Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A terrornak nincsenek győztesei

Ez a cikk több mint 8 éves.

Tegnap Ankarában lelőtték az orosz nagykövetet, Berlinben egy teherautó egy karácsonyi vásárba hajtott, és 12 embert megölt, Zürichben egy iszlám mecsetben lövöldöztek, ahol hárman súlyosan megsérültek, éjszaka pedig az Egyesült Államok ankarai nagykövetségénél lövöldözött egy támadó.

js107738965.jpg

Fotó: Fabrizio Bensch/Reuters

Egy olyan nap után, mint december 19, végtelenül felesleges szítani az indulatokat. Inkább a gyásszal kell foglalkozni és azzal, hogy ne szolgáljuk ki az erőszaktevőket, a terroristákat a pánik- és félelemkeltéssel, az indulatok korbácsolásával.

A berlini elkövető feltehetően a menekültek között, álnévvel érkezett Németországba, így már fel is hangzik a kórus, hogy a menekültek a tegnapi nap gyilkosai. De ha Zürichben szerencsétlenebbek tegnap az emberek, akkor a muszlimok lennének az áldozatok, és a média egy másik része ülne győzelmi tort az igaza felett?

Tegnap mindenki veszteséget szenvedett a világnak ezen a részén, gondoljon bármit, legyen a világpolitikai színpad bármely harcosának követője, rajongója. Legyen bármilyen eszme híve. És pont a tegnapi nap mutatja meg, hogy az erőszak növekedése, az indulatok szítása, jöjjön bármely oldalról is, mindannyiunknak csak rosszat fog hozni.

Teljesen felesleges a tegnapi nap után menekültezni, ahogy teljesen felesleges szélsőjobboldalozni, ahogy teljesen felesleges oroszozni, töröközni vagy amerikaizni.

Ha letennénk szemüvegünket, amelyen át a saját politikai elképzelésünk győzelmébe vetett hittel látjuk a napi történéseket , észrevennénk, hogy a tegnapi nap után rosszabb lett a német menekülteknek, jogos félelmet érezhetnek a muszlimok, a nem muszlimok, a németek, az európaiak, a törökök, az oroszok és az amerikaiak egyaránt. És jelenleg nem a vallásunk, a bőrszínünk, a nemzetiségünk köt össze minket, hanem a félelmünk az ilyen támadásoktól.

Megakadályozni ezeket pedig nem azzal lehet, ha egy-egy ember gaztettéért egész népekre vagy vallásokra mutatunk, hanem ha a gyilkosokra, az elkövetőkre mutatunk, ha megharcolunk közösen a félelmeinkkel szemben a szabadságunkért és a biztonságunkért. Ha megértjük, hogy muszlim és német, svájci és menekült, amerikai és orosz közös érdeke, hogy közösen cselekedjen, megvédve mindannyiunk és saját közösségünk.

Ma nem az a sajtó és a politika dolga, hogy azt kiabálja, nekem volt igazam, ők a gyilkosok, hogy üdvrivalgásban törjön ki, saját igazságát megtalálva emberek halálában. Hanem hogy megnyugtassa az embereket, felhívja a figyelmet a hibákra és kijavítsa őket, és újabb intézkedéseket hozzon a szabadságunk és biztonságunk védelmében. Nem egy-egy csoport biztonsága és szabadsága védelmében, hanem mindannyiunkéért.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.