Paks II egyre több sebből vérzik. A beruházás uniós jogokat sért, az évtizedekre titkosított projektet kizárólag a kormány tartja gazdaságosnak, és friss hír, hogy az osztrákok sem lelkesednek érte. Egyik fő hátránya Orbán Viktor mai, moszkvai látogatásával válik ismét nyilvánvalóvá: Paks II sokkal inkább politikai, mint energetikai kérdés. Mindeközben a megújulókra alapozó energiapiacok gyorsuló ütemben húznak el mellettünk. Mi is akkor a magyarok érdeke?
Tavaly novemberben, csaknem két évvel azután, hogy Moszkvában az első vonatkozó megállapodás aláírásával megkezdődött Paks II legújabb kori történelme, az Európai Bizottság felébredt Csipkerózsika-álmából, és több eljárást is indított Paks II ügyében. Ezek közül a legfajsúlyosabbnak az állami támogatás kérdése ígérkezett: a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságáról nem az a hír járja, hogy munkatársai ijedősek lennének. Nagy európai energiavállalatok tudnának mesélni arról, hogy milyen szintű konfliktusokat hajlandó bevállalni a Főigazgatóság, ha az uniós irányelvekben foglaltak kikényszerítéséről van szó.
Ezért is furcsállták sokan, hogy a magyar állam kockázatos taktikát választott, amikor azzal futott neki az ügynek, hogy bebizonyítja: a 4000 milliárdos állami transzfer dacára sincs állami támogatás a projektben. Szakértők úgy vélték, nyerőbb lenne, ha a kormány elismerné az állami támogatás tényét, de azt megfelelően becsomagolná: megindokolná, hogy miért van szükség állami támogatásra, és kidolgozna egy olyan kompenzációs mechanizmust, ami legalább elvben lehetővé teszi a támogatás mértékének csökkentését.
Ezt tette a brit kormány a Hinkley Point C erőmű tervével, amit a Bizottság, ha nem is könnyen, de végül elfogadott. Más kérdés, hogy Hinkley Point a megtérülést elméletileg lehetővé tévő uniós jóváhagyás ellenére sem épül, mivel az érintetteknek – a francia állam tulajdonában lévő EDF (Électricité de France) és az értelemszerűen ugyancsak állami tulajdonú, kínai Chinese General Nuclear Power nevű cégeknek – egyelőre valamiért nem akaródzik beleönteni a pénzt a projektbe.
Ebben szerepet játszhat az is, hogy a Bizottság döntését többen is megtámadták az Európai Bíróságnál. A tagállamok közül Ausztria és Luxemburg, ezen felül német és osztrák energiaszolgáltató cégek is keresetet nyújtottak be a Bíróságon. A kérdés tehát még nem dőlt el – és a másik oldalon is akadtak beavatkozók: Csehország, Románia, és mint a napokban kiderült, Magyarország is támogatja a brit kormányt az ügyben. Kockázat viszont van benne bőven. Ezt mutatja az is, hogy a beruházás megkezdésének dátuma folyamatosan csúszik. Utoljára január végén halasztotta el a döntést az EDF elnöksége.
Paks II esete még messze nem tart itt. A folyamatban lévő versenypolitikai vizsgálat azonban sokak érdeklődését felkeltette, és miután január közepén a Bizottság nyilvánosságra hozta álláspontját a kérdésben, számos szervezet küldött hivatalos véleményt a 30 napos nyilvános véleményezési időszak során.
Ezek között természetesen támogatókat és ellenzőket egyaránt találhatunk – a Greenpeace is állást foglalt a projekt ellen. Komolyabb figyelmet keltett, hogy az osztrák kormány is beszállt az ügybe. Bár a magyar fél szokásához híven vehemensen reagált, hivatkozva az osztrákok közismert atomellenességére, valamint alulinformáltságára (jó vicc: épp a magyar kormány az, amelyik minden erővel azon van, hogy lehetőleg minden fontos paksi információt eldugjon mindenki elől), a kérdés eldöntésére hivatott Európai Bizottság vélhetően a beadványok szakmai tartalmával fog foglalkozni, és nem a magyar kormány vádaskodásait fogja figyelembe venni.
Persze a legfontosabb a beavatkozás ténye. A paksi projekt értelmezési keretét eddig a Brüsszel-Budapest-Moszkva háromszög adta; az osztrák kormány fellépésével ez megváltozott, új szereplővel egészült ki a játéktér. Az osztrákok beadványukban markáns véleményt fogalmaztak meg Paksról és általában az atomenergiáról. És feltehetőleg nem fognak itt megállni. A Hinkley Point-ügyben játszott szerepükből is levezethető, hogy amennyiben szükség lesz rá, Paks esetében is ki fogják meríteni a rendelkezésükre álló jogi lehetőségeket. Ez pedig nyilván tovább fokozza a paksi projekt kockázatait, politikai és pénzügyi költségeit.
De miért is teszi ezt Ausztria? Egyfelől valóban komolyan gondolják, hogy jobb lenne Európának atomenergia nélkül. Másfelől Paks II, amennyiben a jelenlegi formában valósítják meg, fenyegetést jelent a szabad villamosenergia-piacra. Nem csak Magyarországon, hanem minimum a régióban, de akár azon túl is: az összekötött piacokon folyó áramkereskedelemben résztvevők esélyeit jelentősen rontaná, ha Magyarország állami forrásokból alaposan kistafírozott atomerőművel szállhatna be a versenybe. Ez pedig nyilván nem csak Ausztriának nem érdeke, de még az atomenergiával szorosabb barátságot ápoló további szomszédainknak sem.
Lesz tehát miről beszélgetnie február 17-én, azaz ma Moszkvában Orbán Viktornak és Vlagyimir Putyinnak, amikor a már amúgy is jó pár sebből vérző Paks II kerül szóba. Az orosz elnök számon kérheti a magyar miniszterelnöktől, hogy miért halad olyan lassan az engedélyezés, és hogy mennyire gondolja komolyan a projektet a magyar fél, ha tavaly év végén a paksi célokra félretett pénzból 8 milliárdot végül inkább a Filmalapnak adott. Orbán pedig azt firtathatja, hogy miután több külföldi energetikai projektet is leállítottak, a Paksot finanszírozó bankot pedig csőd fenyegeti, akkor vajon tényleg van-e pénze az oroszoknak Paksra, vagy már inkább kihátrálnának a projektből.
De persze ne várjunk csodát, nem most fogják lefújni a beruházást. Ahhoz politikai értelemben túl sokat invesztált mindkét fél az ügybe. A kérdés viszont egyre inkább az, mennyi közpénz ég el értelmetlenül, a pusztán politikai veszteségek elkerülése végett. Ebben a helyzetben egy elutasító brüsszeli határozat akár még kapóra is jöhetne a feleknek.
Mindeközben hazánknak további kárai is származnak Paks II-ből. Európában dübörögnek a megújulók: 2014-ben a termelt villamos energia több, mint negyedét szolgáltatták tiszta energiaforrások; tavaly az Unióban üzembe helyezett új erőművek 77%-a volt megújuló alapú! Amit nálunk úgy cimkéznek, hogy „drága”, „nem elég”, „nem süt a nap-nem fúj a szél”, az máshol már régen kézzelfogható, működő valóság. A megújuló Magyarország is az lehetne, de lépnünk kéne. Minden perccel nagyobb versenyhátrányba kerülünk.
Perger András
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 160 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
