Amikor a nyugati politika züllése fölött kesergünk, igen nagy szerep jut az olyan, magukat haladónak nevező politikusoknak, akik mindent elkövettek, hogy a megbélyegzés, kirekesztés, igazságtalanság és egyenlőtlenség teret nyerjen, és politikai cselekedeteikben, gesztusaikban a legbutább előítéletekre erősítettek rá. Ilyen Bill Clinton amerikai ex-elnök is, akinek rossz politikai döntések hosszú sora után most a magyar polgárokról sikerült egy fölényeskedő, kultúrrasszista, haladónak semmiképp nem nevezhető kijelentést tennie.
Felesége elnökválasztási kampányrendezvényén az Egyesült Államokat 1992-2000 között vezető politikus így beszélt a magyarokról és a lengyelekről: „Lengyelország és Magyarország, két hely, ahol az Egyesült Államok és a hidegháború nélkül ma nem lenne szabadság, úgy döntöttek, hogy túl macerás ez a demokrácia dolog, inkább Putyin-szerű vezetést akarnak. Csak adj egy autokrata diktátort, hátha az kívül tartja a külföldieket.”
Most erre mit mondjon az ember? Rosseb!
Milyen az már, hogy egy magát haladónak nevező ember úgy beszél egész társadalmakról, mintha azok valamiféle elmaradott barbárok lennének, akik testületileg képtelenek a demokráciára, és vágyják az erős, macsó vezetőt, aki majd jól eligazgatja őket. Szegény birka nép! Ez a fajta minősítgetés érthető, ha egy rasszista csinálja, vagy épp a DK színpadáról hangzik el, de nem egy olyan ember szájából, aki a beszéde következő mondatában épp az ilyen típusú rasszista kijelentéseket tevő, a mexikóiakat testületileg erőszakolóknak és gyilkosoknak nevező Donald Trumpot kritizálja.
A birodalmi fölényeskedéstől, miszerint Magyarország népe az amerikaiaknak köszönheti a szabadságát, külön sikítófrászt lehet kapni. Mert hogy nem, a szabadság és a demokrácia nem valami amerikai könyöradomány, a régió népei saját vérükkel harcoltak a szabadságért. Magyarok, lengyelek, csehek, kelet-németek, románok a kommunista diktatúra évtizedei alatt rendszeresen (1953, 1956, 1968, 1970, 1976, 1981, 1989) küzdöttek meg a szabadságukért, hogy a történelem korábbi küzdelmeit már ne is emlegessük. Ha ezekben a harcokban az USA bármilyen közreműködése felfedezhető, akkor az csak saját birodalmi érdekeinek szolgálata volt, népek szabadságának kárára. Washington nem csak ’56-ot áldozta fel a geopolitika oltárán, de a világ számtalan társadalmában tett így, sőt nem ritkán elnyomó diktatúrákat segített hatalomra és tartott fent, ha kell vallatótiszteket képzett, ha kell kormányokat puccsolt meg (Chilétől kezdve Iránon át Ghánáig).
Persze Magyarország ma nem egy szabad és demokratikus ország, ebben igaza van Clintonnak. Bár a szabadságra, demokráciára és igazságosságra való igény a magyarokban is ugyanúgy él, mint mindenki másban, abban, hogy a rendszerváltás után úgy alakultak a dolgok, ahogy, nagy szerepe van a rendszerváltás sajátosságainak. Annak, hogy ez nem egy alulról építkező, a polgárok valódi mozgósításával elért politikai változás volt, hanem egy elitpaktum, amely kiüresítette a demokrácia fogalmát, a politikai egyenlőséget nem párosította gazdasági igazságossággal, és így lehetetlenné tette milliók számára a demokratikus jogok gyakorlását. Ez a helyzet ágyazott meg Orbán Viktor felemelkedésének, és ebben az USA-nak is volt szerepe.
Ugyanis Clinton kijelentései említést sem érdemelnének önmagukban, hiszen buta marhaságok, melyeknek egyetlen céljuk, hogy a belpolitikai kampányharcban felesége, Hillary ellenfelét üthesse velük. A hős férj ugyanis explicite párhuzamot von Orbán Viktor és Donald Trump között, hogy arra buzdítsa az amerikaiakat, ne ilyen vezetőkre, hanem Hillaryre szavazzanak. Csak azért érdemes foglalkozni ezekkel a mondatokkal, mert tökéletesen példázzák, hogy mi az oka az Orbánok, Trumpok és más jobboldali demagógok felemelkedésének.
Ez az ok pedig nem más, mint a baloldali vezetők, a magukat az igazságosság és szabadság képviselőinek beállító politikusok, vagyis a Bill Clinton-félék árulása.
Bill Clintonnak és „baloldali” kortársainak, az ún. „harmadik út” képviselőinek szerte a világban óriási felelősségük van abban, hogy az európai és amerikai politika ma versengő szélsőjobboldaliak játszótere. Ugyanis feladták a baloldali politika központi elvét, a társadalmi igazságosság, annak anyagi és szimbolikus dimenzióinak képviseletét.
Csak hogy Bill Clintonnál maradjunk: elnöksége alatt fogadták el azt az erősen rendpárti büntetőjogi reformot, amely ahelyett, hogy a bűncselekmények szaporodásának társadalmi okait – a szegénységet, a kilátástalanságot és az intézményesült kirekesztést – számolta volna fel, börtönbe vágott mindenkit, és ezzel újratermelte a kilátástalanság és kirekesztés mintázatait. Mára az Egyesült Államokban a legnagyobb a lakosság arányához mért börtönnépesség, és nap mint nap találkozhatunk történetekkel, amelyek az abszurd büntetőgyakorlatok tragikus hatását példázzák – tragikus hatások, amelyek aránytalanul a kisebbségeket, a feketéket és latinókat sújtják.
Bill Clinton elnöksége alatt fogadták el azt a jóléti „reformot”, amely az akkori elnök szerint „véget vet a jóléti rendszernek, ahogy azt ma ismerjük”. A reform tökéletesen illeszkedett a kor jobboldali, neoliberális logikájába, miszerint az államnak nem feladata a gazdasági és társadalmi környezet által nehéz helyzetbe hozott emberek segítése: oldják meg maguk, oszt’ jónapot. Ha meg nem oldják meg, a társadalom szélére, esetleg börtönbe velük, hiszen ők a felelősek saját szerencsétlenségükért. (Ugyanebben Orbán Viktor is hűséges tanuló.)
Mindez csak két példa arra, hogy kortársaihoz hasonlóan, a névleg baloldali Bill Clinton hogyan adta fel a dolgozók, a szegénységben élők, illetve a gazdasági és társadalmi kirekesztettek képviseletét. Két olyan példa, amelytől az idei kampányban még saját feleségének is el kellett határolódnia, baloldali kihívója, Bernie Sanders nyomására. Az ilyen intézkedések révén a nyugati mérsékelt baloldal teljesen behódolt a jobboldalnak, feladta az igazságosság és szolidaritás elveit, és megnyitotta a teret, hogy a jóléti állam ellen fellépő, a gazdagokat és nagyvállalatokat szolgáló neoliberális jobboldal egyetlen alternatívája a rasszista, soviniszta, autoriter, demagóg szélsőjobboldal legyen.
A rendszerváltás utáni Magyarország fent említett igazságtalanságai, a politikai és gazdasági egyenlőség közötti eltolódás részben szintén ennek a behódolásnak köszönhető. Alulról jövő népi mozgalmak hiányában a rendszerváltó elitek bedőltek a nyugatról érkező szabad piaci vakhitnek, elhitték, hogy a demokrácia és a féktelen szabad piac kéz a kézben járnak, hogy az államnak nem felelőssége megteremteni azokat a gazdasági feltételeket, amelyek révén a polgárok demokratikus jogaikat gyakorolják. Ugyanannak a tévhitnek dőltek be, aminek Bill Clinton és szinte minden vezető nyugati politikus az elmúlt 30 évben. És ezzel megágyaztak a 2010-es fülkeforradalomnak.
Szóval Bill Clinton ne a magyarokat vagy a lengyeleket vádolja Orbán Viktor, Jaroszlaw Kaczynski, Marine Le Pen, vagy épp Donald Trump felemelkedéséért. Hanem próbálja saját felelősségét is megérteni, elvégre nyolc évig a világ legerősebb embere volt, valamicske köze neki is van ahhoz, ahol most tartunk.
Ha te sem értesz egyet Bill Clinton sértő kijelentéseivel, és elmondanád, hogy a magyar emberek igenis demokráciát akarnak, akkor csütörtökön vegyél részt ezen a demonstráción: https://www.facebook.com/events/257979281258411/
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 238 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
