A riói olimpia megnyitó ünnepségén a menekültek válogatottja mellett egy másik csapat is az olimpiai zászló alatt vonult fel, méghozzá a független olimpiai sportolóké. Idén ezt a csapatot kilenc kuvaiti sportoló alkotja, egy vívó, két úszó és hat sportlövő. Két érmet szereztek, mindkettőt sportlövészetben, Fehaid Al-Deehani a dupla trap számban lett aranyérmes, Abdullah Al-Rashidi pedig skeetben.
Fehaid al-Dihani volt az első független sportoló Rióban, aki aranyérmet szerzett
A kuvaiti sportolók a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyével indulhattak el függetlenként, miután a bizottság 2015 októberében felfüggesztette a Kuvaiti Olimpiai Bizottságot, mert a kormány túlságosan beavatkozott a helyi sportéletbe. Kuvait új sportszabályozásokat hozott létre, többek között olyan jogot biztosítva a kormánynak, hogy felszámolhat bármilyen sportegyesületet vagy szövetséget. A NOB október 27-ig adott határidőt a helyzet rendezésére, de ez nem történt meg. Nem sokkal korábban egyébként a FIFA is kizárta a Kuvaiti labdarúgó-szövetséget ugyanebből az okból. A NOB a kizárás után úgy döntött, hogy a kilenc kuvaiti sportolót nem bünteti a kormánya miatt, így engedélyezték nekik, hogy függetlenként, az olimpiai zászló alatt vegyenek részt a játékokon. Ilyenkor – ahogy ez történt Al-Deehani esetében is – a sportoló győzelme után nem országa himnusza, hanem az olimpiai himnusz csendül fel.
Nem ez volt az első alkalom, hogy a NOB engedélyt adott sportolóknak a függetlenként való indulásra. Több ok miatt is történhet az, hogy egy ország nem tudja magát képviseltetni az olimpián, ilyen ok lehet például politikai átalakulás, az, hogy az adott ország az olimpia bojkottja mellett dönt, esetleg valamilyen nemzetközi szankciók érvényben léte, vagy a nemzeti olimpiai bizottság kizárása.
A 2014-es téli olimpián Szocsiban például az Indiai Olimpiai Bizottságot (IOB) sújtotta hasonló szankció a NOB részéről, méghozzá korrupt vezetői miatt. Ezért a három indiai sportoló az olimpiai zászló alatt vonult fel a megnyitón, és így is kezdte meg a versenyt. Érdekesség, hogy az olimpia ideje alatt az IOB új választást tartott, így a NOB megszüntette a tiltást, a versenyzők pedig a továbbiakban már indiaiként vehettek részt a játékokon, és a záró ünnepségen is az indiai zászló alatt vonulhattak fel.
2012-ben a londoni olimpián négy sportoló indult függetlenként, egy dél-szudáni és hárman az egykori Holland Antillákból. Majdnem a kuvaiti sportolók is függetlenként versenyeztek ekkor is, de végül az olimpiai előtt a NOB megszüntette a Kuvaiti Olimpiai Bizottság tiltását. A Holland Antillák 2010 októberében bomlott fel, így megszűnt az olimpiai bizottságuk is. Hárman ezért indultak független színekben az olimpián, a többi versenyző, aki innen származott, vagy holland színekben, vagy Aruba zászlaja alatt indult. Dél-Szudán pedig csak 2011-ben nyerte el függetlenségét Szudántól és a 2012-es játékokig nem állt még fel a nemzeti olimpiai bizottságuk, ezért engedélyezték a dél-szudáni Guor Marialnak, hogy az olimpiai zászló alatt versenyezzen.
A 1992-es nyári olimpián két ország, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és az újonnan született Macedón Köztársaság sportolói indultak függetlenként. A macedónok azért, mert még nem alakult meg a nemzeti olimpiai bizottságuk, a jugoszlávok pedig azért, mert éppen ENSZ-szankciók voltak érvényben az ország ellen (mivel az ENSZ kimondta, hogy a jugoszláv háború „veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot”), ezért nem vehettek részt az olimpián sem. Ebben az évben a két országból 58 sportoló versenyzett az olimpián, és 16 a paralimpián. Előbbiek három, utóbbiak nyolc érmet nyertek.
Érdekesség, hogy a 1992-es nyári és téli olimpián nem függetlenként, de az olimpiai zászló alatt felvonulva vettek rész a volt szovjet tagállamok, „Egyesített Csapat” elnevezéssel. A nyári olimpián Barcelonában a balti államokat leszámítva már minden volt tagország részt vett, a télin, Albertville-ben viszont még csak hat.
Már korábban is megesett, hogy egyes versenyzők az olimpiai zászló alatt vettek részt a játékokon, bár ekkor még nem független olimpiai sportolóként. Ilyen volt, amikor 1980-ban az USA bojkottálta a moszkvai játékokat, amiért Afganisztánt megszállták a szovjetek, az olimpia házigazdái. Ekkor több ország állt be az USA vezette bojkott mellé (66 ország bojkottálta teljesen az olimpiát – nagy részük a szovjetek miatt, de volt, aki más konfliktus miatt, vagy éppen gazdasági okokból nem tudott részt venni). 14 ország az olimpiai zászló alatt indult el, Portugália, Spanyolország és Új-Zéland pedig a saját olimpiai bizottságuk, és nem hazájuk zászlaja alatt vonult. Mindegyikük esetében, amikor dobogóra álltak, a himnusz lejátszásakor nem a nemzeti, hanem az olimpiai himnusz szólt.
Az 1952-es és 1956-os olimpiákon néhány sportoló, aki emigrált a volt szocialista európai országokból, nem tudott részt venni, mert szülőhazájuk olimpiai bizottsága nem hagyta, hogy a nemzeti színek alatt versenyezzenek, de azt sem engedték nekik, hogy állampolgárságot váltsanak. Ők kérték, hogy indulhassanak függetlenként, de a NOB-tól nem kapták meg erre az engedélyt.
A legérdekesebb helyzet viszont még régebben történt: 1940-ben Tokióban a nyári olimpián a csehszlovák sportolók az olimpiai zászló alatt vonultak volna fel, mert a japán szervezők nem ismerték el a Csehszlovák Olimpiai Bizottságot, a náci Németország miatt. Végül aztán 1937-ben kitört a japán-kínai háború, így Tokiótól elvették a rendezés jogát, és Helsinki kapta meg azt. 1940-ben végül nem rendeztek olimpiai játékokat, hiszen kitört a II. világháború. Így az sem derült ki sosem, hogy vajon a csehszlovák sportolók hogyan vettek volna részt a játékokon. 1948-ban viszont már sem Németország, sem Japán nem kapott meghívót a londoni olimpiai játékokra, Csehszlovákia viszont 87 sportolójával jelen volt, 6 arannyal, 2 ezüsttel és 3 bronzzal az éremtáblázat 8. helyén végeztek.
Az olimpiák történetében tehát sokszor előfordult már, hogy sportolók kénytelenek voltak hazájuk zászlaja helyett az olimpiai alatt vonulni, független sportolóként. Ha másra nem, így legalább arra esélyt kaptak, hogy tehetségüket, felkészültségüket megmutathassák a világnak. Emellett pedig időnként arra is fel tudták hívni a figyelmet, hogy hazájukban mi történik éppen.
Kenyér? Játék! című sorozatunkban az újkori olimpiák kiemelkedő teljesítményeire és árnyoldalaira egyaránt igyekszünk felhívni a figyelmet. Megmutatjuk, hogy a dísztribünökön túl hogyan befolyásolta egyes nemzetek mindennapjait a rövid időtartamú, de annál nagyobb horderejű játéksorozat. Hogyan változtatta meg egy-egy ország gazdaságát, hogyan rombolta a környezetet, milyen társadalmi és politikai vonzatai voltak/vannak az ötkarikás játékoknak.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
