeiről is elmélázni…)

Múlt héten az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé emelte Botka László szegedi polgármestert, és ez épp kiváló alkalmat ad arra, hogy feltegyük ezt a kérdést: lehet még az MSZP hiteles baloldali erő, amely képes, ha egyből nem is leváltani, de megszorongatni a Fideszt?

A 168 Óra múlt csütörtöki számában Botka egy program- és stratégiakezdeményt tett közzé, amelyből egyértelműen átjön, hogy a politikusnak van konkrét elképzelése arról, mit is kellene a magyar népnek ajánlania. Botka azt szeretné, ha az MSZP újra a zászlajára tűzné az egyenlőség ügyét, esélyegyenlőséget, állampolgári egyenlőséget és a vagyoni egyenlőtlenségek drasztikus csökkentését jelölve ki célként.

Az elmúlt hat évben talán egyszer sem hallottunk ilyen karakteres szavakat az MSZP környékéről. Botka szerint a Fidesz egy kasztrendszert hozott létre, ahol mindenkinek eleve elrendelt helye van, és mindenkinek ott kell megpusztulnia, ahová született. Botka a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentését helyezi a központba úgy, hogy az egész társadalom helyzetének javulását is felvillantsa általa:

Ha a vagyoni egyenlőtlenségek elszabadulnak, abból egy sor további probléma következik. A nagy egyenlőtlenségektől szenvedő társadalmakban alacsonyabb a várható élettartam, rosszabb minőségű az oktatás, kisebb mértékű a társadalmi mobilitás, több a mentális betegség, nagyobb a drogfüggők aránya és magasabb a bűnözési ráta. A magyarok borzalmas egészségi állapota vagy a PISA-felmérés katasztrofális eredményei gyászos összefüggésben állnak Mészáros Lőrinc meggazdagodásával.

Botka tehát olyan dolgokat mond, amiket egy baloldali párt miniszterelnök-jelöltjének mondania kell. Olyan dolgokat, amelyek nemcsak a létező szavazótárbort, vagy a politikailag legaktívabb (felső-)középosztály ellenzéki szavazóit szólíthatják meg, hanem a Fideszből kiábrándult többség bizonyos részeit is: a dolgozókat, a szegényeket, a vidéken élőket, mindenkit, aki egyik napról a másikra tudja csak élni életét a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Mindez szép és jó, csak kérdés, hogy elhisszük-e neki, amit mond, illetve, egyáltalán sikerülhet-e Botkának új tüzet csiholnia.

Azt, hogy elhiggyük neki, az ő feladata lesz elérni. Kétségtelen, hogy az MSZP-s politikusok közül talán ő van a legjobb pozícióban ahhoz, hogy hiteles lehessen: a fontos botrányoktól való mentessége, illetve szegedi polgármestersége is teszi, hogy ő a legkevésbé elhasználódott a régi elit emberei között. Mindenesetre sok munka lesz az még, hogy tényleg higgyenek is neki a választók. Elvégre mégicsak MSZP-s, és a szociktól úgysem számíthatunk semmi jóra…

A párt egyébként még tényleg rendesen keresztbe tehet Botkának. Oké, hogy most miniszterelnök-jelöltjének választotta, de vajon tényleg érdeke a párt vezetőinek és erősembereinek, hogy Botka megerősödjön? Nem lehet, hogy azért jelölték most, hogy szépen a nyakába varrják a többi párttal való egyeztetés feladatát, amiben szépen elhasználódik, és ősszel mint kudarcos jelölt leváltásra kerül? A többi párttal való egyeztetés borítékolhatóan nehéz lesz, az egyes számú akadály nyilván Gyurcsány Ferenc, akinek esze ágában sincs lemondani a vágyról, hogy ő legyen a liberális és baloldali tábor legbefolyásosabb vezetője. Ebben az egész összefogósdiban, koordinálósdiban el lehet fáradni és használódni. Ha Botka az elkövetkező fél évét azzal tölti, hogy Ferivel viaskodik, Bokrosnak üzenget, Fodor Gáborral levelezik az ÉS hasábjain, akkor egy villanyoszlopnál nem lesz vonzóbb miniszterelnök-jelölt.

Botkának csak egy esélye van – kockázatosabb, mint a bejáratott recept, de a siker ígérete is nagyobb: hagy most csapot-papot, és elkezdi járni az országot, hogy bemutassa mindenkinek, mit is jelentene az egyenlőség programja Magyarország számára.

Botka most miniszterelnök-jelölt, de egyaránt ki van szolgáltatva az MSZP levitézlett elitjének és az ellenzéki térfél többi politikusának is. Őket nem fogja tudni maga mellé állítani hatmillió tárgyalási forduló után sem, ha nincs mögötte valamilyen kézzel fogható erő. A polgárok ereje.

A szegedi polgármesternek tehát saját országos bázist – ha úgy tetszik: mozgalmat – kell építenie, amely csak az ő nevéhez, és nem a pártjáéhoz tartozik. Csak így kényszerítheti utóbbit arra, hogy ténylegesen kiálljon mellette, ne pedig hátba szúrja őt az első adandó alkalommal. És a többi ellenzéki pártot is csak így kényszerítheti arra, hogy ne az egymást felemésztő pozícióharccal töltsék el a jövő tavaszi választásokig fennmaradó időt.

Mindez persze csak egy gondolatkísérlet, amiben rengeteg a „ha”. Ha Botka tényleg komolyan gondolja az egyenlőség programját, ami nagyon hiányzik Magyarországon. Ha készen áll erre a feladatra. Ha tényleg ki akar lépni az elmúlt időszak megszokott sémáiból, ahogyan írja is. Ha a kezdeti programterv után hitelesen el tudja mondani, milyen konkrét lépésekkel valósítható ez meg. Ha tényleg egy életképes, győzelemre képes baloldali politikát akar, és nem csak kényelmes helyeket az ellenzék soraiban. És ha belátja, hogy hosszú távra kell építkeznie, és őszintén kell beszélnie az emberekkel. Mert semmilyen új és tiszta erő, de semmilyen összefogás sem pótolhatja ezt.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.