Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt hetekben többször is boldog magyar állampolgárokkal ünnepelhettem az utcán. Ott voltam a négy magyar válogatott meccs után az utcán, és örülhettem a válogatott sikereinek, és ott voltam tegnap a Budapest Pride-on egy csomó boldog ember között, akik egy napon egy évben büszkén megélhetik azt, hogy a szerelmük kezét foghatják az utcán, vagy úgy nézhetnek ki ahogy szeretnének, és nem kell szoronganiuk azon, hogy meg fogják-e szólni őket, vagy hogy ki fog csúnyán rájuk nézni.

Fotó: Molnár Zsolt / Index.hu

Én szerencsésnek érzem magam, mert mindkét csapat örömét átélhettem, és tudom, egy jó nagy adag ember van a magyar társadalomban, akik mindkettőt átélhették (a Pride szervezői, vagy a felvonulást biztosítók között is bőven vannak ilyen emberek, az ismerőseim, a barátaim például).

De ez a cikk nem is arról fog szólni, hogy nem magyar, aki nem örül a válogatott sikerének, vagy saját politikai elvei alapján ellene szurkol, és nem is arról fog szólni, hogy aki buzizik az mind suttyó, buta ember, aki csak gyűlölködni akar. Mert mindkettő felvetés hülyeség.

Ez a cikk arról fog szólni, hogy mi közösen, fociszurkolók, buzik, nácik, és a magyar válogatottnak nem szurkolók itt élünk ebben az országban. Együtt vásárolunk a boltban, együtt adózunk, együtt gondolkodunk, #egyuttvagyunk. A valódi #egyuttvagyunk-ban ugyanis benne vannak azok is, akik nem akarnak #együttvanni.

De nem is arról fog szólni, hogy ne mondd el a véleményed, ha neked valami nem tetszik, ha nem tudsz örülni a válogatott sikerének például, vagy nem tetszik, ahogy a jobboldal megpróbálja létrehozni a válogatott sikerének ultranacionalista felhasználásával azt a hamis dillemát, amelyben a jó emberek a válogatottnak szurkolnak, a rossz emberek pedig ellene, és megpróbálja ezt a jó-rossz felosztást beletuszkolni a jobb-bal tengelybe, mintha aki baloldali lenne, az hazaáruló, aki jobboldali, az magyar. Mert ezt el lehet mondani és ér is elmondani. Ahogy bár én nyilván nem értek egyet vele, ér elmondani azt is, hogy valaki politikai elképzelése alapján nem fogadja el a melegeket.

Egyszerűen csak érdemes észben tartani, hogy a közös mentális állapotunkat, a politikai helyzetünket, meg az ország állapotát az örömök javítják. A szorongásból, ami ennek a meggyötört, balsors által tépett országnak az állapotát jellemzi, az örömök, a boldogság tud minket kirángatni. Ezek adnak erőt kinézni a mocsárból, és cselekedni saját, illetve a közösségünk sorsáért.

Hogy bár fontos elmondani az ellenvéleményünket, érdemes azt úgy megtenni, hogy ne mások ellen, hanem önmagunkért mondjuk el, hogy ne mások örömét kérdőjelezzük meg, hanem inkább éljük meg a sajátunkat.

Az a politikai tudatállapot, a háború állapota, amit ma létrehoztak Magyarországon, amely ellenségként akarja az ország lakosságát egymás ellen fordítani, pontosan az öröm elvételéből, abból a hamis dillemából táplálkozik, hogy le kell győznie az egyik oldalnak a másikat ahhoz, hogy boldog legyen. Miközben nyilvánvalóan nem győzheti le egyik oldal se a másikat, hiszen együtt élünk ebben az országban. Csupán a meggyőzésre van lehetőség. De most nem ez történik, hanem a másik oldal elképzeléseinek negligálása, szempontjainak kicsinálása, hazaárulásba kényszerítése, a padló feltörlése vele szemben.

Ezt a háborút pedig csak azzal lehet feloldani, ha megtörjük azt a folyamatot, amelyben elvesszük egymás örömeit, megkérdőjelezzük a másik identitását, létének alapjait. Ehelyett azt a folyamatot kell létrehozni, ahol empatikusak vagyunk azzal is, aki velünk szemben nem az, ahol ha nem is fogadjuk el, de küzdünk azért, hogy megértsük a másik álláspontját.

Vitatkozni kell, mert ez a vita is kell ahhoz, hogy a háborús pszichózist feloldjuk, sőt a vita, az empátiával folytatott meggyőzés nélkül, a kis befelé fordult köreinkből való kitekintés nélkül biztos nem lesz változás ebben az országban. De a cél mindkét oldalról az kéne legyen, hogy befogadjuk a másik örömeit, és azzal tegyük teljessé a saját sikereinket is, így hozva létre valamiféle (sokat vitatkozó, és sokat nem egyetértő) közösséget ebből az országból.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!