A magyarországi munkaerő-hiány megértéséhez azokat a szerkezeti okokat kellene látni, amelyek a részpiaci hiányok összességéhez vezetnek. A hazai munkaerő kivándorlása ugyanis csak részben felelős a ma már a gazdasági növekedést korlátozó szakemberhiányáért. Emellett jelentős szerepe van a lerontott állapotú oktatási rendszer gyenge teljesítményének, a belső áramlást nehezítő tényezőknek, a közmunka rendszerének és a kormány gazdaságpolitikájának is, amely nem éppen a termelékenységnövelést eredményezi. A bérek emelkedése a munkaerőhiány automatikus piaci következménye, de nem elégséges a hazai munkaerőpiac egyensúlyi helyzetbe kerüléséhez. A Magyar Gyáriparosok Országos Szervezete (MGYOSZ) javaslatai közül a 250 ezer fős munkaerőimport tűzoltás lenne csupán, más javaslataik azonban, így például az oktatási rendszer átalakításának igénye, egybecseng a baloldal kritikai észrevételeivel.

Az elmúlt hetekben több hír, újságcikk foglalkozott a magyarországi munkaerőhiánnyal. A Világgazdaság (vg.hu) szerint csak Pest megyében 18 ezer ember vennének fel azonnal. A Balatonnál nincs elég szakács, pincér, felszolgáló, és általában kevés az informatikus, rengeteg orvos, nővér hiányzik (2016. márciusában 307 betöltetlen háziorvosi praxisról írt az MNO), de az autóipar is érzi már, hogy „fogy a magyar”. Az idézőjel indoka, hogy a KSH szerint bár valóban fogy a népesség, de ez a születések és a halálozások közötti különbségére vezethető vissza, a fogyást/gyarapodást befolyásoló másik tényező, a nemzetközi migráció ugyanis a nagy tömegű elvándorlás ellenére pozitív egyenleggel bír (2015-ben 7300 fős többlet). A munkaerő-piaci hiányokat tehát nem lehet pusztán az elvándorlás számlájára írni.

Vegyük sorra, hogy miért lett Magyarország a munkaerőhiánnyal küzdő vállalkozások országa!

Az elvándorlás és ingázás keltette hiányt nem tudja teljesen pótolni a bevándorlás

Az okok között szerepel az elvándorlás – a fent említett KSH kiadvány 2015. elején 370.000 főre teszi a tartósan külföldön élő és dolgozó magyar állampolgárok létszámát –, valamint a külföldre történő napi ingázás (ez a 2013-as Munkaerő-felmérés adatai szerint 100.000 fő volt). Az elvándorlás részpiaci hiányokat hoz létre: közismert példák az orvosok Svédországba vándorlása vagy a turizmusban-vendéglátásban dolgozók Ausztriába áramlása. A kivándorlás azokat a területeket érinti elsősorban, amely területeken a szívó gazdaságokban munkaerő-hiány van, az elvándorlás oka elsősorban a kivándorlás miatt realizált pozitív bérkülönbségből következő jóléti nyereség. Egyéni szinten bizonyos személyes képességek és tudás (pl. nyelv) ismerete, valamint alkalmazkodóképesség és mobilitási hajlandóság megléte elengedhetetlen. Ebből következően a kivándorlók a maradókhoz képest átlagosan fiatalabbak és jobban képzettek.

A bevándorlás hasonlóképpen működik, illetve működhetne, de sajnos arra sajnos nincs garancia, hogy a magasabb magyarországi orvosi fizetések ugyanannyi orvost vonzanak be a környező országokból (a bevándorlók zömét ezek az országok adják), mint amennyit a magasabb svéd bérek elszippantanak. Sőt, feltételezhetjük, hogy a magasabb svéd bérek Romániából és Ukrajnából is (ez utóbbiból az ukrán-magyar kettős állampolgárság megszerzése után) is elszívják a megfelelő egyéni adottságokkal rendelkező orvosok jelentős részét, akárcsak Magyarországról.

A bevándorló népességben persze ettől még lehetnek az orvosok, de jellemzően nem lesznek. Ahogy informatikusok, mérnökök, technikusok és pincérek sem nagyon. A bevándorló népesség szakmastruktúrája más, mint a kivándorló népességé, az egyes munkapiaci szegmensekben megjelenő hiányt a beáramlás ezért nem oldja meg. A külföldre ingázó magyar állampolgárok helyzete más.

Az ingázás oka szintén a bérkülönbségben rejlik, de mivel itt a jóléti nyereséget az utazással kapcsolatos költségek csökkenik, ezért bizonyos távolság felett egyszerűen nem érdemes ingáznia a munkavállalónak. Jellemző, hogy amíg a hazai gazdaság a szlováknál jobb lehetőségeket nyújtott (értsd magasabb bérszínvonal), addig Esztergom – Győr környékén jellemző volt a szlovák munkaerő ingázása Magyarországra, napjainkban a magasabb szlovák bérek miatt az ingázás iránya megfordulni látszik.

A belső mobilitás növelhető lenne infrastruktúra-fejlesztéssel, szakpolitikákkal A hazai munkaerőhiány másik jellemzője a regionalitás: a hiány döntően Nyugat-Magyarországon és Közép-Magyarországon jelentkezik. A regionális hiány sajnálatosan alacsony belső mobilitással párosul. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ennek oka az emberi lustaságban keresendő.

A munkaerő belső mobilitása előtt – ha a megfelelő képzettséget adottnak vesszük –, több akadály is áll. Gátolja a belső áramlást a hazai lakáspiac szerkezete, a saját tulajdonú lakások jellemzője és a bérlakások hiánya, a közmunka rendszere, amely minimálisra csökkenti a vándorlással/ingázással elérhető jóléti nyereséget. És valljuk be a (tömeg)közlekedési infrastruktúra állapota sem segít az esetlegesen ingázni vágyóknak:

Salgótarján – Budapest vonattal 2 és fél óra (128 km), Balassagyarmat – Budapest 2 és fél óra (110 km). A kormány lakhatási támogatással igyekszik javítani a nem túl rózsás helyzeten, amelyet a napi 5 óránál többet ingázó, vagy a munkavállalás miatt 100 kilométernél messzebbre költöző vehet igénybe. A támogatást igénybe vevők számáról, a program mobilitási hatásairól sajnos nincsenek információk.

A köz- és felsőoktatás hiányosságai és a közelmúlt pusztítása

A munkaerőhiány harmadik fontos jellemzője, hogy a piaci állásajánlatok alapján a betöltetlen álláshelyek többnyire szakképzett és/vagy magasabb végzettségű munkaerőt igényelnek, míg az álláskeresők (munkanélküliek és közmunkások) inkább alacsony (alacsonyabb) iskolai végzettséggel, képzettséggel bírnak. A hazai munkaerő-állomány minősége az utóbbi évek során sokat romlott. A 2008-09-es válság után jött Fidesz kormányok mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyar gazdaságot összeszerelő üzemmé változtassák, amelynek ismérve az olcsó munkaerő. Az olcsó munkaerő azonban nem magasan képzett, hiszen az már nem lenne olcsó.

A közoktatás folyamatos terhelése és dresszírozása már a jó alapozást is szinte lehetetlenné teszi. Az iskolakötelezettségi korhatár leszállítása, a közoktatás centralizációjából fakadó problémák, a köz- és felsőoktatásból kivont 100 milliárdok, az állami helyeken lévők röghöz kötése, a közgazdász- és a jogászképzés gyakorlati piacosítása, az elavult és bürokratikus minősítési rendszerek, eljárások mind-mind okai annak, hogy a magyar oktatási rendszer finoman szólva is lehetőségei alatt teljesít.

Ironikus, hogy miközben a kormányzati foglalkoztatáspolitika azon munkálkodik, hogy az alacsony iskolai végzettségűek elhelyezkedését segítse (járulékkedvezmények), addig a kormányzati oktatás (vagy a társadalompolitika) növeli a munka nélkül lévő, alacsony képzettségű réteg létszámát, ezzel mintegy lehetetlen küldetéssé varázsolva a munkanélküliek ezen szegmensének csökkentését.

A munkaerőpiac igényeit nehéz előre jelezni, kiszámítani, pláne 5-10 évre előre. Mivel a finomhangolás a végső képzési fázisban történik, ezért nem lehet másra törekedni, mint hogy a közoktatás és az azt követő középfokú oktatás olyan biztos alapokat, rugalmas és adaptív szemléletmódot, kreatív és önálló problémamegoldásra képes ismereteket adjon, amikre a változó munkapiaci keresleti oldal alapozni tud. A rugalmasság ezért azt jelenti ebben az esetben, hogy ha kell, akkor ma biciklisfutár a munkavállaló, de holnapután átképzéssel panaszkezeléssel lesz képes foglalkozni.

A magyar közoktatás nem ad eleget azokból a készségekből, amelyek a majdani munkavállalóknak szükségesek lennének az ilyen típusú rugalmassághoz. A magyar közoktatásban még mindig azon van a hangsúly, hogy mit nem tud a diák, és nem azon, hogy mit tud. Túl sok a tananyag, felesleges terheket cipelnek a diákok, stb. – ahogy a Tanítanék Mozgalom és mások megfogalmazták nem is olyan régen.

Jól működő oktatási rendszer nélkül nem működik a munkaerő átképzése sem, amely tankönyvi szinten a munkaerő keresleti és kínálati oldala közötti szakmai-képzettségi eltéréseket lenne hivatott mérsékelni. A hazai átképzési rendszer működtetőiről és működésének anomáliáiról külön cikket (könyvet) lehetne írni. EU-s milliárdok (TÁMOP) kerülnek sebtében létrehozott cégekhez, a tanfolyamok maguk pedig – tisztelet a kivételnek – többnyire alig növelik a résztvevők piaci munkához jutási esélyeit, még jó, ha az oktatással megbízott cég nem tűnik el az oktatók pénzével.

A kormány az oktatás területén nagy reményeket fűz a 2015-ben indult duális képzési programhoz, amelynek keretében a felsőoktatásban tanulók számára lehetővé válna, hogy olyan gyakorlatorientált képzésben vegyenek részt, amely során a közreműködő vállalatoknál „tanulva-dolgozva” értékes munkatapasztalatra tehetnek szert. A duális képzés értékelése korai lenne, de annyit megjegyezhetünk, hogy bár kétségtelenül rugalmasabbá (munkapiaci kereslet orientáltabbá) teszi a felsőoktatást, de az bizonyos, hogy az alap- és középfokú oktatás hiányosságait nem orvosolja, sőt korlátai éppen annak problémáiból fakadnak.

A közmunka teremtette csapdahelyzet

A munkaerőhiány kapcsán ejtenünk kell pár szót a közmunkáról is. A lakóhelytől távoli munkavállalás (ingázás) kapcsán már elmondtuk, hogy a közmunka jelenlegi rendszere csökkenti a piaci munkába állás esélyét, mivel helyben automatikusan biztosít olyan jövedelmet, amelyhez képest a más településen munkába állás nem biztosít elégséges jóléti növekedés (főleg ha a járulékos költségeket is figyelembe vesszük). A közmunka ugyanakkor nem pusztán a más településen való munkavállalás valószínűségét csökkenti, de általában is rontja a piaci munkavállalás esélyeit. A Budapest Intézet munkatársai által jegyzett tanulmány (Munkaerőpiaci Tükör 2014) szerint a közfoglalkoztatás csökkenti a piaci munkavállalás jövőbeni valószínűségét, és növeli az ismételt közfoglalkoztatotti státusz bekövetkezésének valószínűségét. Más szóval a közmunka csapdahelyzetet teremt, aki közmunkás lesz, az nehezebben talál vissza a munkaerőpiacra, mint aki nem lesz közmunkás.

A problémát – kis késéssel – a kormány is észlelte, és egy 2016. januárjában hatályos kormányrendelet szerint elhelyezkedési juttatás igényelhető, ha a közmunkás a piacon állást vállal (a közfoglalkoztatotti jogviszonyból le nem telt időtartamra jár a támogatás). A támogatást február elsejétől lehet igényelni, összege 22800 forint, ami nem sok – nyilván a gyakorlatban derül ki, hogy mire elég –, de örvendetes, hogy a kormány egyáltalán reagált a problémára.

A bérfelzárkózás szükséges, de nem elégséges gyógymód a munkapiac gondjaira

A munkaerőhiány valóban jelen van a hazai munkapiacon, de nem általános, az egész piacot érintő hiányról van szó. A részpiaci hiányok mellett továbbra is jelen van a munkanélküliség és több százezren vesznek részt közmunka programokban. A szerkezeti hiányok főbb okai az elvándorlás, a belső mobilitás korlátai, az (köz)oktatási rendszer állapota és a közmunka programok sajátosságai. A kérdés az, hogy a keresetek nagysága hogyan hat minderre?

A bérfelzárkózás szükségessége vitathatatlan, de az eddigiekből talán kitűnik, hogy a magasabb bérek nem oldják meg automatikusan a munkaerő-piaci problémákat. Kétségtelen, hogy a magasabb munkabérek elősegíthetik a kivándorlás mérséklődését, illetve erősíthetik a bevándorlást, oldhatják a közmunka-csapdát, növelhetik a belső mobilitást. Nem oldják meg ugyanakkor a képzetlenségből fakadó problémát, nem „javítják meg”, nem teszik versenyképessé a közoktatást, nem építenek bérlakásokat, sem korszerű közlekedési infrastruktúrát.

A magasabb bérek felé a piac már elmozdult, és további béremelések várhatóak, ez a hiányból automatikusan következik. A munkanélküliség növekedése a bérek csökkenését, míg a munkaerőhiány béremelkedést idéz elő. A közszférában sem kerülhető meg sokáig a bérek emelése. Bizonyos területeken ez már folyamatban van, más területeken még el sem kezdődött.

A közszférában a bérek emelése nem csupán elodázhatatlan, de újabb lökést adhat a piaci bérek növekedésének.

A magasabb munkabérek, vagy ha tetszik, a bérfelzárkózás tehát már folyamatban van. A jelenlegi termelékenységi szinttel a hazai bérek nem közelíthetik meg a nyugati bérszintet. A bérek tartós és jelentős növekedéséhez általános termelékenységi, versenyképességi javulásra van szükség a hazai gazdaságban.

A Magyarországon működő külföldi vállalatok termelékenysége messze meghaladja a hazai KKV-k termelékenységi szintjét – nem véletlen, hogy a bérfeszültség és az ebből adódó béremelési hullám is elsősorban őket érinti. A kormánynak a munkavállalók 70%-át foglalkoztató hazai KKV szektort kellene felébresztenie Csipkerózsika álmából, és nagyobb hatékonyságra ösztönöznie. Ezt azonban egyáltalán nem segíti elő a jelenleg kormány gazdaságpolitikája, amely a politikai hovatartozást és a kormánypártokhoz való (Orbán Viktorhoz való) lojalitást állítja mércéül a hatékony és termelékeny működéssel szemben az állami forrásokhoz való hozzáférés megítélése során.

A munkaerőimportnál is fontosabb a munkaadói képviselet többi javaslata

A vészharang legújabb kongatói (MGYOSZ) 250000 (képzett) munkaerőt importálnának a környező országokból – „kulturális értelemben kompatibilist”, azaz nem szírt vagy afgánt. A gazdasági miniszter (Varga Mihály) szerint erre szükség van, a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter (Lázár János) szerint ellenben a hiányt megoldjuk vendégmunkások nélkül, nem kell import, amíg vannak hazai munkanélküliek.

A munkaerő-import rövid távú megoldás, amely átmeneti jelleggel csillapíthatja egyes ágazatok munkaerő hiányát, de nem oldja meg a munkaerő-piac, a gazdaság általános problémáit. Olyan, mintha komoly kezelések, életmódváltás és gyógytorna helyett csak fájdalomcsillapítókkal kezelnénk a hátfájásunkat.

Az MGYOSZ javaslatai ugyanakkor nem csupán a munkaerő-importról szólnak! Szerepel köztük például a roma népesség munkapiaci integrációjának igénye: a demográfiailag növekvő részarányú és alacsony foglalkoztatási rátájú roma népesség társadalmi felzárkóztató programjának kidolgozása és össztársadalmi összefogással történő megvalósítása. És megjelenik a közoktatás átalakításának, újragondolásának igénye is: a hátrányos helyzetű rétegek hatékony integrálása, az általános képzettségi szint javítása, újragondolt, kompetencia alapú általános iskolai képzés a 4K előtérbe helyezése (kreativitás, kommunikáció, kooperáció, kritikai gondolkodás), az aktív munkaerő-piaci eszközök között nagyobb arányban jelenjen meg a képzés.

A javaslatból a média a 250 ezres munkaerő-import ötletet kapta fel, pedig látható, hogy ennél sokkal fontosabb és baloldaliként is támogatható gondolatok jelennek meg az anyagban. Sajnálatos, hogy nem ezek kerültek be a hírekbe.