Egyszerre kapott nyilvánosságot két Római-parttal kapcsolatos hír. Az egyik szerint a partot már decemberben, a partra tervezett mobilgát terveinek elkészülte előtt feltúrnák. A másik szerint Tarlós István ideiglenesen leállítja a feltételezhetően 800-1000 fa kivágásával járó munkálatokat. Az egyidejűség sokatmondó: ha a part feltúrásáról szóló dokumentumok nem szivárognak ki, egy nap minden bizonnyal arra ébredtünk volna, hogy hiába utasítja el a lakosság a fejlesztést, a város utolsó természetes partszakasza immár nem a budapestieké.
(Fotó: Berecz Valter / 24.hu)
A Római-part körüli konfliktus lényege rendkívül egyszerűen összefoglalható. Az egyik oldalon azok állnak, akik úgy szeretik a partot, ahogy van, a másikon pedig azok, akik szeretnének belőle nagyon sok pénzt csinálni.
(A hírek szerint a Kopaszi gátra építendő toronyház engedélye mellé a Római-partot is Garancsi István, Orbán Viktor kedvenc oligarchája nyerte meg.) A part Budapest egyik legjobb hangulatú, egyedi pihenőhelye: sokan járnak ide a környékről és az egész fővárosból kutyát sétáltatni, kacsát etetni, fröccsözni, frizbizni, evezni, élvezni a folyó budapesti szakaszának egyetlen fövenyes részét.
És éppen a part rendkívüli adottságai miatt a Duna és – a Nánási- és a Királyok útján elhelyezkedő – a lakóövezetet védő gát közötti, 2-300 méteren húzódó hullámtér kínálja magát az ingatlanfejlesztőknek. A befektetéseket azonban akadályozza, hogy a hullámtérbe árvízvédelmi okokból nem lehet lakóparkot, irodaházat építeni. A terület üdülőövezet, az ide építhető épületek maximális magasságát szabályozó kerületi rendeletet 2001-ben 7 és félről 11 méterre emelték, ami után meg is kezdődtek a – szabályozásokat így is lazán kezelő – építkezések. Ennek köszönhetően ma több hotel áll a parton, és valójában sokaknak lakóhelye a hullámtér, még ha ez elvben nem lenne lehetséges. És persze minél inkább be van építve a terület, annál inkább lehet a közvélemény számára magától értődő igényként tálalni a tulajdonosok életének és tulajdonának védelmét.
A sokéves vitát zárná le a közvetlenül a partra épített mobilgát, amely – legalábbis szándékai szerint – az árteret védené az ártól, és feloldaná az ingatlanfejlesztés előtt álló korlátokat. És egyszersmind felszámolna mindent, ami jelenleg a Római-partot jelenti.
A gát megépítése az ártéri erdő legyalulásával járna, a jelenlegi fövenyes-kavicsos partot mesterséges töltés váltaná fel, és a jelenleg a sportéletre és a ma még sokak számára viszonylag megfizethető kikapcsolódásra épülő szolgáltatások várhatóan a mobilgát által lehetővé tett ingatlanfejlesztések célközönsége, az új, „fizetőképes” lakosság igényeihez igazodnának.
A Római-parti közösségszervezést végző aktivistákkal októberben készítettünk interjút
Arról nem is beszélve, hogy – ahogy Tarlós István főpolgármester is elismerte – a mobilgát árvízvédelmi szempontból egyáltalán nem megnyugtató, sőt, rendkívül kockázatos megoldás. Amennyiben megépülne, a Nánási-Királyok útján húzódó fővédvonalat – mobilgát ide vagy oda – meg kell erősíteni.
A Római-partot tehát elvennék tőlünk, hogy a haverok hoteleket és luxusingatlanokat építhessenek a hullámtérbe. Az ártéri fejlesztések méregdrága védelme pedig természetesen közfeladat: ki tenné ki honfitársait az ár veszélyeinek? A haszon a haveroké, a kockázat mindenkié.
Az érvek, és a helyiek szempontjai persze nem számítanak, holott a mobilgát ellen látható és erős összefogás alakult ki a különböző helyi társadalmi szervezetek és a lakosság közt. A Fák a Rómain Facebook-csoport által meghirdetett október 9-i tüntetésen több ezer felháborodott helyi lakos vett részt, és követelte a part jellegének megtartását, és közösségi tervezést, vagyis azt, hogy a partot a part használóinak szempontjai alapján fejlesszék. A tüntetés pedig nem az első jele volt annak, hogy a főváros politikai vezetése számára fájdalmas költségekkel járhat, amennyiben a partot átengedi a befektetőknek.
Budapest vezetése a kialakuló tiltakozásokra a Nemzeti Együttműködés Rendszerében szokványosnak nevezhető módon reagált. Noha Tarlós legutóbb még arról beszélt, vizsgálják a mobilgát alternatívája, vagyis Nánási-Királyok útja-fővédvonal megerősítésének lehetőségét, amint egy hete kiderült, ez csupán porhintés volt. Amint egy kiszivárgott dokumentum tanúsítja, a jelenleg a parton végigfutó, és a mobilgát megépítését akadályozó, Budapest vízellátásának nagy részét biztosító SENTAB-vízvezeték cseréjét már decemberben megkezdték volna, titokban. A vezetékkel az egyetlen baj az, hogy a mobilgát útjában áll. Annak a mobilgátnak, amely amúgy jelenleg – hiába harsogják évek óta a fejlesztés szükségességét, és az árvízveszélyt, hiába szórják tele a partot nyilvánvalóan torz, irreális látványtervekkel – továbbra sem több, mint egy ötlet: a főváros korábban több tervet is visszadobott, mert képtelenek voltak kezelni kulcsproblémákat. Az is kérdéses, hogy lehetséges-e egyáltalán árvízvédelmi szempontból kielégítő tervet készíteni.
Azonban a vízvezeték nyomvonalán lévő 800-1000 fa kiirtásával a mobilgát ellenzői éppen ennyi érvet is veszítenének a pusztítás ellen. A part pedig építkezési területté változna, ami azt az érzést kelthetné a part barátaiban, hogy a meccs elveszett. Nem véletlenül hívják a tiltakozók a vezetékcserét a mobilgát trójai falovának.
A Maradjanak a fák a Rómain csoport most vasárnapra is szervez közösségi programot a partra!
A szokásos, közérdekre rájátszó vízvezeték-trükk végtelenül ócska és aljas húzás, mégis: ha a kérdés nem az, hogy mit akarnak az emberek, hanem az, hogy hogyan lehet az emberek akaratát kijátszani, könnyen alakulhat úgy, hogy a dolgok végül ilyen trükkökön dőlnek el.
Ez is azt mutatja, nem érdemes abban reménykednünk, hogy a főváros jobb belátásra tér. Ha a mobilgáttal járó árvízvédelmi kockázatok el is bizonytalanítják a főpolgármestert, a befektetők és fajsúlyos politikai szereplők növekvő nyomásának előbb-utóbb meg fogja adni magát. Ezért nagy győzelem a vezeték körüli munkálatok leállítása: azt mutatja, hogy Budapest vezetése fél a nyilvánosságtól, fél attól az ellenállástól, amit a partért küzdő emberek képesek kifejteni.
A kérdés a Római-parton is az, hogy képesek vagyunk-e megvédeni az életminőségünk, vagy éppenséggel az életünk szempontjából kulcsfontosságú tereinket a gyarmatosító tőkés érdekektől és az azt kiszolgáló politikai rezsimtől. Képesek vagyunk-e legalább részben érvényt szerezni annak a meggyőződésünknek, hogy a város nem a fizetőképes keresletre utazó, a várost saját érdekük szerint alakító ingatlanfejlesztőké, nem is az általuk kitartott politikusoké, hanem mindannyiunké. Legyen szó a Városligetről, Józsefváros központilag irányított dzsentrifikációjáról, luxushotel kedvéért kiebrudalt hajléktalan nőkről, vagy a Római-partról.
És ahogy a 2024-es Budapesti Olimpia rémálma egyre inkább a valósággá válik, úgy lesz egyre nagyobb jelentősége minden küzdelemnek, amit egy négyzetméternyi „fejlesztésre” alkalmas területért folytatunk. A Római-parton egyelőre sikerült megállítani a nyomulást, de ahogy Keleti Péter kabinbérlő az október 9-i tüntetésen elmondta, „ha azt halljuk, csőcsere, azonnal feküdjenek a gépek elé!” Könnyen lehet, hogy valami ilyesmire lesz szükség.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.
