Házassági ajánlatokkal árasztották el szerdán Brüsszelben tartózkodó európai fiatalok Paul Magnette-et, Vallónia miniszterelnökét. A belga tartomány ugyanis kedden „üzent Brüsszelnek” és a kanadai kormánynak, hogy nem kérnek az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményből (CETA). A kiélezett helyzetben péntek délig kitartottak, de kérdés, meddig állhat ellen egy 3 és fél milliós régió egy ilyen horderejű döntésben a többi állam és az Európai Bizottság nyomásának? Miért vív helyettünk is szabadságharcot Vallónia a Birodalommal szemben? Miért tüntettek százezrek az elmúlt hetekben a CETA és a TTIP ellen? Miért erősödik Európa-szerte a szolidaritás egy kicsiny belga tartománnyal?

Tüntetés idén szeptember 20-án Brüsszelben a CETA és a TTIP ellen

Előzmények

Az Európai Unió és Kanada között 2009-ben kezdődtek meg a tárgyalások az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményről (CETA). Két évvel ezelőtt elvileg le is zárultak, és az Európai Bizottság közzé is tette honlapján az egyezmény szövegét. Hasonló nemzetközi egyezményeknél ilyenkor az a szokás, hogy megtörténik a szöveg „jogi átfésülése”, és ezt követően aláírják, majd elindul a ratifikálási folyamat. Csakhogy, időközben egyre erősödött Európa-szerte az  ellenállás a CETA-hoz nagyon hasonló, másik transzatlanti kereskedelmi egyezménnyel, a TTIP-pel (EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény) szemben.

A legtöbb kritika a tervezett befektető-állam vitarendezési mechanizmussal (investor-to-state dispute settlement – ISDS) szemben merült fel. Ez a rendszer lehetővé tenné, hogy a nagy, jellemzően multinacionális cégek egyfajta „offshore bíróságon” perelhessék azokat a kormányokat, amelyeknek döntései gazdasági érdekeiket sértik. Például akkor, ha állampolgáraik egészségének vagy környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket vagy jogszabályokat, ezeket e speciális fórumokon megtámadhatják a károsult vállalatok.

A tiltakozások hatására az Európai Bizottság arra kényszerült, hogy leállítsa a TTIP befektetésvédelmi fejezetének tárgyalásait, majd egy internetes konzultációt kezdeményezett  az ISDS-ről. Az ilyen uniós konzultációk történetében szokatlanul sokan, közel 150 ezren mondtak véleményt, s 97%-uk egyértelműen nemet mondott az ISDS-re. Erre válaszul a Bizottság néhány apróságot megváltoztatva átnevezte az ISDS-t befektetési bírósági rendszerre (Investment Court System – ICS). Nagy meglepetésre, a CETA-tárgyalások lezárása után másfél évvel, idén februárban, az egyezmény befektetésvédelmi fejezetét teljesen kicserélték – ebben a fázisban teljesen szokatlanul –, és az ISDS-t felváltaná Brüsszel a befektetési bírósági rendszerrel.

Szégyenlősen

A CETA-ra igazából csak azután kezdett felfigyelni az európai civil társadalom, hogy 2013 nyarán megindultak a tárgyalások az EU és az Egyesült Államok között a TTIP-ről. Addigra viszont a CETA tárgyalásai – nagyrészt zárt ajtók mögött, a társadalom kizárásával – lényegében már le is zárultak. Ráadásul nagy trükkösen mindkét egyezmény neve elrejti valódi természetüket. Az elmúlt két évtizedben a „szabadkereskedelmi egyezmény” elnevezés már nem túl szalonképes, ezért a Kanadával megkötendő egyezményt Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezménynek (Comprehensive Economic and Trade Agreement – CETA), az EU-USA egyezményt pedig Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségnek (Trans-atlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) nevezték el.

A multik hatalomátvétele

A titkolózásra természetesen meg is volt az okuk. E két egyezmény ugyanis elsősorban már nem arról szól, mint a klasszikus kereskedelmi egyezmények, vagyis, hogy lecsökkentsük a vámokat, ugyanis ma már szinte elhanyagolható mértékűek a vámok az óceán két partja között. A CETA és a TTIP elsősorban arról szól, hogy még több hatalmat biztosítsanak a multinacionális cégeknek, eltakarítva mindent a profitnövelési célkitűzéseik útjából. Ezért, ahogy mondják, fel kell számolni a „nem-vámjellegű kereskedelmi korlátokat” – vagyis az egészségünk, az élelmiszerbiztonság, környezetünk illetve a munkavállalók védelme érdekében meghozott jogszabályokat, intézkedéseket.

A cél ugyanis az, hogy egy adott termék szabadon forgalmazható legyen az óceán mindkét partján, függetlenül attól, hogy esetleg azt rákkeltő hatása miatt Európában jelenleg nem engedélyeznék. A szabályozás összehangolásáról, „harmonizálásáról” beszélnek, ami akár még jó is  lehetne, ha az egyezmények hatására erősödne a környezetvédelem és élelmiszerbiztonság, de sajnos a meghirdetett célkitűzések ennek ellenkezőjét szorgalmazzák: a CETA és a TTIP egy lefele irányuló szabályozási spirált (race to the bottom) indítana el. Ezt szolgálná a mindkét szövegben megjelenő „szabályozási együttműködés”.

Ezen felül a már említett a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (és annak „megreformált” változata, a befektetési bírósági rendszer) lehetővé teszi a külföldi befektetők számára annak kikényszerítését, hogy az adott kormány visszavonjon egyes intézkedéseket, esetleg mégis kiadja az engedély egy környezetpusztító beruházásra vagy az „elmaradt haszonra” hivatkozva sok százmilliós vagy milliárd dolláros kártérítést fizessen. Azaz a cégek akár  egyetlen kapavágás nélkül is busás haszonra tehetnének szert, az adófizetők pénzén.

Hogy ez nem csupán elméleti veszély, azt számos eset példázza, amikor már létező meglévő egyezmények részét képező, hasonló befektető-állam vitarendezési mechanizmus alapján pereltek be a multik egyes kormányokat. Az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) alapján indított ISDS-perek miatt a kanadai kormány több mint 170 millió dollár kártérítést kellett, hogy fizessen amerikai cégeknek, míg Mexikó több mint 200 millió dollárral kellett hogy gazdagítsa az ellene pert indított amerikai cégeket. Ráadásul miután néhány ilyen pert sikerrel megnyertek az amerikai cégek, már az is sokszor elrettentő hatásúnak bizonyult, amikor egy-egy újonnan tervezett környezetvédelmi jogszabály meghozatala előtt New York-i ügyvédi irodák ügyfelük nevében perrel fenyegették meg a kanadai döntéshozókat.

Hasonlóképpen látható volt, hogy visszafogja a jogalkotást az is, amikor a Philip Morris dohányipari óriás egy hongkongi leányvállalatán keresztül beperelte Ausztráliát a dohánytermékekre kötelezően előírt egyencsomagolás miatt. Ebben az ügyben csak az ügyvédi költség 50 millió dollárba került az ausztrál kormánynak (vagyis az adófizetőknek), ráadásul a per hatására Új-Zéland elhalasztotta egy hasonló intézkedés bevezetését. Ezzel sikerült elérniük, hogy a cég további éveken keresztül ugyanúgy forgalmazhassa a cigarettáit, dollár százmilliókat zsebre téve, miközben emberek tízezrei betegedtek tüdőrákban. Az egyik legújabb ISDS-per keretében pedig a TransCanada olajvállalat 15 milliárd dollár kártérítést követel az Egyesült Államoktól azért, mert az Obama-adminisztráció – a lakossági tiltakozáshullámot követően – nem adta meg az engedélyt egy olajvezeték megépítéséhez.

 A multi perel, a társadalom tejel  – német dokumentumfilm

Bár az Európai Bizottság ígéretet tett arra, hogy azok a legkirívóbb esetek, amelyek mára az ISDS-ben rejlő igazságtalanságok és sérelmek szimbólumaivá váltak, a „megreformált” rendszerben nem fordulhatnak majd elő a CETA részét is képező befektető bírósági rendszer (ICS) alkalmazásával, egy kanadai és európai civil szervezetek által készített elemzés ennek ellenkezőjét bizonyítja. Az elmúlt évek öt legnagyobb port kavaró vitarendezési ügyének elemezése azt mutatja, hogy az ICS nemhogy nem  küszöbölne ki egyet sem a sok vitát kiváltó peres támadások közül, de minden bizonnyal meg is sokszorozná azok számát.

A demokrácia maradványainak felszámolása – posztdemokrácia

Az egyik fő kritika a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményekkel szemben, hogy aláássák a demokráciát, kiüresítik a demokratikus intézményeket. Lory Wallach, a szabadkereskedelmi egyezmények egyik szakértője így foglalja össze a TTIP lényegét: „a szerződés, amely a kormányok helyére az óriáscégeket ülteti.”

George Monbiot brit író a Guardian hasábjain tavaly így fogalmazott: míg a múltban a kereskedelmi egyezmények a protekcionizmus ellen léptek fel, mostanában egy újfajta védelmet (mondhatni protekcionizmust) szorgalmaznak. Valaha a szabadkereskedelmet mozdították elő vámok eltörlésével,  most a transznacionális tőke érdekeit érvényesítik, leépítve az emberi egészség, a természeti környezet, munkavállói jogok, a szegények és sebezhetők védelmét a ragadozó vállalati gyakorlattal szemben.

A legjobban talán Colin Cruch professzor ragadja meg a probléma lényegét. Ő már egy évtizeddel ezelőtt, az addigi tapasztalatok alapján is felvázolt egy folyamatot, egy új korszak, a posztdemokrácia eljöveteléről, amikor már a nemzetközi egyezmények a multinacionális cégek érdekeit védik a társadalommal szemben. Ebben a korszakban a régi struktúrák, mint például a választások és a parlament fennmaradnak, de politikai hatalommal már nem rendelkeznek. A tényleges döntések más fórumokon születnek, ahol társadalom kontrollja már nem zavarja őket: „szűk magánkörökben, ahol a politikai elit köt alkut az óriáscégek lobbiszervezeteivel.” A tervezett TTIP Colin Crunch szerint a maga a „posztdemokrácia, annak legvegytisztább formájában”, de lényegében ugyanezt mondhatjuk el a CETA-val kapcsolatban is. A befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) kapcsán pedig Colin Crunch azt írja, hogy ez már nem csupán posztdemokrácia, hanem a jogállamot is meghaladja  (post-law). Schiffer András pedig rendszeresen úgy beszél a TTIP-ről és a CETA-ról, hogy az egy „lassított puccs”.

„Jó lesz nekünk”

A TTIP és a CETA pártolói általában úgy próbálják eladni nekünk ezeket az egyezményeket, hogy attól majd növekedni fog a kereskedelem, felpörög a gazdaság és mindez jó sok munkahelyet fog teremteni. Csakhogy ezeket az állításokat nem igazán támasztják alá tanulmányok. A CETA esetében az Európai Bizottság által megrendelt egyik tanulmány szerint  0,08% GDP növekedést okozna majd az egyezmény bevezetése. Ennél pedig már az időjárás is nagyobb hatással van egy ország gazdaságára. Ráadásul, az amerikai Tufts Egyetem kutatói által készített független tanulmány viszont arra jutott, hogy a CETA hatására 200 ezer munkahely szűnne meg az EU-ban, jelentősen csökkennének a munkabérek, csökkenni fognak a kormányzati bevételek, és 0,49%-kal csökkenne a GDP az EU-ban. Összességében tehát a CETA nemcsak a gazdasági recesszióhoz fog vezetni, de növeli a munkanélküliséget, a társadalmi egyenlőtlenségeket, negatív hatással lesz a társadalmi kohézióra egy már egyébként is bonyolult és törékeny politikai helyzetben.

Míg a TTIP és a CETA esetén csak előzetes hatásvizsgálatok vannak, korábbi szabadkereskedelmi egyezményekkel (pl. NAFTA, WTO) kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek az egyezményeknek az állítólagos jótékony hatásával kapcsolatos ígéreteket fenntartásokkal kell kezelnünk. A NAFTA elfogadása előtt az amerikai kormány megrendelésére készült egyik tanulmány azzal kecsegtetett, hogy a NAFTA hatályba lépését követő első két évben 170 ezer új munkahely keletkezik az Egyesült Államokban. A NAFTA hatályba lépése óta eltelt több mint 20 év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a beígért gazdasági előnyök nem teljesültek. Csak az Egyesült Államokban több mint 1 millió (frissebb források szerint 5 millió) munkahely szűnt meg 2004-ig a NAFTA következtében, csökkentek a munkabérek, nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek.

Mexikót elárasztotta az agyontámogatott amerikai kukorica, aminek hatására több mint egymillió mexikói kistermelő, továbbá 1,4 millió mezőgazdasági munkás vesztette el megélhetését. Ennek következtében 1994 és 2013 között 6,2 millióról 12 millióra, azaz majdnem kétszeresére nőtt a Mexikóból az Egyesült Államokba áttelepülő bevándorlók száma.

A kanadaiak üzenete 

Az elemzések szerint egyes mezőgazdasági ágazatok is rosszul járnának a CETA-val Európában. Kanadában ugyanis a sertéshús árak sokkal alacsonyabbak, mint az EU-ban: hosszú éveken át 60%-kal alacsonyabbak voltak, de még 2014-ben is, annak ellenére, hogy az európai sertéshús ágazatban összeomlottak az árak, a kanadai árak 25%-kal maradtak alul. Az EU belső húspiacát eddig vámokkal védték meg az olcsóbb kanadai sertéshústól. A CETA viszont 75 ezer tonna sertéshús és 45 840 tonna marhahús vámmentes behozatalát teszi lehetővé. Hatályba lépésével a kanadai sertéshús illetve marhahús számára biztosított kvóták 12 illetve 14-szeresére növekednek a jelenlegi szinthez képest.  Amennyiben az európai húspiacot elözönlik az olcsó kanadai hústermékek, az katasztrofális hatással lehet az európai és a hazai ágazatra, még jobban csökkentve a termelők árbevételét.

Ráadásul a NAFTA-val kapcsolatos kanadai tapasztalatok is azt mutatják, hogy hiába  növekedett a az ország mezőgazdasági exportja, a termelők bevétele csökkent, a gazdák csak rosszabbul jártak az egyezmény hatására. Ennek következtében jelentősen nőtt a kanadai mezőgazdaságban a koncentráció, rengeteg gazda kényszerült arra, hogy felhagyjon a mezőgazdasági tevékenységgel.

Nem véletlen, hogy az összes francia gazdaszervezet ellenzi a TTIP-t, továbbá hogy a francia szarvasmarha-tartók és marhahús-ipar érdekvédelmi szervezete, az INTERVEB határozottan ellenzi a CETA-t. A közelmúltban pedig amerikai, kanadai és német gazdaszervezetek közös nyílt levélben tiltakoztak a TTIP és a CETA ellen, mert az csak a multinacionális cégeknek kedvez, tönkreteszi a gazdákat és ránk erőlteti a génmódosított élelmiszereket, s a Visegrádi Négyek agrárkamarái is ellenzik a CETA-t.

Kényszerházasság vagy szabadságharc?

Az Európai Bizottság júliusban terjesztette be a tagállamokat képviselő Európai Tanács elé a CETA-t aláírásra. A tervek szerint erre a jövő héten kerülne sor, amikor a kanadai kormányfő Európába látogatna. De lehet, hogy hiba csúszik a tervekbe. Mivel tagállamok részéről érkező igényeknek kénytelen volt megfelelni a Bizottság, így azt vegyes egyezményként terjesztette be aláírásra, ami azt jelenti, hogy hatályba lépéséhez minden tagállam jóváhagyására szükség van. Annak ellenére, hogy a CETA több szempontból ellentmond a 11/2016. (VI. 17.) országgyűlési határozatnak, amely a készülő szabadkereskedelmi egyezményekre vonatkozóan határozott meg szigorú feltételeket, a magyar kormány mégis aláírná a CETA-t. Úgy tűnik, a téma  kapcsán nem fontos, hogy „ne legyünk gyarmat”.

Bár a CETA és a TTIP kapcsán egyre erősödő nemzetközi tiltakozáshullám következtében több ország vezetőinek voltak komoly fenntartásai, a Bizottság és az egyezményben reményeik szerint profitáló óriáscégek lobbijainak nyomására a végén szinte minden ország áldását adta a CETA aláírására. Szerencsére, Vallónia, e kicsit belga régió viszont megvívja Magyarország helyett is a szabadságharcot, és miniszterelnökük, Paul Magnette – a regionális parlament támogatásával a háta mögött – egyelőre nem hajlandó aláírni az egyezményt.  Márpedig a belga alkotmány szerint Belgium csak akkor írhat alá ilyen nemzetközi egyezményeket, ha az összes tartományi parlament rábólint. Hatalmas nyomás nehezedik a vallóniai politikusokra: amikor múlt héten a vallóniai parlament nemmel szavazott a CETA-ra, a francia elnök behívatta a Magnette-et az Elysée Palotába, Kanada kereskedelmi miniszterhelyettese pedig lényegében megfenyegette a belgákat, hogy ha elutasítják az egyezményt, annak „következményei lesznek.”

Ennek ellenére egyelőre Vallónia kitart, emiatt az EU kereskedelmi minisztereinek keddi, luxemburgi rendkívüli tanácsülésén sem született megállapodás a CETA aláírásáról. A Bizottság péntekig adott határidők Vallóniának, hogy döntsön a CETA aláírásáról, de Magnette kedd este és szerda délelőtt is elismételte, hogy Vallónia továbbra sem járul hozzá a CETA aláírásához, sőt a jövő heti csúcstalálkozó elhalasztását javasolja. Ezért a CETA-t ellenző civil szervezetek számos szolidaritási akciót szerveztek, hogy így biztassák Vallóniát, hogy a mi érdekünkben továbbra is határozottan álljon ki a CETA aláírásával szemben. Nem véletlen, hogy Paul Magnette, Vallónia miniszterelnöke a CETA aláírása elleni határozott kiállása miatt, nagyon népszerű lett a brüsszeli illetve az éppen ott tartózkodó európai fiatalok körében, s rengeteg házassági ajánlatot kapott:

Házassági ajánlatok Magnette-nek

Fidrich Róbert

A szerző a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője

Ha ti is ki szeretnétek állni Vallónia mellett,  a Föld Barátai Európa honlapjáról le tudjátok tölteni az ezt kifejező angol, francia, holland vagy német nyelvű posztereket, amelyet kinyomtathattok és kitehettek az ablakotokba. Fényképezzétek le és terjesszétek Facebookon és Twitteren is!

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!