Az emberi erőforrások minisztere Habony Árpád és G. Fodor Gábor lapjának adott interjút. A propagandacikkben olyan régi marhaságok is előjöttek, mint a „hasmagyarok” és a „szívmagyarok”, amelyben a hasmagyarok azok, akik nem átalkodnak megélhetést követelni maguknak, míg a szívmagyarok a Fidesz-szavazók, de a kiemelkedő pont az a bekezdés volt, amelyben Balog Zoltán reagált Bill Clinton elhíresült mondataira.

Fotó: Túry Gergely / hvg.hu

„A kommunizmus szelleme nyugaton is mérgezett. Ezért is ostobaság, amit nemrég Clinton mondott, hogy Amerika adta ajándékba a demokráciát Lengyelországnak és Magyarországnak. Miközben Amerikában még javában feketéket ostoroztak és rabszolgákat tartottak, Lengyelországban már-már olyan demokrácia volt, hogy csak na, nem beszélve a magyarokról. Mit gondolnak rólunk, hogy ők harcolták ki nekünk a szabadságot…?!”

Bill Clinton mondatai egy kampánybeszédének mondatai voltak, amik tényleg nem voltak túl okosak. De Clinton nem azt mondta, hogy az amerikaiak adták a demokráciát Magyarországnak és Lengyelországnak, hanem azt, hogy az USA hidegháborús győzelme nélkül ez nem jött volna el. És ebben azért van némi igazság.

De térjünk is vissza Balog Zoltánra, mert hát tényleg zseniális történelmi tudásról tesz tanúságot a miniszter.

Az USA ugyanis 1776-ban született meg, amikor az angol gyarmatok kikiáltották a függetlenségüket. A rabszolgaságot pedig 87 év múlva, 1863-ban törölték el, amely a polgárháború északi győzelme után az egész országra érvényes lett. Nézzük, mi is történt ez alatt a 87 év alatt a demokrácia frontján Lengyelországban és Magyarországon?

Hát Lengyelországban speciel semmi, ugyanis Lengyelország 1795 és 1918 között nem létezett, miután az orosz, porosz, és Habsburg uralkodók felosztották az országot. Ezt az időszakot talán nehéz a demokrácia fénykorának nevezni.

Magyarországon kicsit bonyolultabb a helyzet, a történelemkönyvekből mindenki emlékezhet rá: reformkor, szabadságharc, majd Haynau rémuralma, és utána a kiegyezésig tartó időszak esik ebbe a 87 évbe. De önálló magyar államról, sőt, még dualista, monarchikus berendezkedésről sem beszélhetünk ez idő alatt, csupán Habsburg uralomról. Kivéve ’48 rövid időszaka, de azért ezt se neveznénk demokráciának mai fejjel.

Persze ne legyünk igazságtalanok, Balog gondolhatott arra is, hogy már az USA megszületése előtt iskoláztuk a jenkiket demokráciából, csak akkor Balog demokráciafogalma kicsit fura.

Ugyanis Magyarországon 1918-ban, míg Lengyelországban 1919-ben lett csak bevezetve az általános és titkos választójog, és ezzel egy időben kapták meg a nők is. Az USA-ban ez a folyamat már kicsit régebben lezajlott, bár a nők az összes államban csupán 1920 óta szavazhatnak, de ehhez az államok egy részében már 100 évvel korábban is joguk volt.

Bár lehet, hogy Balog Zoltán a nemesek előjogait védő rendi országgyűléshez méri a demokráciát, és neki az is demokrácia volt, amikor a lakosság elenyésző része dönthetett csak saját politikai képviseletéről, de ha lehet, én ezt nem nevezném demokráciának.

Nyilvánvalóan lehet kritizálni az amerikai demokráciát, akár visszamenőleg is, sőt, mindenképp érdemes megemlíteni a feketék 18. és 19. századi helyzetét. Csak ha Magyarországhoz hasonlítjuk, akkor említsük meg mondjuk a magyarországi zsellérek és jobbágyok helyzetét, a 20. század eleji sortüzeket, amelyekben a munkanélküli és munkáért tüntetőket mészárolta le az akkori magyar állam. Vagy az általános választójogért tüntető munkások közé lövető Tisza Istvánt. Ezek se voltak a magyar demokrácia fénypontjai.

Ami pedig a lényeg: nem a 18. századi Amerikával kéne versenyeznünk demokráciakérdésben, hanem a mai Magyarországnak kéne demokratikusabban működnie, mint az USA-nak. Vagy csak egyszerűen demokratikusabban működnie. Mert az érinthetetlen fideszesek, akik szétlopják magukat, majd összevásárolják a teljes magyar médiát, miközben a rendőrség nem nyomoz a Fidesz számára kényes ügyekben (például a Nemzeti Választási Bizottságnál a konkrétan a demokráciát akadályozó kopaszok ellen), nem azt mutatják, hogy jeleskednénk a demokráciában. És lehet kritizálni az USA demokráciáját, csak az nem ad nekünk felmentést. Talán először a magunk szemében kéne a gerendát megkeresni, mint az USA-ra mutogatni. Másra mutogatásból még senkinek nem lett jobb.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!