Csehország ritkán szerepel a híroldalak főcímeiben, látszólag ő a Visegrádi Négyek eminens tanulója, stabilan növekvő gazdasággal, egészséges demokráciával. A bennfentesek azonban szüntelenül hangoztatják aggodalmaikat a növekvő szélsőségek, társadalmi feszültségek, és a szabad piaci kapitalizmus kudarca miatt, melyek egyre nagyobb veszélyt jelentenek az országra. Hogy megértsük miért, felkerestük partnerünket a Political Critique projektben, az A2 folyóiratot. Karel Kouba főszerkesztővel és Lukáš Rychetský helyettes főszerkesztővel prágai irodájukban beszélgettünk.

bevándorló-ellenes tüntetés Prágában, 2015. szeptemberében, fotó: MICHAL CIZEK/AFP/GETTY IMAGES

Kettős Mérce: Kérlek mondjatok pár szót magatokról és a munkátokról.

Karel Kouba: 2012 óta vagyok a kéthetente megjelenő kulturális és politikai folyóirat, az A2 főszerkesztője. A lapunkat 2005-ben alapították az eredeti folyóirat megszűnése után, ami még a csehszlovák időkre nyúlt vissza. Működtetünk egy blogot is, az A2Alarmot, amely napi kommentárokat közöl hazai és nemzetközi eseményekről.

Lukáš Rychetský: Az volt a célunk, hogy minőségi, határozott álláspontot megfogalmazó kritikát nyújtsunk politikai és kulturális témákról – ez szerintünk nagyrészt hiányzik Csehországban. A jelenlegi alcímünk „kulturális kéthetilap” („kulturní čtrnáctideník”) – nem mintha a politikáról elfeledkeztünk volna, sokkal inkább azért, mert úgy véljük, a kettő szorosan összefügg.

Bár mindig igyekeztünk megtartani a függetlenségünket – sohasem volt semmilyen kapcsolatunk egyetlen politikai párttal sem -, nem titkoljuk a baloldali elkötelezettségünket. Ez persze nem jelenti, hogy kizárjuk vagy nem hagyjuk szóhoz jutni az olyan szerzőket, akik másmilyen meggyőződéssel rendelkeznek.

Ha már pártokról és politikai meggyőződésről beszélünk: röviden fel tudnátok vázolni nekünk, milyen most a cseh politikai és társadalmi látkép?

LR: az országban hatalmas társadalmi feszültségek uralkodnak, amelyek sok különböző formában nyilvánulnak meg. Mostanában a migránsellenes hangulat volt a legmeghatározóbb ezek közül, a migránsválság ügyét a jobb- és szélsőjobb-, de a baloldal is felhasználja a saját céljaira.

Az utóbbi a szolidaritás hagyományos elképzeléseire támaszkodik, de furcsa módon ez a baloldali szolidaritás inkább kizáró, mintsem befogadó: csak egy bizonyos csoportra, például a cseh munkásokra érvényes. A baloldal a migránsok „fenyegetését” használja fel arra, hogy egységbe fogja a cseheket. A jobboldal, különösen a szélsőjobboldal – ami a kilencvenes évek óta először érzi nyeregben magát – arra használja a migránsok ügyét, hogy népszerűséget szerezzen a közelgő választások előtt.

Bár a migránsellenes érzület igen elterjedt, szerintem különbséget kell tennünk a valódi idegengyűlölők és szélsőségesek, valamint az egyszerű emberek között, akik egy másfajta frusztrációt fejeznek ki így, amely azonban nagyon is megalapozott. Ennek a gyökere az a mély csalódás, amit a kilencvenes évek beteljesületlen ígéretei miatt éreznek.

KK: Az a baj, hogy az elégedetlenségük nem arra irányul, amire kellene. Nem a kormányt kritizálják vagy a kapitalista rendszert, sem az oligarchákat, akik valójában felelősek a helyzetükért. Ehelyett előálltak ezzel a zavaros és jórészt kitalált fenyegetéssel, ami állítólag veszélyt jelent rájuk.

Érdekes, hogy a kilencvenes évek hamis ígéreteit említitek. Kívülről nézve úgy tűnik, Csehország a legsikeresebb példája a rendszerváltás után létrejött parlamenti demokráciának és szabad piaci kapitalizmusnak. Csehország Európa egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága, és a demokratikus intézmények is hatékonyan működnek, nem úgy, mint például Lengyelországban vagy Magyarországon.

LR: Lehet, hogy kívülről így tűnik, de szorítkozzunk az adatokra. Az egy főre jutó cseh GDP 80%-a az EU-s átlagnak. Ez jól hangzik, de ami valójában számít az az életszínvonal. Nézzük meg például a fizetéseket: ebből a szempontból Csehország a 22. 28 európai ország közül az IMF szerint. Emiatt Csehországot gyakran Európa egyik sweatshopjának szokták nevezni, ahol az igen jelentős nemzeti összterméket rendkívül alacsony bérekért termelik a cseh munkások.

Vagyoni egyenlőtlenségek mindenhol vannak, de Csehországban különösen élesek és jól láthatóak. Hatalmasak a különbségek a gazdagok és szegények, és a főváros valamint a vidék között, különösen ha a legszegényebb régiókat vesszük, Észak-Csehországot és Sziléziát (Ostrava környékét).

Az egyik legelismertebb baloldali közgazdász, Ilona Švihlíková odáig megy, hogy „gyarmatosításról” beszél, különösen Németország kapcsán. Ezt az alacsony fizetésekre alapozza, valamint arra, hogy a multinacionális vállalatok kétszer annyi jövedelmet zsebelnek be Csehországban, mint amennyire más Európai országokban szert tehetnének, miközben olyan ütemben viszik ki az országból a pénzt, mint Zambiában vagy Bolíviában.

az állami segítségre szoruló családok aránya 2013-ban. Forrás: tyden.cz

A társadalmi feszültség egy másik forrása Csehországban nem gazdasági, hanem etnikai. A romák helyzetére gondolok.

LR: Azt lehetne gondolni, hogy a migránsválság hatására a cseh cigánygyűlölet némiképp alábbhagyott, ez azonban nem igaz. A cseh cigányok továbbra is súlyos diszkriminációval néznek szembe az oktatásban, a munkaerőpiacon és a lakhatás területén is.

KK: 2012-ben és ‘13-ban szélsőjobboldali csoportok nagyméretű roma-ellenes tüntetéseket szerveztek. Érdekes módon ezeken főleg olyan helyiek jelentek meg, akik a romákhoz hasonló vagy egy árnyalatnyival jobb szociális helyzetben voltak. Ezek a tüntetések ugródeszkát jelentettek a mostani helyzet kialakulásához, csak most a szélsőjobboldal dühe valami sokkal homályosabbra és zavarosabbra irányul. Olyan migránsoktól és muszlimoktól rettegnek, akik egyáltalán nincsenek is jelen az országban – Csehországban nagyon kevés muszlim él.

Ami a szélsőjobboldalt illeti, Lukáš, nem egy cikkedben a cseh politika fasizálódásáról beszélsz. Ki tudnád fejteni, hogy mit értesz ezen?

LR: A növekvő migránsellenesség dacára Csehországban nincsenek jól szervezett szélsőjobboldali vagy neonáci csoportok. Ezeket lényegében felszámolták a kilencvenes években, részben a rendőrség, részben az antifasiszta szervezetek munkájának köszönhetően. A mai csoportosulások, mint A Társadalmi Igazság Munkáspártja, a Nemzeti Demokrácia Párt, vagy a Hajnal párt nem jelentős politikai erők.

Ami aggasztóbb, hogy a szélsőjobboldali retorika egyre inkább bekerül a fősodorba. Vezető politikusok veszik át a szélsőségesek szótárát, egyre elfogadottabbá válik idegengyűlölő és iszlamofób dolgokat mondani nyilvánosan. A legjobb példa természetesen Miloš Zeman elnök, aki iszlámellenségben és idegengyűlöletben csak Donald Trumphoz hasonlítható.

KK: Az iszlámellenesség mellett a szélsőjobboldal előretörésének egy másik jele a nemrég alakult Szabad Állampolgárok Pártja. Ez gyakorlatilag felső-középosztálybeli fehér férfiak csoportja, akik amerikai mintára minden cseh háztartásba lőfegyvereket követelnek, hogy a csehek megvédhessék magukat. Mindenfelé látni a kalasnyikovos hirdetéseiket, amik szerint minden értelmes embernek kellene, hogy legyen egy puskája.

A szélsőjobboldali aktivizmus persze távolról sem nevezhető értelmesnek. Például az idegengyűlöletet hirdető egyik vezető politikust – a Hajnal párt vezetőjét – úgy hívják Tomio Okamura: félig cseh, félig japán. Egy másik, az Iszlámellenes Blokk vezére, Martin Konvička maga is félig görög és azóta jeleskedik az iszlámgyűlöletben, mióta a volt barátnője egy muszlimmal kezdett járni. Ilyen mély motivációk hajtják őket.

Ez az egész nevetséges volna, pár évvel ezelőtt még gúnyt is űztünk volna belőlük. De amit ma csinálnak már egyáltalán nem vicces: szörnyű dolgokra képesek. Például az úgynevezett Fehér Média, egy szélsőjobboldali hírportál [lényegében a cseh Kuruc.info – K. Zs.] listákat közöl a nemzet állítólagos ellenségeiről. Egy hónapja egy 15 éve Csehországban élő muszlim, aki segített néhány menekültnek, felkerült egy ilyen listára, majd miután megfenyegették, meg is támadták és leszúrták az utcán.

Mindez elég rosszul hangzik, de van valami jó hír is? Vannak pozitív fejlemények, előremutató, baloldali erők, amelyek ígéretesnek tűnnek?

LR: A politikai fősodorban nem nagyon. A legjelentősebb baloldali párt — vagy inkább amelyik baloldalinak nevezi magát – a kormányzó szociáldemokrata párt, a ČSSD. Ők, mint európai társaik többsége voltaképpen neoliberálisok. A parlamenten kívüli szélsőbaloldal pedig Csehországban rendkívül magába forduló.

Az 5 legjelentősebb politikai párt Csehországban

A legelőremutatóbbak az olyan helyi kezdeményezések, melyek egy-egy elszigetelt ügyet akarnak megoldani. Ezek közt találunk mezőgazdasági szövetkezeteket, korrupcióellenes kezdeményezéseket, és a migránsokat közvetlenül segítő akciókat. Szintén voltak kísérletek arra, hogy megszervezzenek egy szélesebb társadalmi platformot a migránsellenes szélsőségesekkel szemben. De ezeken kívül, ha olyan társadalmi mozgalmakról beszélünk, mint a Podemos vagy a Sziriza – semmi ilyesmi nem történik Csehországban.

KK: Az emberek rendkívül apolitikusak manapság. Még néhány évvel ezelőtt is meg lehetett tölteni a Vencel-teret kormányellenes tüntetéseken. Az ellenzéki pártok mozgósítani tudták az embereket, akik még vidékről is eljöttek Prágába, hogy kifejezzék a politikai álláspontjukat. Azok, akik ma felutaznak a fővárosba, általában a nemlétező migránsok és az iszlám ellen tüntetnek.

Mit gondoltok Európa kilátásairól, milyen szerepet fog szerintetek játszani a V4 és azon belül Csehország a kontinens jövőjének alakulásában?

LR: Muszáj annyira realistának lennünk, hogy belássuk, a mi országaink semmiféle jelentős szerepet nem fognak játszani Európa elkerülhetetlen átalakulásában. Úgy gondolom, a közeljövőben az EU további szétdarabolódásának leszünk tanúi, és a nemzetállam visszatérésének, jóllehet, a nemzetállam nagyon más formát fog ölteni, mint azelőtt.

Az olyan társadalmi mozgalmak, mint a Podemos vagy a DieM25, amelyek végső soron a tavalyi Sziriza-élményből származnak, szerintem sajnos nem rendelkeznek elég potenciállal. Vegyük például a DieM-et, amit széles körben nagyon ígéretes kezdeményezésnek tartanak. De van egy alapvető ellentmondás a DieM programjában. Az eredeti kiáltvány a „radikális, de megvalósítható demokratikus reformot tűzi célként.”

Bár ez vitatható, de szerintem ez a két dolog nem összeegyeztethető: egy reform nem tűzheti ki céljául egyszerre azt, hogy radikális legyen és azt is, hogy megvalósítható. Ez valamiféle „korlátozott radikalitás” volna, ami viszont önellentmondás. Ezt legnyilvánvalóbban a Sziriza esete példázza, akik szerintem elmozdultak a radikálistól és kiegyeztek a megvalósíthatóval, ami végső soron tarthatatlannak bizonyult.

A legjobb persze egy olyan Európa volna, amely nem csak a neoliberálisoké, amely nem csak bürokraták és üzletemberek uniója. Amire szükség lenne, az egy megújított Európa-projekt, amely képes válaszolni a globális kihívásokra, beleértve a 2008-as pénzügyi válság következményeit, amelyek még nagyon is velünk vannak, annak ellenére, hogy sokan úgy beszélnek róluk, mint amit már rég magunk mögött hagytunk.

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 191 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!