Kedves barátaim. Pár személyes szó.
Amit az egész világhelyzetről gondolok az amerikai elnökválasztás tükrében, azt leírtam (még a múlt héten) a nemsokára megjelenő Magyar Narancsban, ezt elolvashatjátok holnap, itt nem foglalom össze.
Az nem baj, hogy Hillary Clinton vesztett. A baj az, hogy a létező liberális kapitalizmus ennyire volt képes: hogy ne legyen több, mint a kisebbik rossz, de azért nagyon, nagyon rossz. Bernie Sanders talán nyerhetett volna, de nem hagyták. (Erről lásd ezt a régi, ám érdekes cikket.)
Mint mindenki tudja és már el is mondta ma reggel, Donald Trump megválasztása egy sorozat része, a görögországi és spanyolországi baloldali szocialista kísérlet összeomlása, Anglia kilépése Európából, a szélsőjobboldal megerősödése Franciaországban és másutt, a közép-kelet-európai autoritárius rezsimek, „menekültválság”, Erdoğan, Putyin, Narendra Modi, stb., stb.: az etnicizmus győzelme mindenütt, a polgári liberális rendszerek bukása.
Nekünk most az antikapitalista baloldalon nem az a dolgunk, hogy avval hencegjünk: megmondtuk előre, hogy baj lesz; hiszen láttuk, hogy baj van.
Az a dolgunk ezekben a sötét időkben, hogy indokolatlan derűlátás nélkül, szerényen, lehetőleg nyugodtan, de kitartsunk elveink és kritikai módszereink mellett, folyamatosan fölülvizsgálva hagyományainkat és elméleti örökségünket. Szilárdan. A fölületes hétköznapi politizálás funkciója elenyészik.
Ne áltassuk magunkat: bár nem vagyunk liberálisok, a liberálisok veresége részben a mi vereségünk is, a fölvilágosodás gondolatának és gyakorlatának végleges fölbomlása a mi tragédiánk is, akármennyire szembenállunk a liberálisokkal.
Immár világosnak kell lennie, amint már számos történelmi alkalommal kiderült, hogy a szélsőjobboldali győzelmekkel szemben – hiszen ez nem az első eset elvégre – a polgári szabadelvűség nem gyógyszer. Soha nem volt elvárható, hogy a munkásosztály tartósan a liberális kapitalizmus mellé álljon, hiszen ez ellenkezik elemi érdekeivel és osztályösztönével. S amint azt Walter Benjamin megmondta az 1930-as évek elején: a szocialista-kommunista baloldal kudarcából nem kerülhet ki győztesen a „polgári demokrácia” (amely nem lehet demokratikus), hanem csak a kapitalizmus rasszista és elnyomó változata. A helyzet ma más, mint akkor volt, de ismét a hatalmas, instabil, veszedelmes, a represszív tömegpszichológiára támaszkodó ultrakapitalizmus nyerhet csak, ha nincs antikapitalista – azaz szocialista – alternatíva, ami most annyira se valóságos, mint az 1930-as években volt.
Ezért az alternatíváért érdemes csak élni és halni, más lehetőség nincs. Az út hosszú lesz, és lehet, hogy csak a semmibe, a teljes bukásba vezet. A mi kérdésünk nem az, hogy mi lesz, hanem az, hogy mi a helyes.
Az, hogy ellenségeink diadalmaskodnak, nem újdonság. Most teljes joggal örülnek és bizakodnak. Az egész földgolyón nekik vannak a legnagyobb sikereik. Ebből arra következtetnek, hogy nekik van igazuk. Mintha a hatalom érv lenne bármire is. De maguk mellé állították a többséget, és ez bizony keserű pirula, amelyet habozás nélkül le kell nyelnünk.
És higgadtan folytatnunk kell a munkánkat, amely sajnos akkor is föld alatti, ha egyelőre még nem vagyunk formálisan betiltva.
Vigyázzatok magatokra.
Szeretettel, Gazsi
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
