Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Magyarország attól erősödik, hogy nem halnak éhen a szegény gyerekek?

Ez a cikk több mint 7 éves.

Miközben a napokban repkednek a mínuszok, ma kormány új plakátkampányt indított. „Magyarország erősödik, ingyenes étkezés 318 ezer gyermeknek” feliratú plakátokat helyeztek ki az utcákra. Kicsit furcsa logika az ország erősödéseként elkönyvelni, hogy a rászoruló gyerekeknek adunk ingyenes étkeztetést. Talán ennek inkább természetesnek kéne lennie. Az meg csak hab a tortán, hogy óriási változás nem történt a téren az elmúlt években.

15826368_10154865934386228_5942873880198316779_n.jpg

olvasónk fotója

Bár a kormány szereti azt állítani, hogy megoldotta a gyermekéhezés problémáját, azért ez nem teljesen igaz.

Míg a kormány 318 ezer gyerek ingyenes étkeztetéséről beszél, ennél több gyerek van az országban. A KSH becslései szerint 368 ezer 4 év alatti, 375 ezer 4 és 8 év közötti, 588 ezer 8 év és 14 év közötti gyerek él ma Magyarországon. Ennek a 318 ezer kb. a negyede, miközben tudjuk, hogy a gyerekek jóval több mint negyede él nagyon nehéz körülmények közt. Sajnos azt is feltételezhetjük, hogy az állami támogatás nem mindig a legszegényebb családokat éri el. És hát az, hogy a gyerekek negyede ingyen étkeztetéshez jut, nem olyan nagy siker, amire mellünket kellene döngetni. Persze jó dolog, csak nem siker, ez még nem jelenti Magyarország erősödését.

Másrészt a kormány szereti hangoztatni, hogy mennyire megemelte a gyermekétkeztetésre szánt összeget. Míg 2010-ben az állam csak 25, 2015-től kezdve már 72 milliárdot költött erre. Csakhogy ez a növekedés csak minimális plusz forrást jelent. Arról van szó, hogy korábban az önkormányzatok állami dotációból oldották meg a rászorulók étkeztetését. A dotáció csökkenésével, az önkormányzatok módszeres kiürítésének következményeként viszont ezt a tevékenységet már a központi állam végzi, a pénz nem folyik át az önkormányzatokon. Ha viszont a korábbi támogatási összegeket nézzük, akkor csupán pár milliárdos a plusz forrás, amit az állam erre szán. Persze a plusz milliárdoknak is örülni kell, csak ez nem oldja meg a problémát.

Márpedig a probléma létezik. Bár különböző számok ismertek az alultáplált, vagy nem rendszeresen étkező gyerekek számát illetően, egy tavaly készült tanulmány 30-50 ezerre tette a rendszeresen, 200 ezerre az időszakosan éhező gyerekek számát. Az ingyenes étkeztetésre pedig ennél is többen szorulhatnak rá: az eurostat szerint 2015-ben a magyar gyerekek 36.1%-a volt szegény, vagy veszélyeztetett.

Van egy nagy hibája is annak a gyerekétkeztetésnek, amit a kormány szervez, ez pedig az, hogy ez egy iskolai étkeztetés. Így egyrészt kimaradnak azok belőle, akiket a szüleik nem járatnak iskolába, másrészt pedig csupán az iskolaidőre érvényes ez az étkeztetés. Bár van, ahol a szünidőre is megoldják, de a legszegényebb településeken ez pont nem jellemző. Ráadásul egyszeri étkezésről van szó, a legszegényebb gyerekek este éhen maradhatnak, és a rendszer arra sem nyújt megoldást, ha valaki reggel éhesen indul az iskolába.

A gyerekétkeztetés megoldása pedig nem csupán humanitárius okokból fontos, hanem azért is, mert a rendszertelen, nem tápláló étkezés, az alultápláltság rontja a koncentrációt, a tanulás és a minőségi munkavégzés lehetőségét. A gyerekétkeztetés, illetve a szegények ételhez juttatása azért is fontos, hogy a rossz anyagi helyzet miatt ne szakadjanak le a fiatalok még durvábban, már az életük kezdetén.

Ezért kéne a gyerekszegénységet, és általában, a szegénységet komolyan venni, nem pedig hamis propagandaként kiplakátolni az utcára, hogy győztünk.

Magyarország ugyanis akkor erősödne valójában, ha biztosítaná minden egyes állampolgárának a lehetőséget a felemelkedésre. Ez viszont csak a szegénység kitartó és módszeres felszámolásával, a lakhatás és a megfelelő életkörülmények támogatásával, az oktatás, főként a közoktatás megerősítésével lenne lehetséges.

Ez pedig közös érdekünk, ugyanis a szegénység évente tízezrével veszi el a lehetőséget tehetséges gyerekektől, hogy kiművelt emberfőkké, a közösség hasznos és elégedett tagjaivá váljanak, márpedig ezek a hiányzó emberek azok, akik a közös felemelkedésünk zálógai lehetnének.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.