Letartóztattak és ki akarnak toloncolni egy iraki egyetemistát Lengyelországból. Az egyetlen bűne, hogy nem kívánt együttműködni az őt megzsaroló és ráadásul teljesen amatőr titkosszolgálattal. Egy jogállamban elvileg elképzelhetetlen történet következik, ami mégis megtörténhet ma, Európában. Főleg akkor, ha semmi sem gátolja az intézményesült rasszizmust és idegengyűlöletet, és kontroll nélkül működhetnek az állam védőszárnyai alatt a feladatuk ellátására alkalmatlan szervek, például a titkosszolgálatok. És ez a veszély ma nem csak Lengyelországban fenyeget.
Kép a „Szolidarítás Amerrel” Facebook-oldalról
Ameer Alkhawlany, iraki doktoranduszhallgató biológiát tanul Krakkóban, és a lengyel hatóságok alkalmatlanságát és rasszizmusát ötvöző halálos kombináció áldozatává vált. Őrizetbe vették a múlt hónapban, azóta fogva tartják, és most kitoloncolás fenyegeti. Letartóztatásának okát még nem tudjuk, de erős a gyanú, hogy valami köze lehet ahhoz, hogy nem volt hajlandó együttműködni a lengyel titkosszolgálatokkal (ABW). Júliusban a pápa lengyelországi látogatása előtt környékezték meg ügynökök, hogy szivárogjon be lengyel városok muszlim közösségeibe. Csak a hatóságokra gyakorolt erős nyomással érhetjük el, hogy az ártatlan egyetemista kiszabaduljon börtönéből, és megakadályozzuk, hogy elűzzék az országból, ahova élni és tanulni érkezett.
Idén júniusban a lengyel kormány bevezetett egy igen szigorú antiterrorista törvényt, melynek értelmében bárkit le lehet tartóztatni és két hétig fogva lehet tartani anélkül, hogy vádat emelnének ellene. Ez különösen veszélyes a külföldiek számára: a külföldiekről szóló törvény értelmében ugyanis a hatóságok meghosszabbíthatják külföldiek fogva tartási idejét, valamint anélkül dönthetnek a kiutasításukról, hogy megindokolnák, amennyiben ez „a közrend vagy a közbiztonság fenntartása” érdekében történik. Mondanunk sem kell hogy akiken ezt alkalmazzák, tipikusan a Közel-Keletről, a Kaukázusból és Közép-Ázsiából származnak. A muszlim többségű országokból érkezők általában csereprogramokban résztvevő egyetemisták vagy egyetemi oktatók, és a média számos olyan esetről beszámolt, amikor megkörnyékezte és megzsarolta őket a titkosszolgálat, hogy így kényszerítse őket együttműködésre .
Mindez egy olyan országban történik, ahol a közbiztonságot nem fenyegeti komoly veszély, így a hatóságok kétségbeesetten keresik azokat „terrorcselekményeket”, amelyektől megvédhetik a lakosságot.
Az elmúlt időszak legkeményebb ilyen „terrorcselekményei” a következők voltak: egy lengyel származású, jobboldali politikai nézetű férfi házilag készített robbanószerkezetének felrobbanása és két üres rendőrautó megrongálása. Sajnos ugyanebben az országban az idegengyűlölet korábban nem látott magasságokba tör, mindennaposak a rasszista támadások, és a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt irányította hatóságok nem szégyellnek együttműködni szélsőjobboldali szervezetekkel mind helyi, mind országos szinten. A több európai országból ismert muszlimellenes őrület Lengyelország esetében különösen abszurd, hiszen itt csak nagyon apró muszlim közösségek vannak, Lengyelország ráadásul elutasította a nemrég a Közel-Keletről érkező menekültek befogadását is.
A helyzet különösen siralmas a közbiztonság terén. Antoni Macierewicz, Jarosław Kaczyński régi barátja a jelenlegi védelmi miniszter, így a titkosszolgálatok irányítója is egyben. Különös és potenciálisan rendkívül veszélyes keverékét mutatja a üldözési mániának, az ortodox katolikus vallásosságnak, miközben egyszerre megszállottja a nyugati és az orosz kulturális és katonai fenyegetésnek, gyanús kapcsolatok fűzik az orosz titkosszolgálatokhoz, és teljességgel nélkülözi a szakmai hozzáértést. Az általa vezetett titkosszolgálat olykor az elnyomás rettegett intézményének tűnik, máskor pedig egy rakás szélsőjobboldali tinédzsernek, akik túl sok akciófilmet néztek, és váratlanul hatalmat kapnak, hogy más emberek életével és jövőjével játszanak.
Ami Ameerrel történt, kiválóan példázza mindezt. A belügyi szolgálatok több alkalommal keresték Ameert, és próbálták meggyőzni, hogy működjön együtt. Először azt akarták, hogy a krakkói muszlim közösségbe épüljön be, és szerezzen információkat a tervezett akciókról, a közösség tagjainak lakhelyéről és még a jövedelmükről is. Amikor ezt megtagadta, mondván, hogy ateista, és nem is tudja, hogyan kéne viselkednie egy mecsetben, új feladatot találtak ki neki: utazgasson az országban, lépjen kapcsolatba közel-keletiekkel, és szerezzen tőlük információkat.
Az ügynökök a kezdetektől kegyetlen és durva módszerekkel próbálták beszervezni, ráadásul teljes inkompetenciával: azok a külföldiek, akik után Ameernek kémkednie kellett volna, nem is beszéltek az Ameer által ismert nyelveken; az ügynökök nem hitték el, hogy egy iraki állampolgár ateista lehet; folyton összekeverték az információkat, amiket Ameer mondott nekik saját magáról. Mindeközben azzal fenyegették, hogy csak tőlük függ, hogy Ameer meg tudja-e hosszabbítani a tartózkodási engedélyét. De Ameer nem engedte, hogy megfélemlítsék vagy elbizonytalanítsák, és következetesen elutasította az ajánlataikat.
Egy ideig úgy tűnt, mintha mi sem változott volna: Ameer elutasítása ellenére meghosszabbították szeptemberben a tartózkodási engedélyét 2017 január végéig. De hamarosan bekövetkezett a drámai fordulat: október 3-án Ameert elfogta a határőrség, a bíróságra vitték, amely azonnal döntött a letartóztatásáról és a kitoloncolásáról – ez a döntés egyben a teljes schengeni övezetből való kitiltással is jár 5 éven keresztül. A bírósági döntés alapjául semmi bizonyíték nem szolgált, egyedül a titkosszolgálatok vezetőjének javaslata.
Ha bárki kételkedett volna Ameer letartóztatásnak okában, most meggyőződhetett. Letartóztatásának másnapján ugyanis meglátogatta Ameert két „ügynöke”, akik értésére adták, hogy letartóztatása büntetés az együttműködés megtagadásáért.
Az ügynökök azt is közölték, hogy ugyanez fog történni Ameer fivéreivel – egyikőjük Lengyelországban, másikuk Németországban tanul. Természetesen Ameernek megtiltották, hogy beszéljen erről a látogatásról, vagy bármiről, amit az ügynökök tettek .
Kezdetben Ameer hallgatott abban reménykedve, hogy az ügyet egyszerűen el lehet intézni jogi úton. Volt egy hete, hogy a letartóztatása ellen, és két hete, hogy a kiutasítása ellen fellebbezzen. Noha a bíróság nem mondta el neki, hogy joga van a védelemhez, a fivére szerencsére hamar felbérelt egy ügyvédet. Az ügyvéd be is nyújtotta a fellebbezést a letartóztatás ellen, annak ellenére, hogy Ameer maga 4 nappal a határidő lejárta után kapta csak meg az ítélet arab fordítását.
Ameer letartóztatásának pontos okát ekkor még mindig titokban tartották, még az ügyvédje sem tudhatta meg. Homályosan csak annyit közöltek az ügyvéddel, hogy az ügyfele viselkedése veszélyeztette a lengyel közbiztonságot. A lengyel titkosszolgálat viszont még csak nem is színlelte, hogy maga is hinne az abszurd vádban: Ameer szobáját át sem kutatták, fivéreit, barátait, tanárait ki sem hallgatták.
Két hét múlva került sor a fellebbezésről való döntésre, miközben Ameer még mindig őrizetben volt. A titkosszolgálat közölte Ameer letartóztatásának addig titokban tartott okát a bíróval, de azt továbbra sem tudhatta meg senki más. Érdekes módon a bírósági döntés, amely elutasította a fellebbezést, nem hivatkozott erre a szigorúan titkos információra, bármi is volt az, valószínűleg annak banalitása miatt. Az indoklásban ugyanis a következőt olvashattuk: „az első fokon eljáró bíróság ösztönösen döntött”, és ez az ösztönös ráérzés elegendőnek bizonyult a letartóztatásról szóló döntés meghozatalához. Belátva a helyzet reménytelenségét, Ameer úgy döntött, nyilvánosságra hozza kapcsolatát a titkosszolgálattal, de ez semmin sem változtatott.
Ebben a kafkai helyzetben tehát a vádlott és képviselője nem tudhat meg semmit a vádról, így fel sem készülhetnek a védelemre. Ráadásul külföldi állampolgárként Ameernek ki kell fizetnie fogva tartásának költségeit és az iraki repülőjegyet, összességében kb. 1100 eurót. Jelenleg Ameer a varsói bevándorlási hivatal döntésére vár. Az ügyvédje szerint a hivatal vezetője két héten belül hozza meg a döntést az iraki egyetemista jövőjéről.
A helyzet tehát a következő: a lengyel titkosszolgálatok letartóztattak egy ártatlan embert, kizárólag etnikai hovatartozása miatt, és őrizetbe vették anélkül, hogy bármi esélye lett volna megvédenie magát. Tették ezt azért, hogy eltüntessék a sikertelen beszervezési akció nyomait, mely akció maga is rasszista előítéleteken és zsaroláson alapult.
Ami Ameert ide juttatta, annak semmi köze tetteihez, nézeteihez vagy magatartásához. Mindennek egyetlen oka a rendszerszintű és egyéni rasszizmus.
Az egyetlen ok az intézményes hajtóvadászat a bűnbakok ellen, amire nagy szükség van társadalmi elégedetlenség idején. Ameer tönkretett élete csak egy mellékhatása a lengyel demokrácia fokozatos felfüggesztésének.
De minket nem csapnak be többször. Azt a társadalmi válságot, amivel szembesülünk, nem Ameer okozta, sem azok a külföldiek, akik Európába jönnek, hogy békét találjanak, tanuljanak, dolgozzanak és itt éljenek. A válság gyökerei mélyre nyúlnak. És valóban vannak ellenségeink, de Ameer nem tartozik közéjük. Ellenségeink azok, akik kapzsiságukkal létrehozták a válságot. Azok, akik gyűlöletet prédikáló transzparenseikkel járják városaink utcáit. Sorsdöntő, hogy egységesek maradjunk a gazdasági elnyomás ellen, éppúgy, mint a politikusok és a média által táplált nacionalizmus és idegengyűlölet elleni kiállásban. Sorsdöntő, hogy ellenálljunk minden olyan kísérletnek, amely rasszista és tekintélyelvű rendet akar társadalmunkra erőltetni. Meg kell előznünk, hogy az európai kormányok megismételjék a múlt hibáit.
Ezért kell együtt, egy emberként követelnünk: szabadságot Ameer Alkhawlanynak!
Szerzők: Hanna Gospodarczyk, Joanna Grzymała-Moszczyńska, Mateusz Trzeciak és Marta Tycner, a lengyel újbaloldali Razem párt tagjai, valamint Michał Małszycki és Katarzyna Lisikiewicz a Kolektyw Reaktortól.
A cikk eredetileg a Political Critique-en jelent meg angolul. Lengyelül is olvasható.
Fordította: Füzessi Károly
