A 444 szerdai cikke szerint egy újságírót próbált az Alkotmányvédelmi Hivatal beszervezni úgy, hogy valószínűleg előtte megfigyelték őt, és információt gyűjtöttek róla. A cikkből elsőre úgy tűnik, hogy törvénytelen megfigyelést hajtottak végre egy magyar polgár ellen, beszervezés és valószínűsíthetően későbbi befolyásolás céljával. Méghozzá egy olyan polgártársunk ellen, akinek valószínűleg hatása van a kormánytól független média működésére.
Az eset nyilvánosságra kerülése után a legfontosabb felmerülő kérdés az, hogy csupán egy béna, de egyedi kísérletről van-e szó, vagy a rendszeresen alkalmazott kísérletek közül egy sikerült bénán. Tehát lefordítva: élnek-e közöttünk, újságírók, civilek, aktivisták között a titkosszolgálatok ügynökei? Végez-e törvénytelenül megfigyelést, lehallgatást, beavatkozást polgárai ellen a magyar állam?
A válasz kettős. Mert egyrészt fogalmunk sincs, sőt az ellenzéki vezetésű, de kormánypárti többségű nemzetbiztonsági bizottságnak sem lehet erről fogalma (ha tényleg törvénytelen megfigyelésekről van szó). Másrészt számos olyan esetről tudunk az elmúlt évekből – a Blikk újságírójának lehallgatása, Jávor Benedek telefonjának ügye, illetve olyan esetek, amikor a kormányzati kommunikáció egy, csak bizalmas körben elhangzott információra reagált -, ami után komoly gyanú ébredhetett az emberben, hogy valóban létezik valamiféle megfigyelés. Bár ezek az ügyek nem konkrét beszervezésekről szólnak. Viszont a legerősebb érv mégiscsak az, amit már a kérdésben is feltettem: nehezen elképzelhető, hogy csupán egyetlen embert próbált volna beszervezni az Alkotmányvédelmi Hivatal, és pont ez a beszervezés sikertelen lett, majd le is álltak, valószínű, hogy a sikeres beszervezések mellett derült fény erre a sikertelen történetre.
Egy jogállamban az esetet vizsgálat, majd a felelősök elbocsájtása követné, valószínűleg miniszteri szintig. Egy féljogállamban tüntetésekkel és a média ráhatásával kényszerítenék ki az emberek a vizsgálatot és a felelősségre vonást. Magyarországon Kósa Lajos, a kormánypárt frakcióvezetője viccet csinált az esetből, a belügyminisztérium pedig azt állítja, csak a külföldi érdekek megakadályozása volt a tét, de nem cáfolta a találkozó tényét. De legalább annyi történt, az ellenzék összehívja a nemzetbiztonsági bizottság ülését, és ott a társadalom számára láthatóan fogja a Fidesz az ügyet elsikálni.
Pedig egy ilyen ügyben nem szabad egyszerűen szótlannak maradni, mert ha valóban léteznek ilyen beszervezések és megfigyelések, akkor bármelyikünk lehet áldozata ennek. Elég akár egy fontos barát, akiről információt akarnak a szervek.
Úgyhogy nem kéne kussolni, és nem kéne ezt a botrányt is következmények nélkül hagyni elúszni, mint a többit, már csak azért sem, mert ha igaz az, amit feltételezünk, pont azok, akik most ebben az ügyben érintettek (vagyis a titkosszolgák és politikusok), dolgoznak azon, hogy a többi botrány is el legyen sikálva.
És bár a Fidesz által leépített jogállam körülményei között nyilván egyszerűbben szeghet törvényt az erre hajlandó titkosszolgálat, nem mehetünk el szó nélkül amellett a feltételezés mellett sem, hogy a feltételezések szerint a titkosszolgálatok már a rendszerváltás óta aktívan beleszólnak a gazdasági, politikai életbe, és hogy az állampárt titkosszolgálata lényegében átmentette hatalmát. Ahogy egy éve Kőszeg Ferenc tette fel a kérdést:
„Vajon melyikünk volt a bugyuta? Az állambiztonsági szervezet, amely nem vette észre a rendszere összeomlását, vagy pedig én meg az a sok millió honfitársam, akik azt hittük, hogy a rendszer valóban összeomlott?”
Ezt a kérdést maga Kőszeg története erősíti, amelyben elmondja, az állambiztonsági iratok ‘89-es ledarálásnak megakadályozásáról szóló Duna-gate ügyben az iratok megsemmisítésével megbízott állambiztonsági parancsnok lett a rendszerváltás utáni katonai hírszerzés főnöke. De beszélhetünk az állambiztonsági iratok feltárásával az akkori miniszterelnök, Bajnai Gordon által megbízott Kenedi János történetéről is, mely leírja, a miniszterelnöki megbízólevél ellenére hogyan szabotálták a munkáját a szervek. De feltehetjük a kérdést, az olajügyekben például miért nem jelzett egyetlen szerv sem, hogy valami probléma van?
Persze, nem tudhatunk semmit, és ez a legnagyobb gond. Egyetlen biztos állításunk sem lehet, csak sejtéseink, hogy valami nagy probléma van a gazdasági elit, a politika és a titkosszolgálatok összefonódásában. És sejthetjük azt, hogyan állhatnak most össze ezek a rendszerek eggyé a Fidesz és Orbán Viktor állampártszerű rendszerének szolgálatában.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
